A MÁV (Lázár János) is kreált magának ellenséget, hogy legyőzhesse. Avagy: nagypolitikából ismert látszatintézkedés és parasztvakítás a vonatokon. Ács világa.
A gazdaságpolitikai parasztvakítás gigaturbó fokozatáról, az árrésstopról nehéz lenne újat szólni, ezren leírták, elmondták, mennyire értelmetlen, sőt káros szinte mindenkinek, egyedül néphülyítésre alkalmas, de arra nagyon. Az átmegy a szemellenzőjétől soha szabadulni nem kívánó célcsoportnak, hogy a szociálisan hiperérzékeny kormány jóvoltából most már a seggünket is olcsóbban törölgethetjük, az már kevésbé, hogy ennek máshol bőven megfizetjük az árát.
A dumakormányzást már megszokhattuk a legmagasabb szinten, közben érdeklődve tanulmányozhatjuk, hogy mindez miként szivárog le olyan kisebb, ám közfigyelem által övezett területekre, mint a tömegközlekedés.
Mindez ugyanis most már – a Volánok belekényszerítése óta – lényegében egyet jelent a MÁV-val, ahol Lázár miniszter a rettenthetetlen nagyúr. Az nem teljesen világos, hogy ha egyszer el lett ismerve, hogy szarból kell várat építeni, meg ha már szar, legalább legyen olcsó is, akkor miért megy a kommunikáció abba az irányba, mintha a svájci meg a japán vasúti górék fizetnének nekünk vagyonokat, hogy a MÁV-hoz járhassanak tanulmányútra.
Mindenesetre a MÁV új vezére felcsapott reklámarcnak, és hetente többször lelkesen magyarázza facebookos propagandavideókban cége csodáit. A MÁV közleményei is sokszor olyan hangnemben íródnak, mintha Nagy Márton beszélne a mindig a következő évben égbe szálló GDP-ről, vagy arról, hogy az árrésstop teperi le a földre, sőt döngöli is bele azt a mocskos, Brüsszel/Soros/háború által ránk küldött inflációt.
Nagy kedvenc, amikor még a fele se igaz. Múlt hét közepi bejelentés például az idei előszezoni balatoni menetrendről, ami szinte pont ugyanaz, mint tavaly, de azért színezik szépen, íme:
„A kiszámíthatóbb, pontosabb közlekedés biztosítása érdekében az északi parton Balatonfüred és Tapolca között korszerű, jól karbantartott és megbízható Henschel dízelmozdonyokkal vontatunk egyes Kék Hullám elnevezésű expressz/InterCity vonatokat. A sikeres átalakítások, felkészítések és a hatósági próbafutást követően már áprilisban forgalomba állt az első, amelyet a következő hetekben további ugyanilyen nagyteljesítményű dízelmozdonyok követnek.”
Aha. A közlemény kiadásakor a hivatkozott korszerű és megbízható bérelt mozdonyt épp már napok óta javították, előző szombaton feküdt meg, Dombóvárra kellett vontatni Tapolcáról, mert ott tudták csak életre kelteni.
A korszerűnek becézett, élete nagy részében Dániában szolgált mozdony amúgy a 40. évét tapossa, persze így valamivel fiatalabb azoknál a magyar gépeknél, amiket próbálnak vele kiváltani, a Csörgőket ugyanis 1972 és 84 között gyártották.
Mindenesetre az első Henschel-mozdony tavaly júliusban érkezett hozzánk, akkor azt jelentették be, hogy a szükséges próbák és vizsgák után augusztustól már húzza a menetrend szerinti vonatokat, ebből lett 8 hónap csúszással az idén áprilisi indulás. Eleve 15 gép érkezéséről szólt a bejelentés, ezeknek már tavaly ősszel menniük kellett volna, ehhez képest máig öt jött be az országba és a történetünk főszereplőjén kívül egyetlen másik mozdony van, amely időnként feltűnik Füred és Tapolca között a vonatok élén.
Ez persze csak egy kiragadott példa a sikerpropagandisztikus vasutas kommunikáció és a valóság viszonyáról, a tökéletes látszatintézkedés, az igazi parasztvakítás, ha úgy tetszik Lázár János árrésstopja az utazó takarítók bevetése. Nem tudom, mennyibe kerül, nem tudom, az állomásokon takarítók lettek-e átirányítva, de mindegy is, biztos kisebb kiadás, mint pályát helyre tenni, menetidőt csökkenteni, esetleg új kocsikat, mozdonyokat beszerezni. Ha hihetnénk a MÁV-os kommunikációnak, az első hónap tapasztalatai alapján az utasok imádják.
Budapest, 2015. július 30.
A B+N Referencia Zrt. takarítói várják a Szegedrõl érkezõ vonatot a Nyugati pályaudvaron 2015. július 30-án. A MÁV tájékoztatása szerint az elmúlt három hétben a Szegedrõl Budapestre közlekedõ szerelvényeket az azokon utazó bevándorlók miatt az általános takarításon kívül fertõtlenítik is.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Áprilisban volt szerencsém 10-szer utazni IC-ken Nyugat-Magyarországon. Az első napokban külön be is mondták, hogy takarító utazik a vonaton, de munkájuk nem volt sok. Háromszor viszont biztos nem volt takarító a vonaton, ebből egy annyiban érthető, hogy IC-kocsi se volt az IC-n – csak a szokásos, késett a nemzetközi rész Horvátországból, elindult nélkülük a Tópart Nagykanizsáról.
A többi alkalomból kétszer nem tűnt fel egyszer se a takarító a környékemen, de ezt inkább nem mondom 100 százalékra, mert előfordul, hogy elbóbiskolok, talán csak nem vettem észre. Ám körbejárva megtaláltam őket valahol ücsörögni. A legtöbbször viszont azt láttam, hogy úgy óránként körbejártak, benéztek a mosdókba, de dolguk nem igazán volt. Egyikük érezte úgy, hogy mindenképp láttatnia kell a munkáját, ő letörölgetett buzgón minden tiszta asztalt is. Víz pont úgy nem volt háromszor se a vécében, mint ahogy általában, de a papírtörcsit biztos feltöltötték. És legalább a nem IC minőségű kocsikat is figyelték azokon a hibrid IC vonatokon, ahol az egyetlen IC-kocsi mellett a másik három-négy vagon mezei, pótdíj nélküli.
Ezzel együtt, ha a magyar vasút 100 legnagyobb problémája, vagy kihívása címmel kellene írnom, az IC-k tisztasága biztos nem lenne a listán.
Bőven elég volt és elég is lenne a fordulóállomásokon tisztességgel kitakarítani. De mint a nagypolitikában, az idő előtt kiürülő papírtörlőtartó és a nagy ritkán kiömlő, vonat padlójára ragadó cukros üdítő képében kreáltak egy nem létező ellenséget, akit most hú de le fognak győzni.
Eddig értem, de van, amikor elfogy a tudomány. Idézet a MÁV-vezér videójából, amelyben arról beszél, mennyire örülnek az utasok az utazó takarítós rendszernek: „az első havi tanulságokat beépítjük a folytatásba: finomítunk a takarítási technológián”. Ez meg mi lehet? Robotporszívó nyilván nem, de akkor? Szögletes felmosóvödör helyett kerek? Árstoppos kétrétegű budipapír? MÁV-illatú Domestos? Alig várom, hogy a következő IC-men rákérdezhessek.
