Idősebb Sánta János harminc éve még egyedüli magyarként birkózott a multikkal a legpiszkosabb lobbival tarkított dohánypiacon. A „nemzeti nagytőke” felértékelődésével aztán lejteni kezdett a pálya cégének, a Continentalnak, és Sántáék immár háromgenerációs dohánybizniszükkel ott vannak a leggazdagabb magyarok között. Mennyit adott a sikerükhöz a sajátos magyar kapitalizmus? Tíz év alatt felgyűlt kérdéseinket tettük fel a céget jelenleg vezető ifj. Sánta Jánosnak és fiának, Sánta Ábelnek.
Eredettörténet
Idősebb Sánta János villamosmérnökként végzett, majd amint lehetősége adódott, vállalkozni kezdett még a nyolcvanas években. GMK-t, gazdasági munkaközösséget alapított, elektronikus erősítőket és antennákat szerelt, mellette az állami tervezőirodánál dolgozott. Egyszer csak jó ötletnek tűnt Szegeden az uszodában egy húszforintossal működő, automata tekepályát építeni és üzemeltetni, ami valahogy eljutott az ismert marosvásárhelyi vendéglátóipari vállalkozó, Veszelovszki László fülébe. Sánta aztán Veszelovszki kocsmájához is megépítette a tekepályát, és barátok lettek. Nem sokkal később Veszelovszki meglátta a lehetőséget a cigarettagyártásban, mert a magyar piacon még volt tér.
Már a kilencvenes években nagy gazdasági erőt mutatott fel a cégcsoport azzal, hogy privatizáció útján megszerezték a dohányfermetálót, magát a Continental dohánygyárat pedig a kivonuló Reynolds Tobacco után vásárolták meg. Már a nagykereskedelmet is korán elkezdték kiépíteni, de honnan volt mindehhez tőkéjük az elején?
Ifj. Sánta János: Veszelovszkinak akkor már jól jövedelmező üzletei voltak a vendéglátásban, apám pedig gyakorlatilag egy esettanulmány a közgázon az almateával. A kilencvenes években mindenki szerette, egy cukros instant ital volt, amihez vizet kellett keverni. Ő importálta elsőként Törökországból, kamionszámra rendelt, a magyar tulajdonú kiskereskedelmi láncok mint a CBA meg az ÁFÉSZ pedig megvették tőle. Ez jól ment egy ideig, aztán más szereplők elkezdtek árban alánk menni, és édesapám továbblépett. Ez lett az „első milliója”. A saját tőkén túl persze rengeteg banki hitelt kellett felvenni ahhoz, hogy elindítsák a gyártást. Az ezredforduló előtti években több mint háromszázmillió forintos nyereséget tudtunk termelni, amit a további növekedésre fordíthattunk.
A Continental csoportot rendre a Sánta családhoz köti a közvélemény, a társalapító Veszelovszki család jó, ha csak említés szinten szerepel. Mi volt a hozzáadott értékük a sztorihoz?
S.J.: Gyakorlatilag az ötlet és az első évben letett közös alapok. 1996-ban indult a gyártás, ’97-ben Veszelovszki László elhunyt autóbalesetben. Az özvegye és akkor még kicsi gyerekei nem vettek részt a cég napi ügyeiben, és édesapám egyedül vitte a céget nagyon sokáig, én 2001-ben csatlakoztam. Ő építette ki az értékesítést, a menedzsmentet, a nemzetközi terjeszkedést, ez utóbbit kaptam meg én feladatul, amikor csatlakoztam.
Tavaly jelentős, 22,5 százalékos tulajdonrészt vásároltak meg Veszelovszkiéktól a harmadik generáció javára. Várható teljes kivásárlás?
A nagyobbik Veszelovszki fiú úgy döntött, hogy mással szeretne foglalkozni, ezért eladta nekünk a részesedését. A gyerekeim, Ábel és Orsi ezzel a tulajdonrésszel szálltak be formálisan is a cégcsoportunkba.
Amennyiben lehetőség nyílik rá a fennmaradó részvényeket is megvennénk Veszelovszkiéktól.
Ábel, neked mik a legkorábbi emlékeid a cégről?
Sánta Ábel: Az, hogy apa nagyon sokat dolgozik. És az, hogy nagyon szereti, ezért nekem elképzelhetetlen volt, hogy olyan munkát végezzek, amit nem a hobbimként szeretek. Bár még fél lábbal a suliban vagyok, úgy látom, az első projektem egy új termék, a koffeinpárna lesz.
Erre még visszatérünk. Agykutatást tanultál a kaliforniai USC-n, érdekes váltás erről a dohánybiznisz. Mi vonz benne?
S.Á.: Alapvetően az alternatív dohánytermékek fejlesztése érdekel. Teljesen antidohányos vagyok, sosem cigiztem…
Nem mondod, hogy nem adtak a kezedbe sosem egy szivarkát, hogy próbáld ki, mit gyárt a család…
S.Á.: Pedig nem. Alkoholt sem iszom. Még az egyetemen láttam, hogy sok sportoló ismerősöm használja a nikotin-és koffeinpárnákat teljesítményfokozónak versenyek előtt. A hokisok egyenesen úgy használják, hogy a lábujjukon ejtenek egy kis bemetszést, és oda tolják föl ezt a kis teafilter-szerű párnát, mert ugye a szájukban nem lehet semmi. Ennek a trendnek mentén kezdtünk el egy barátommal egy új terméket fejleszteni, nikotin helyett első körben még csak koffeinnel dolgozunk. Ez lett az én első projektem.
Fotó: Ránki Dániel
Az elkerülhetetlen jó kapcsolat
Nem ültünk le még így egymással, ezért sok mindent meg kell beszélnünk. Bő tíz éve már, hogy először köztudatba került a cég, azzal, hogy az állami trafikkoncessziós pályázat nyertesei közül több a Continental csoporthoz kötődött családi szálon vagy munkavállalóként. Tudnak-e most egyértelmű választ adni arra, hogy annak idején hogyan folytak bele a jogszabály előkészítésébe és elbírálásába?
S.J.: Először is: a dohányipar az 1800-as évek óta szabályozva van Magyarországon. Elkerülhetetlen, hogy egy dohányipari cég jó kapcsolatot ápoljon a kormányzattal, hogy ne hozzanak olyan döntést, ami teljesen felborítaná az egész iparágat.
Magyarországon nem lehet elkerülni, hogy kérdezzenek, és mi is hangot adjunk a félelmeinknek, illetve a véleményünknek az iparágról.
Máig nem tudjuk, kik ültek a bírálóbizottságban a koncessziók kiosztásánál. Önök benne voltak?
Nem, semmilyen formában.
Mégis nagyobb szerepük volt a normális együttműködésnél. A jogszabály még benyújtás előtt az édesapja számítógépén járt, száznál több trafiküzemeltetési pályázatot nyertek a Continentalhoz köthető körök, miközben azok, akik régóta ebből éltek, egyet sem kaptak.
Azt a törvénytervezetet az összes dohányipari szereplő megnézte és véleményezte, így mi is. Apróságokat kommenteltünk, semmi lényeges átalakításra nem volt hatásunk. Az egy technikai dolog, hogy a véleményezők közül miért pont édesapám neve maradt ott, erre nem tudok mit mondani. Egyébként Európában a lakosság 45 százaléka vásárolja dohányboltból a termékeket, egyre több országban felismerik, hogy muszáj beterelni egy szakbolthálózatba a dohánytermékeket, hogy a fiatalok ne tudjanak vele találkozni.
Nem az intézkedés létjogosultsága kérdés, hanem az, hogy egy sor intézkedésnek lettek Önök az egyik nagy nyertesei a Fidesz-kormány történetének egyik legnagyobb botránya közepén, nagyon sok károsulttal.
Szerintem azon nem kell csodálkozni, hogy kiváló pályázatokat írtak, akik húsz éve az iparágban dolgoztak. Hogy a régi trafikosok miért nem nyertek a pályázaton, azt nem tudom megmondani. Annyit még hozzátennék, hogy a mi piaci részesedésünk gyakorlatilag nem nőtt a trafikrendszer által. 1997-98-ban tíz százalékon indultunk, majd onnan lecsökkentünk két-három százalékra egészen a trafikrendszerig. Onnantól kezdve gyakorlatilag olyan négy-öt százalékra javult a helyzet, a tíz százalékot soha nem sikerült visszahozni. Az exportunk szerencsére kompenzálta ezt, negyven országban vagyunk ma már jelen. Az árbevételünk fele Magyarországról, fele exportárbevételből tevődik össze, és keressük az új lehetőségeket a világban.
Ezek a számok a dohánygyárra igazak. Egy másik üzletágban azonban monopol helyzetbe kerültek egy másik állami koncesszióval, a dohányboltellátás jogával, ami tíz év alatt ötvenmilliárd forint osztalékot fialt. Nem szeretném elvitatni sem a kiépített export lábat, sem a szabályozás szükségességét, de segítsenek azt megérteni, hogy mi az, ami az üzleti rátermettség miatt jött létre ebből, és mi az, ami a családjuk politikai lobbiereje miatt?
Nem tudtuk volna sem a pályázatot sikeresen megírni, sem magát a munkát elvégezni, ha nem lenne nálunk az az iparági tudás, amit a koncessziós ügyek előtti húsz évben megszereztünk. Ezért összegezve azt mondanám, hogy tényleg jókor voltunk jó helyen, de a szerencsénk önmagában nem lett volna elég.
Szerencse volt?
A csillagok együttállása kellett.
Lázár János személyét túlmisztifikáljuk?
Lázár miniszter úr volt 2002 és 2012 között volt Hódmezővásárhely polgármestere, mi ott kezdtük a gyártást, és a tíz év alatt remek kapcsolat alakult ki köztünk. Ennél messzebb nem terjed ez a dolog.
Ránki Dániel
Monopol évek
Beszéljünk a másik állami koncesszióról. A British American Tobaccóval közösen kapták, de a kapcsolatuk közel sem baráti, elég meredek lobbitevékenység, ipari kémkedés jellemezte évtizedes távlatokban. Az édesapja egyenesen a multik számlájára írta a Continental hátrányát. Miért bútoroztak mégis össze?
A lobbiról csak annyit, hogy ez a világon mindenhol így van, nem magyar sajátosság. Ez az egészséges verseny része ebben az iparágban. Amikor bejelentették a lehetőséget, édesapám a Philip Morris-szal is tárgyalt egy közös cég létrehozásáról, de ők visszautasították a lehetőséget. A BAT-nak van beruházása Magyarországon, a pécsi dohánygyár, nekünk is van, és valahogy úgy hozta a sors, hogy ők láttak ebben fantáziát.
Évről évre változik, hogy mekkora koncessziós díjat fizetnek be az államkasszába. Mitől függ a mértéke?
Az Országos Dohányboltellátó Kft. árréséből állapítják meg az éves mértékét. Minimum hatszázmillió forint évente, ezt mi a koncessziós szerződésben vállaltuk, de tavalyelőtt tizenkét milliárdot fizettünk be. Ha jól emlékszem, a tíz év alatt összesen harminchat milliárd forintot. Ezen felül még harminckét milliárd forint visszatérítés került a dohánygyártókhoz, a számítás mechanizmusát Magyarország az Európai Unióval egyeztette le.
Azt mi garantálja, hogy a koncessziótulajdonos két gyártó nem helyezi előtérbe a saját termékeit az ellátásnál?
Nincs rá lehetősége. A dohánybolt rendeli meg az árut az ellátótól, amit a gyártók szállítanak be az ellátó megyei raktáraiból a dohányboltok raktáraiba. A gyártóknak van kereskedelmi csapata, akik saleselnek a dohányboltosoknak, de végső soron a bolt dönti el, mit vesz. Fontos látni, hogy mi csak tulajdonosként vagyuk jelen a dohányboltellátóban, külön menedzsment van, amiben nincs átfedés a gyártók menedzsmentjével, ezeket szétválasztottuk.
Idén tíz éve kapták meg a koncessziót, a dohányboltrendszer tizenkét éves. Hogyan értékelik az elmúlt évtizedet az átalakítás eredeti célja tekintetében, azaz hogy a fiatalok ne jussanak olyan könnyen dohánytermékekhez?
Én úgy látom, elérte a célját,a fiatalkorúakhoz nem érnek el a dohányreklámok, míg korábban ott voltak minden benzinkúton. Míg Hollandiában a tizennyolc év alattiak kilencven százaléka hozzájut a cigarettához, addig Magyarországon kb. harmincszázalékos az arány, és ők is azért, mert beküldenek valakit a boltba, hogy vegyenek nekik.
Nem az van, hogy a fiatalok most már alapvetően kevesebbet szívnak hagyományos cigit? Az új típusú dohánytermékekkel van terve a cégcsoportnak?
Az e-cigi Magyarországon be van tiltva külföldön, tudnánk vele foglalkozni, de mivel szinte az összes Kínában készül, árban és innovációban nem tudunk velük versenyezni. Próbálkoztunk vele, de mindegyik vagy folyt, vagy nem volt jó az íze. A hagyományos cigitől eltérően ugye itt van egy elektronikus készülék, amit kezelni kell, ha problémás, kicserélni, akkumulátor van benne, ami veszélyes hulladék. Nekünk ezek kezelésére nincs se hálózatunk, se energiánk, úgyhogy maradtunk a hagyományos dohánytermékeknél. A jövőben tervezünk nikotinpárnával foglalkozni, de egyelőre a koffeinpárnás startup bizniszt inkubáljuk, amit kifejezetten külföldi terjesztésre szánunk.
S.Á.: Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy bár mondják, hogy ezek ezek a hevítéses dohánytermékek ártalomcsökkentett termékek, de azért van ezeknél még egy fokkal jobb, mint például a párnák. Szerintem az fontos, hogy ha már teszünk egy lépést a legacy businesstől új dolgok felé, akkor azt a lehető legújabb, legjobb innováció felé tegyük.
Ránki Dániel
Mint a te projekted? Annyira startup cég, hogy külön cég külön forrással vagy continentalos tőkével azért megtámogatják?
S.Á.: Külön céget alapítottunk, és kockázati tőkét szeretnénk bevonni, sok tárgyalás van leütve amerikai befektetőkkel. Nyilván az egy előny, hogy mögötte van egy ottani sztenderdek szerint közepes méretű cég, ezért tudják, hogy nem elsősorban a pénzükre szorulunk rá, hanem a tudásukra és a kapcsolatrendszerükre. Lesz benne continentalos tőke is, de csak részben, az, hogy pontosan mennyi, pedig menet közben derül majd ki. Tanuljuk ezt az új szegmenst és az amerikai piacot is, azon belül is Kaliforniára, nyugati partra lövünk, mert ott sokkal nyitottabbak a fogyasztók az ilyenfajta funkcionális kiegészítőkre.
A Continentalban gyártják vagy máshol?
S.Á.: Dániában, mert ezeknek a nikotinpárnáknak az a mekkája, ott van a legnagyobb szakértelem, fontos volt, hogy ott kezdjünk bele. A pilot bevezetési időszak itthon megvolt, most már kapható a termék, ezzel azt szeretnénk elérni, hogy az első reakciókat beépítsük, tanuljunk belőle, a fókusz Amerikán van.
Az egyetlen versenytárs
Piaci alapvetés, hogy minden dohányipari szigorítással erősödik a feketepiac. A Continentalnak mekkora gondot okoznak az illegális szereplők?
Minél nagyobb a feketepiac szelete, annál károsabb nemcsak a Continentalnak, hanem minden legális szereplőnek. Minden évben mérjük a mértékét az üresdoboz-kutatással, egy piackutató cég évente kb húszezer dobozt gyűjt össze utcáról, kukákból, innen-onnan, ezekből állapítjuk meg, hogy a piacon mennyi a hamis termék. A gyűjtésből mindenki megkapja a márkákról az összesítést. A legutóbbi felmérésben alapján 15 százalék körül volt a feketepiaci részesedés, egy évvel azelőtt kicsit magasabb. Volt már 27 százalék is, miután az EU-hoz csatlakoztunk, jött egy jelentős jövedékiadó-emelés, hogy elérjük a minimum szintet, az volt eddig a legdurvább időszak.
Most is jelentős jövedékiadó-emelést tervez az Európai Bizottság, átlagosan háromezer forint körül lenne egy doboz cigaretta ára, ami most kétezer forint körül van. Újra bevetik a lobbierejüket?
Nemcsak mi, egyik dohányipari szereplő sem tartja elfogadhatónak a tervet. Olyan társadalmi sokkot okozna, aminek hatására leépítési-hullám jönne a földektől a gyárakig, annyival kevesebb termékre lenne szükség. Hogy mennyire jó helyzetbe hozná ez a lépés az illegális szereplőket, úgy tudom szemléltetni, hogy a mostani átlag kétezer forintos cigarettából 1550 forint az adó, ez a kisker ár 77 százaléka. A maradékon osztozik a kereskedő meg a gyártó. A feketepiacon momentán 1500 forintért lehet kapni dohányterméket, amin ugye nulla az adó. Ez azt jelenti, hogy óránként mondjuk előállít egy csomagológép tízezer doboz cigarettát, az óránként 15 millió forint profit az illegális szereplőnek. Ha átmegy a mostani emelés, még ezt is megdobják kb. ezer forinttal. Ennek beláthatatlan következményei lennének a piacon, minden szereplő fel is lép ellene minden lehetséges fórumon itthon és a unióban is.
Ránki Dániel
A mostani emelés lenne a piros vonal a dohányzóknak? Jövedékiadót szinte minden évben emelt a kormány, de a dohányzók többsége inkább zsebbe nyúlt.
Ha így lenne, nem erősödne a feketepiac, ami öt-hat éve még csak öt százalékon állt. Van, hogy elbírja a vásárlóerő az emelést, de van, hogy nem. Azt láttuk, hogy amíg az adóemelés és így az áremelés nem haladta meg a bérnövekményt, addig meg tudta fizetni a fogyasztó a drágábbat és a feketepiac nem erősödött. Amint reálbért meghaladóan növekedett az ár, azonnal bejelzett a feketepiac-mutató. Figyelembe kell venni az Európai Unión belül a fizetőképes keresletet is, meg hogy az ország hol helyezkedik el. Mi közel vagyunk Ukrajnához, Szerbiához, ahol nincs minimum adó, onnan rengeteg fekete áru be tud jönni.
Régóta vagyonos emberek, a cégcsoport építésén túl hogyan élnek azzal a felelősséggel, amit a kiemelt helyzetük ad?
S.Á.: Nekem nagyon hiányzik, ami Amerikában alapvetés, hogy az egyetemen a parkban a padok, de még a mosdóban a piszoárok fölé is oda van írva, hogy melyik öregdiák adományozta az iskolának. Nekem egyértelmű, hogy ha odáig jutok, a szegedi Madách általános iskolában, ahova jártam, majd felújítom a kertet vagy az egyik termet, vagy amire éppen szükség van. Jó lenne, ha ezt minden vagyonos ember így gondolná.
S.J.: Nekem erről az a gondolatom, hogy a felelősség ott van igazán, hogy hogyan bánunk a vagyonnal, a befektetésekkel, amit felépített ez előző generáció. Egy rossz döntés még nem dönti romba a céget, de ha lassítunk a fejlődésünkön, akkor azzal vagyunk igazán felelőtlenek nemcsak magunk, hanem azok felé az emberek felé is, akik nálunk dolgoznak és itt képzelik el a jövőjüket. Én reggel héttől este tizenegyig azon dolgozom, mit lehetne még csinálni, merre lehetne építkezni.
Ha már jövő: teljesen más nagyságrendben játszik a cég a koncesszió előtti időszakhoz képest. Számolnak azzal, hogy mi lesz akár a lejárta után, akár akkor, ha jövőre megváltoznak a körülmények?
Tíz éve a miénk a koncesszió, de mi harminc éve kezdtük. Ha lejár, mi akkor is megyünk előre. A következő tíz évben szeretnénk megháromszorozni az export árbevételünket, és nemzetközileg ismert szereplőkké válni a füstmentes termékek piacán is.
