Mit keres a magyar tulajdonos lengyel cége Olaszországban? És hogyan érintette a nagyobb, érettebb cégeket a startup-piaci hájp, majd az összeomlás? Mihály Zsolttal beszélgettünk, aki nyolc éve juniorként kezdett a PortfoLion-nál, ma már a felsővezetésben dolgozik, elsőként a cégben karrierjüket elkezdő alkalmazottak közül.
Szállás.hu, SEON, Tresorit, Starschema, Pepita.hu, 4Fizjo, Coding Giants – cégek, amiket aligha kell bemutatni a Forbes.hu olvasóinak, de a mögöttük álló befektetési alap neve is ismerős lehet: ők a PortfoLion, a Molnár András vezette, az OTP Csoporthoz tartozó kockázatitőke-alapkezelő. Történetüket a Forbes magazinban 2023-ban írtuk meg, azóta mind a portfoliójuk, mind a csapatuk sokat bővült, nemrégiben pedig egy új partnert is avatott a cég: Mihály Zsolt nyolc éve juniorként kezdett a PortfoLion-nál, ma már a felsővezetésben dolgozik, elsőként a cégben karrierjüket elkezdő alkalmazottak közül. Zsolt a Mom Parkban található irodájában fogadott minket, máskülönben Varsóig kellett volna menjünk, hogy találkozzunk vele.
A 4fizjo fitnesz- és fizioterápiás piacon mozgó lengyel e-kereskedelmi platform nagyjából fél éve került a PortfoLion befektetési portfoliójába Zsolt alá, a 40 százalékos kisebbségi tulajdonrész megvásárlását a Forbes.hu írta meg először tavaly november végén.
A másik általa menedzselt cég, a Coding Giants pár nappal később, decemberben 8,5 millió eurós befektetési kört zárt a szingapúri székhelyű, globális kockázatitőke-társaság True Global Ventures (TGV) vezetésével. A lengyel startup egy 6 és 19 éves kor közötti gyerekek és tinédzserek programozási készségeit fejlesztő digitális oktatási platformot fejleszt, Zsolt közreműködésével jelenleg a nyugat-európai terjeszkedésen dolgoznak.
Nyolc éve
„Az első nap is tízkor mentem haza, de nem azért, mert idekötöttek, hanem mert magamra akartam szedni mindent. Nagyon beszippantott a PortfoLion világa” – meséli Zsolt a kezdetekről. „Kezdek egy tech cég pitch deckjével, ahol öt munkavállaló van, két órával később egy 200 fős IT cégnek az üzleti tervét nézem, délután meg egy alapítói csapattal találkozunk, mondjuk egy EdTech (edukációs technológiai) cégben. Generalista befektetők vagyunk, juniorként még semmihez nem értettem, így minden iparágba nagyon gyorsan bele kellett legalább annyira tanulni, hogy ne adjanak el.”
A PortfoLion által keresett cégeknek két nagy csoportja van. A klasszikus kockatőke világát jellemző korai fázisú cégek és a már nagyobb, piacon validált növekedési cégek. Az előbbiekbe nagyobb kockázattal és nagyobb hozamelvárással száll be az alap, míg az utóbbiak esetében már egy magasabb piaci áron, alacsonyabb hozamelvárással, de jelentősen alacsonyabb kockázattal számol a cég. Zsolt az utóbbi négy évben, amióta ez a két csoport markánsan különvált a PortfoLion-on belül, a növekedési csapat tagja, most partnerként is ezekért a cégekért, ezekért a piacokért felel.
Nem volt kérdés, hogy számomra inkább az érett cégek az érdekesebbek. Lehet azért is, mert a pénzügyes hátterem miatt jobban szeretem azt, mikor valami van, amit már lehet nézni, és nem csak a vízió alapján kell döntést hozni. Az teljesen más mentalitást igényel
– meséli nevetve. Zsolt egy időben a családi vállalkozásukba is besegített, szerinte ez a tapasztalat is befolyásolta munkamódszerét.
„Nálunk a sikert nagyon hosszú távon mérik.” Fotó: Sebestyén László / Forbes
Mit jelent, hogy valaki partner?
Ahhoz, hogy befektetési döntésre terjesszenek fel egy céget, egy partnernek kell szponzorként mellé állnia. Emellett az idő kis részében megjelentek a felsővezetéshez kapcsolódó feladatok, de a mindennapok szintjén nem változott sokat az élet: Zsolt munkaideje 30 százalékában befektetésre alkalmas cégeket keres – pipeline építés, validáció, iparági tanulás – a következő 30 százalékban azokkal a cégekkel dolgozik együtt, akikkel megvan a befektetési szándék, – átvilágítás és a befektetési szerződések kitárgyalása – és végül az utolsó 30 százalékot a már tulajdonrésszel bent lévő cégekkel való foglalkozás teszi ki.
Ezalatt leginkább stratégiaalkotásra és a cégekben kulcsszerepet játszó folyamatok és kollégák menedzselésére kell gondolni: „időzítés, mikor legyen piacnyitás, hova menjünk, mikor legyen egy új tőkebevonási kör, mikor exitáljunk vagy IPO-zunk. Próbálunk kétszer nem beleesni ugyanabba a hibába, tapasztalás alapján tanulunk, és hiába minden eset más, vannak ismétlődő jegyek” – magyarázza Zsolt.
Nálunk a sikert nagyon hosszú távon mérik, ebben a helyzetben nagyjából csak hibázni lehet.
„Attól, mert befektettünk egy cégbe, még nem tapsol senki, mert lehet, hogy a cégnek egy hónap múlva már fele akkora árbevétele lesz, és csődbe megy. De akkor sem dőlhetünk hátra, ha jön egy új befektetési kör, mint például a Coding Giants-nél a szingapúri alap, ami a növekedést beárazva magasabb értékelésen szállt be. Nekünk ez a pénz még mindig csak papíron létezik, nem cash. Lehet egy picit örülni, hogy jó nyomvonalon vagyunk, de ünnepelni nem, innen még lehet ez is, meg az is.
Tíz év után tudsz igazán örülni, mint ahogy azt tettük egy előző sikeres alapzárásánál, közben meg az ember végig kapaszkodik, mert a kudarc bármikor bejöhet.”
A sztoikus higgadtság ellenére Zsoltnak azért nincs sok panaszkodnivalója a Coding Giants miatt: az emelt befektetési kör sikerein túl a lengyel cég a spanyol piacra is betört, a meglévő két országban való jelenlét megerősítése mellett most egy új piac tesztelését is megkezdte a csapat.
Ez nem olyan egyszerű folyamat, mint egy egy e-kereskedelmi cég – lásd 4fizjo – esetében, hiszen a feladat (kis túlzással) nem csak egy weboldal beindítása, hanem egy teljesen új cég felépítése, a leendő vezetők kiválasztása, a vezetők keze alá dolgozó csapatok felépítése. A kezdeti befektetésnél Németországot célozták meg a terjeszkedés következő állomásaként, viszont a tesztidőszak végére Olaszország jobb számokat mutatott, ezért végül amellett döntött a tulajdonosi kör.
A nagyobb cégeknél is érzékelhető volt a 2022-es startup-vérfürdő?
Az aktualitások mellett az is nagyon érdekelt, hogy Zsolt belülről hogyan élte meg a covid óta tapasztalt lejtmenetet, ami a startupok és en bloc a cégek értékelésben volt tapasztalható. És, hogy mekkora volt a hullámvasút az érettebb cégeknél, amik a partner alá tartozó csapat hazai terepe. (A 2022-es gazdasági lejtmenetben a kedvező kamatkörnyezet megváltozott, a befektetők elfordultak az olyan kockázatos befektetésektől, mint a startupok. A cégek értékelése beesett, nehezebben és kevésbé jó feltételek mellett tudtak forrást bevonni, a befektetők pedig jobban figyeltek a fenntartható növekedésre.)
„A 2021 környékén levő hájp, amikor hatalmas értékelések voltak a kockázatitőke-piacon, az érettebb cégeket is magával húzta. Az igazi anomália a korai cégeknél volt, a mi esetünkben kisebb volt a hatás, de azért bőven észlelhető volt. Nekem az volt a várakozásom, hogy mivel eltűnik ez a sok kvázi ingyenpénz a piacról, akkor a kockázati tőke, meg a private equity fogja átvenni a kieső finanszírozási részt. Amiben nem volt igazam, az az időzítés: ez nagyon lassan ment végbe” – mondta.
Sok cég, amelyek eddig csak a növekedést célozták – nagyon helyesen – ebben az időszakban megpróbálták átcsavarni magukat egy nyereséges, önfenntartó működésre.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy például külföldi terjeszkedés helyett inkább a folyamatok lelassítása mellett döntöttek, és elkezdtek kivárásra játszani. Emiatt egyre kevesebb lett az olyan projekt, amire mondjuk tőkét kellett volna bevonniuk.
„Voltak, akik leépítéssel próbáltak nyereségesek lenni. És amikor már leépítésekkel sem tudták ezt elérni, akkor, mivel estek az árazások és a meglévő befektetők nem akartak papíron veszteséget elszenvedni, elkezdték saját maguk finanszírozni a szektort – rengeteg ilyen belső kör volt – különböző kreatív finanszírozási formákkal próbálták életben tartani az alapvetően ígéretes cégeket, legyen az konvertálható hitel vagy az előző tőkeemelési kör kiterjesztése.”
Ez a piac befagyását jelentette. A PortfoLionnál hiába szerettek volna beszállni több ígéretes cégbe a piaci körülmények miatt kialakult alacsony árazásokon, a belső körök miatt nem igazán lehetett ígéretes eladó cégeket találni a piacon. Végül 2024-ben jött el a Zsolt által megjósolt pillanat: elfogadták az alapítók és a befektetők, hogy nem ér annyit a cégük, mint gondolták, viszont szükségük van finanszírozásra, ha szeretnének még kezdeni valamit a céggel, amit felépítettek.
2024-ben már jelentkeztek azok a cégek, amelyek ugyanolyan vagy kisebb árazáson szerettek volna befektetést szerezni, annak ellenére, hogy két- vagy háromszorosára nőtt ezidő alatt az árbevételük.
„Úgy jönnek ki a piacra, hogy igen, volt egy 80 milliós értékelésű körünk ezelőtt két és fél éve a hájp tetején, és most hajlandóak vagyunk 60 milliós cégértéken is tőkét bevonni. Elfogadták az értékbeli racionalizálást a befektetők és az alapítók. Mi ezekre a magas cégértékelésekre mindig is úgy tekintettünk, mint egy anomália, ami mostanra szépen lassan eltűnt. Amire persze a startupperek azt mondanák, hogy nincs így, és hogy épp most van nagyon alacsonyan az értékelés, ami még vissza fog jönni. Lehet tényleg csak attól függ minden, hogy az asztal melyik oldalán ül az ember.”
Ha a cikkben szereplő valamelyik kifejezéssel kapcsolatban bizonytalan lennél, ajánljuk a Forbes.hu Startup Kisokosát, ahol részletesen elmagyarázunk mindent.
