Egy politikai elemző szerint eljöhet a közvélemény-kutatások új korszaka, ahol már meg lehet határozni a nemzeti minimumot is, hogy felszámoljuk a megosztottságot. Vagy így lesz, vagy valami sokkal rosszabb jön. A Google mindenesetre hisz benne, hogy az AI tud nemzeti konzultációt csinálni, ráadásul „élőben”.
Elindult a Forbes Hangoscikk, regisztráció után bárki számára elérhető.
Egy technológiai óriás és egy közvélemény-kutatással foglalkozó nonprofit együttműködése minden egyes amerikai kongresszusi körzetből öt-tíz embert von be, hogy választ adjanak az ország legsürgetőbb kérdéseire. Ez nem a jövő, hanem már a jelen. Ha a kísérlet sikerül, az amerikai Forbes szerint az alapjaiban írhatja át a politikai közvélemény-kutatás világát, ahol már nemcsak az a kérdés ki nyer, hanem az is, hogy mit gondol a nemzet és hol a közös nevező.
Scott Rasmussen milliárdos, veterán közvélemény-kutató és politikai elemző (aki nem mellesleg édesapjával alapította az ESPN sportcsatornát) idén tavasszal Kentucky államba, a Corvette-gyárról is ismert Bowling Greenbe utazott. A városnézés után egy merőben új ötlettel tért haza: az AI segítségével kellene átalakítani a közvélemény-kutatást, a területet, amit évtizedek óta tanulmányoz maga is, és ami sokszor hoz pontatlan eredményeket. A projekt megvalósításához szokatlan partnert talált: a Google-t.
Rasmussen ugyanis nem turistaként érkezett Bowling Greenbe, hanem azért, hogy a Google belső think tankjének, a társadalmi problémák – például a szélsőséges nézetek online térnyerése – kezelésére létrehozott Jigsaw-nak (jelentése: kirakós) a munkáját figyelte meg. A labor korábban Google Ideas néven működött, sok más civil projektben is részt vett és vesz, de magáncégekkel is dolgoznak.
A szervezet éppen egy helyi kísérleten dolgozott, amelynek célja a lakosság közügyekben való részvételének élénkítése volt. A résztvevőket arról kérdezték, milyen ügyek fontosak a számukra – a Dave & Buster’s étteremlánc esetleges érkezésétől egészen a marihuána legalizálásáról szóló vitáig. A válaszokat a Gemini nyelvi modellre épülő Google-AI-eszköz, a Sensemaker elemezte, kiszűrve a vitás kérdéseket, és megmutatva, hol van közös nevező a lakosok véleményei között.
Egy különc elemző
Rasmussen az általa alapított és ma is a nevét viselő Rasmussen Reportsnál 10 évet húzott le, de 2013-ban távozott onnan. Amerikában a Rasmussen Reportsot komoly bírálatok érték az elmúlt években a konzervatívnak kedvező kutatási anyagaik és kapcsolataik miatt, de a névadó a Forbesnak kifejezetten tagadta, hogy távozása óta bármi köze lenne a céghez, sőt jelezte, hogy a Google-lel közös projektje is teljesen független egykori munkahelyétől. Rasmussen kissé megosztó figura, van, aki az állandó lázadót látja benne, van, aki a republikánusoknak kedveskedő milliárdost, és van, aki a zsenit.
Rasmussen saját meghatározása szerint „független közvélemény-kutató”, aki – akárcsak az általa alapított cég – mindig is megőrizte függetlenségét, és soha nem dolgozott kampánykutatóként vagy tanácsadóként hivatalra pályázó politikusoknak. Arra a felvetésre, hogy adatainak felhasználása leginkább a republikánusoknak kedvez, Rasmussen 2009-ben így reagált: „Most a republikánusok idézik gyakrabban a kutatásainkat, mert ez az ő érdekük. Nem tartom magam politikai konzervatívnak — ez azt jelentené, hogy azonosulok a washingtoni politikával, amitől viszont nagyon is távol állok.”
Egy megosztott társadalom: 50-50 helyett 10-10-80
Rasmussen azt mondta a Forbesnak, megdöbbentette az eredmény, amit a Jigsaw Kentuckyban elért és úgy látta, ez lehetőséget kínálhat a széttöredezett amerikai politikai diskurzus gyógyítására.
„Miért ne lehetne az egész országot megkérdezni?” – tette fel a kérdést.
Szerinte a politikai megosztottság valójában nem 50–50 százalék, hanem 10–10–80: a 10 százaléknyi radikális jobboldali (a Trump-hívő MAGA-tábor) csap össze a 10 százaléknyi szélsőbaloldallal, miközben a középen lévő 80 százalék próbálja elkerülni a kereszttüzet.
A hagyományos közvélemény-kutatások egyik legnagyobb hibája Rasmussen szerint, hogy az eldöntendő kérdések (igen/nem válaszok) már eleve befolyásolják a diskurzust, és elveszik a finomabb árnyalatokat.
„Ha másképp kezded kérdezni az embereket vagy másképp közelíted meg a véleményüket, olyan dolgokat hallasz, amiket soha nem is gondoltál volna megkérdezni.”
A Jigsaw és Rasmussen nonprofit intézete, a Napolitan Institute most közösen indítja el a We The People nevű projektet, amely a Google közlése szerint a teljes Amerikát lefedi. Minden kongresszusi körzetből öt-tíz ember válaszol majd arra, mit jelent számukra amerikai állampolgárnak lenni, melyek az ország legsürgetőbb kihívásai, és merre kellene haladnia a nemzetnek a jövőben.
„Az AI segítségével szeretnénk valódi hangot és választási lehetőséget adni az embereknek” – mondta a Forbesnak Yasmin Green, a Jigsaw vezérigazgatója, aki igazi Google-veterán, 19 éve dolgozik a cégnek.
A kezdeményezés egyszerre tűnik idealista egységprojektnek és technológiai áttörésnek.
Az AI képes lehet gyökeresen átalakítani a közvélemény-kutatást – azt az iparágat, amely sokszor tévedett már nagyot, például a 2016-os vagy a 2024-es amerikai elnökválasztás kimenetelének előrejelzésekor (mindkétszer Trump nyert). Rasmussen szerint a technológia nem feltétlenül lesz jobb az egyéni szavazói magatartás előrejelzésében, de forradalmasíthatja a kampányok szervezését: az AI által generált nyitott kérdések mélyebb betekintést adhatnak a választók valós problémáiba, mint a hagyományos igen/nem formátum.
A piac
Az AI piacához képest a közvélemény-kutatási iparág viszonylag szerénynek számít. 2025-ben a piac – amelyben olyan szereplők találhatók, mint az Ipsos, a Pew, a Nielsen és a Quinnipiac – 8,93 milliárd dollárra nőtt, szemben az egy évvel korábbi 8,7 milliárddal, a Research and Markets adatai szerint. A prognózis szerint 2029-re fokozatosan 10,23 milliárd dollárra emelkedik. A Pew és a Quinnipiac – utóbbi a connecticuti Quinnipiac Egyetem égisze alatt működik – a közvélemény-kutatásra specializálódott, míg a Rasmussen által 2003-ban alapított Rasmussen Reports inkább a politikai jelölteket vizsgálja.
Így néz ki a projekt
A koncepció nem teljesen előzmény nélküli. Tajvanon már 2016 óta működik a vTaiwan nevű online felület, ahol a lakosság törvényhozási javaslatokat vitathat meg és szavazhat róluk (nemzeti konzultáció, csak másképpen). A platform azóta több mint 20 törvényhozási felülvizsgálatban játszott szerepet. 2023-ban az OpenAI is támogatta 100 ezer dollárral az egyik programjában.
A mostani amerikai projekt három szakaszban valósul meg. Az első körben a résztvevők olyan alapvető kérdésekről beszélgetnek, mint a szabadság és az egyenlőség. A Google AI-ja a válaszok alapján további, egyre mélyebb kérdéseket tesz fel. A második körben az AI összesíti a válaszokat, vizualizációt és témacsoportokat hoz létre, majd a harmadik fázisban kijelentéseket fogalmaz meg, amelyeket a résztvevők véleményeznek. Így kirajzolódhat, hol talál közös nevezőt a közösség.
Az elemzés szeptemberben indul élesben, egyelőre pilot-projektként, néhány száz résztvevővel. A szervezők ígérik: az AI esetleges torzításait folyamatosan monitorozzák, az összes választ nyilvánossá teszik, és a projekt végén nyilvánosságra hoznak egy jelentést is a megvalósításról és a tanulságokról.
Green elég optimista.
„Biztos vagyok benne, hogy olyan lesz, mintha egész Amerikát egy helyen hallgatnád beszélgetni.”
Hogy a nagy technológiai cégek projektjei hogyan indulnak, és mibe fordulhatnak át, arról már van tudásunk, mindez ráadásul alapvetően szabta át az amerikai politikát és társadalmat. A szándékot nem vitatva is egyértelmű, hogyha a Google képes olyam AI eszközt fejleszteni, ami valósidőben mutatja ki, hogy az emberek éppen miről és hogyan vélekednek, az nem csak egy nemzet egységéért aggódóknak lesz majd nagyon-nagyon értékes. Ami Jigsaw-nak ma izgalmas társadalmi projekt, az holnap hatalmas üzlet lehet.
