Egy varrógép és egy kargóbringa társaságában született meg a Notess, ami új értelmet ad a kézzel készített füzetnek a digitális korban. Amszterdami stílusban.
„Anyám, borogass. Csak a mai napot éljem túl. Csak dolgozni ne kéne. Ez van, ezt kell szeretni. Na, már csak ez hiányzott. Régen minden jobb volt.” Úgy tűnhet, hogy valami vicces közhelyekkel klienseket csalogató mentálhigiénés tanácsadó központ nyílt a Margit-negyedben az egyre szaporodó trendi kocsmák mellett. Érdekes párosítás, fut át a fejemen, amikor elmegyek a kirakat előtt. Aztán alaposan szemügyre veszem, és
rájövök, hogy különböző színű noteszek, jegyzetfüzetek sorakoznak az üvegen túl, vicces felirattal a fedőlapon. Füzetkészítő, Notess & Co. – így a cégnév.
A kis üzlet polcain pedáns rendben különféle színű papírtekercsek, cérnagurigák sorakoznak, a sarkokban krómszínű masinák. Egy férfi sapkában ül a varrógép előtt, és nagyon dolgozik. A látvány, a dizájn olyan hangulatot áraszt, mintha Amszterdam vagy Koppenhága utcáin sétálnék, ahol a letisztult, pasztell színű belső terekbe bepillantást bőven engedő kirakatok sugározzák a sallangmentesség trendi érzését. Ez tényleg nagyon jól néz ki, és hívogató, de kit érdekelhet a füzetkészítés a digitalizáció világban?
Fotó: Sebestyén László/Forbes
Elsősorban kisebb cégeket: a kis szériában gyártott, művészi igényességgel kivitelezett egyedi noteszeket, füzeteket ajándékba adják ügyfeleiknek, vagy marketinganyagnak – kiállításra, konferenciára – szánják őket. A noteszekre általában nemcsak egy logó kerül, hanem tartalmazzák a legfontosabb céges információkat is,
adja meg később a választ Torma Krisztián, a Notess & Co. megálmodója.
Kargóbringával jár, azzal is szállít
Amíg mint kreatív tanácsadó és grafikus dolgozott, Krisztián azt látta, hogy a konferenciákon osztogatott nyomtatott céges promóciós anyagok, névjegyek, katalógusok rendszerint már a kijáratnál a kukában landolnak, legfeljebb egyszer pörgetik át őket. Ennél egyedibbet, maradandóbbat akart alkotni, úgy, hogy még kis tételű megrendeléssel is keressen rajta. A nyomdaipar általában nagyobb tételek gyártását vállalja, ő viszont harminc füzetet is el tud gazdaságosan készíteni. Ügyfelei egyelőre hazai tech cégek, kulturális vállalkozások, ügyvédi irodák, nonprofit szervezetek.
És mi lehet az a papírtermék, amit az egyéni vásárlók vesznek meg, az ára legfeljebb ötezer forint, egyedi és igényes kézi munka? Így fűzte tovább a tervezést a műhely elindításán töprengve.
Úgy kalkulált, hogy ez az összeg még versenyképes tud lenni a nagyobb kereskedelmi láncokban kapható noteszek árával. Termékeinek árusítása mellett naptár- és noteszkészítő workshopokat szervez, itt mindenki maga tervezheti meg és készítheti el a füzetkéket. Nemrégen lett készen az a sárgarézből gyártatott betűkészlet, amivel bármilyen európai nyelvű monogram vagy keresztnév kirakható és pecsételhető.
Nem szeretne ugyanis megállni a magyar piacnál, de Európán túl nem terjeszkedne, mert nagyon fontos neki a környezettudatosság. Kargóbringával jár, azzal is szállít. Fenntartható erdőgazdálkodásból származó alapanyagokat, újrahasznosított papírt, rizsalapú tintát, hordozófóliát használ. Igyekszik kézi eszközökkel alkotni. Papírt csak európait vesz, de több alapanyaga nyomdából mentett hulladék, ami kis szériához jól jön.
28 négyzetméteren zajlik minden
Bár Krisztián műhelye csak egy éve nyílt meg, korábban sem volt tőle idegen a kreatív szakma. Címfestő családban nőtt fel, építésznek készült, de végül mint művészeti menedzser végzett, majd különböző cégeknél volt grafikus és kreatív tanácsadó. És otthon már gyártott füzeteket. Amikor belekezdett, még nem volt tapasztalata, hogyan kell noteszt készíteni. Talált valakit, aki használt varrógépekkel foglalkozott, őt kérte meg, hogy tanítsa meg varrni.
„Megállt a varrógép, feltekeredett a cérna, szétesett az egész” – mondja. Végül megtanult füzetet varrni. Ma már minden munkafázist maga csinál, mindent a kis műhelyben.
„Este kitalálok valamit, reggel megcsinálom, monogrammal, zárószalaggal, pecséttel.”
Nyomtatás, összevarrás, vágás, sarokkerekítés, csomagolás – minden ugyanabban a 28 négyzetméteres helyiségben zajlik. Dombornyomás, prégelés, bígelés, rizózás – csak úgy röpködnek a nyomdaipari szakkifejezések, ahogyan Krisztián mesél.
Az a bizonyos „közhelygyűjtemény”. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Sőt ma már sokszor ő csinál kisebb, száz–százötven darabos bérvarrást nyomdáknak. Azt mondja, hogy most olcsóbban varr, mint amennyiért neki öt évvel ezelőtt vállalták volna. „Egy miniműhely tud maximális rugalmasságot adni és kis egyedi szériát is gyártani” – mondja. A legnagyobb megrendelése nyolcezer darab volt. Két hét alatt kellett elkészítenie. Először azt számolta, hogy fizikailag egyáltalán lehetséges-e ez. „Ez
a fajta monotonitás nagyon való a magamfajta visszahúzódó embernek.”
„Árképzés, piacszerzés, marketing, könyvelő, áfa – sóhajt egyet. – Legszívesebben lehúznám a rolót, és itt dolgoznék a sötétben.” Aztán mégsem, de csak annak a szerencsének köszönhetően, hogy az önkormányzatnak ez az egyetlen szabad, használható üzlethelyisége volt.
„Ha ez nincs, lehet, hogy csak a céges ügyfeleknek dolgozok, és más nem talál rám. Akkor nem azon gondolkodnék, hogy milyen kifejezéssel gyarapítsam a noteszekre kerülő közhelygyűjteményem.”
