A vasfüggöny mögül menekülő professzorzseni szerint a mesterséges intelligencia az emberi fejlődés felgyorsításáról szól és arról, hogy bolygóközi fajjá váljunk. De Ion Stoica nemcsak kutat, cégeket is épít.
Elindult a Forbes Hangoscikk, regisztráció után bárki számára elérhető.
Ion Stoica, a Berkeley professzora és hallgatói nem szeretik, ha bárki túlszárnyalja őket. Pláne nem, ha az az ősi rivális Stanford. Ezért, amikor egy felhasználó arra kérte őket, hogy találjanak módot a nyílt forráskódú Vicuna csetbot összehasonlítására a rivális egyetem Alpaca modelljével, a berkeley-i csapat egymásnak eresztette a botokat egy véres MI-csatában.
A felhasználói közösség megőrült érte. Hamarosan Stoica csoportja hozzáadta a lehetőséget, hogy véletlenszerű modelleket is lehessen egymás mellett tesztelni, és az emberek szavazhassanak a csata kimeneteléről. „Ez az egész csak szórakozás volt” – magyarázza Joseph Gonzalez docens, aki Stoicával, valamint hallgatóival, Wei-Lin Chianggal és Anastasios N. Angelopoulosszal dolgozott a projekten.
A szórakozásból született meg a ChatBot Arena, egy weboldal, amely több mint 400 MI-modellt futtat, lehetővé téve a felhasználóknak, hogy egyszerre többel is beszélgessenek. A projektből gyorsan vállalkozás lett, áprilisban LMArena néven újramárkázták: Stoica az elnök, Chiang a technológiai igazgató, Angelopoulos a vezérigazgató. A cég 100 millió dollárt vont be kockázati tőkéből, 600 millió dolláros értékelés mellett. Ez már nem csupán szórakozás innentől. A mindössze kétéves vállalkozást már olyan fejlesztők használják csetbotjaik tesztelésére, mint az OpenAI, az xAI és a Google, és eddig több mint 3,5 millió szavazatot gyűjtött a modellek fejlődéséről véleményt nyilvánító felhasználóktól.
Ez csupán a legújabb kutatási kezdeményezés Ion Stoica professzor laborjából, amelyet olyan technológiai cégek finanszíroznak, mint a Microsoft, az Nvidia, a Google és az IBM. Közel három évtizedes akadémiai pályafutása során már négy startupot alapított egyetemi kollégáival és diákjaival – eddig kettő vált unikornissá, vagyis érte el a bevont tőke alapján az 1 milliárd dolláros értéket.
Ion Stoica a Columbián 2025 tavaszán tartott vendégelőadása után. Fotó: Brandon Vallejo/Columbia Engineering
Egy zseni a kommunista blokkból megérkezik Amerikába
Stoica az akkor még kommunista Romániában született, ma 60 éves, és vagyonát mintegy 2,5 milliárd dollárra becsüli az amerikai Forbes. Az 1990-es évek végén költözött az Egyesült Államokba, hogy a Carnegie Mellon Egyetemen (CMU) villamos- és számítógép-mérnöki doktorit szerezzen. Miután végzett, nyugatra tartott, és 2000-ben a neves Berkeley Egyetemen kezdett tanítani – és ma is itt van laborja és tart órákat. Bár kutatásait főként doktoranduszokkal végzi, továbbra is tanít alapszakos hallgatókat is.
Stoica első startupja, a streaminganalitikai Conviva, 2006-ban indult, nagyjából akkor, amikor a YouTube is berobbant. A vállalat a korábbi CMU-s kollégáival – köztük doktori témavezetőjével, Hui Zhanggal – folytatott együttműködésből született. Zhang úgy jellemzi őt, mint „a világ egyik legjobb kutatóját”.
Stoica és Zhang az internetes videóstreaming minőségének javításán dolgoztak, és miután felismerték az éppen kibontakozó piacot, úgy döntöttek, az ötletre érdemes azonnal céget alapítani.
A Conviva, amely legutóbb 2017-ben vont be tőkét 300 millió dolláros értékelés mellett, okos megfigyelőként működik az online műsoroknál és filmeknél: azonosítja a hang- és képminőségi problémákat, és jelzi a streamelőknek. Emellett jelentéseket kínál arról, hogy mit néznek az emberek, mely részeket hagyják ki, és mit kedvelnek – ügyfelei között ott van például a Fox és a Peacock. Bár Stoicának már nincs hivatalos tisztsége a cégnél, továbbra is az igazgatótanács tagja, és azt mondja, hetente találkozik a csapattal. „Megvan a lehetőségünk, hogy a következő Databricks legyünk” – mondja Zhang, a Conviva technológiai igazgatója, utalva a 62 milliárd dolláros adat-analitikai vállalatra, amelyet Stoica hat másik berkeley-i kutatóval közösen alapított.
A leggazdagabb román
A zseniális professzor vagyonát 2,5 milliárd dollárra teszi az amerikai Forbes, az általa alapított cégekben meglévő részvényei érnek ennyit. Ezzel gazdagabb mint a jelenleg második legtehetősebb magyar, Csányi Sándor (1,9 milliárd dollár). A Forbes kimutatása szerint ma – holtversenyben Matei Zaharival, aki alapítótársa a Databricksben – ő a leggazdagabb román, a korábbi listavezető Ion Tiriac 2,3 milliárd dollárral követi. Románia összesen hat dollármilliárdossal rendelkezik, ebből hárman szerezték vagyonukat az IT szektorban felépített cégeikkel.
„Őszinte leszek, nem szeretek pénzről beszélni, különösen azért, mert bármilyen összeg is kerül szóba, az egyelőre csak papíron létezik. Csak az IPO (nyilvános tőzsdei bevezetés – a szerk.) után lehet majd pontosabban beszélni konkrét értékről. De egyetértek, hogy beszéljünk erről, mert fontos, hogy a románok megértsék: érdemes nagy dolgokra gondolni, amelyek megváltoztatják a világot, és megoldást adnak fontos problémákra” – mondta korábban a román Forbesnak.
A legnagyobb dobása tőzsdére mehet, ő marad a katedrán
Merthogy valójában a Databricks volt az, amely milliárdossá tette Stoicát (és legalább két társalapítóját is még az egyetemről). 2013-ban Stoica arra vállalkozott, hogy megtalálja, miként lehet hatékonyabban feldolgozni hatalmas mennyiségű adathalmazokat. Ehhez csatlakozott Ali Ghodsi, a stockholmi Királyi Műszaki Intézet vendégkutatója, valamint öt PhD-hallgató a Berkeley-ről. Együtt fejlesztették ki a Spark nevű előrejelző szoftvert. A Spark szuperereje az adatfeldolgozás volt.
Stoica azért akarta startupként elindítani a Sparkot, hogy a felhasználók komolyabban vegyék a labor kutatásait – mondja Matei Zaharia, a PhD-hallgatók egyike, aki társalapítója lett a Databricksnek, és ma docens a Berkeley-n. Emellett segíteni akarta a kisebb, fejletlenebb infrastruktúrával rendelkező vállalatokat, hogy hatalmas adatmennyiségeket tudjanak kezelni és elemezni – például azért, hogy újabb MI-eszközöket tudjanak építeni.
A cég úgy becsülte, hogy árbevétele idén júliusra eléri a 3,7 milliárd dollárt, és már évek óta pletykálják, hogy a nyilvános piacra, vagyis tőzsdére lép.
Stoica – aki egy munkacsoport elnöke, amelyet a Berkeley kutatási forrásainak megnyirbálása miatt hoztak létre – arra ösztönzi professzortársait, hogy szerezzenek magánfinanszírozást az ígéretes kutatásaikra, követve azt a modellt, amely saját laborját is sikeressé tette.
Az üzleti siker sosem volt célja. „A szívem mélyén még mindig akadémikus vagyok” – mondja.
„Számomra sosem a meggazdagodás volt a cél. Ha csak a pénz motiválna, csinálnék egy tőzsdei bevezetést, és kész. Az a legegyszerűbb út. De nem erről van szó. Hanem arról, hogy valami értelmeset építsünk.”
Stoica 2013-tól 2016-ig volt a Databricks vezérigazgatója, majd átadta a stafétát Ghodsinak, és ügyvezető elnökként folytatta. „Ha tovább maradok, az azt jelentette volna, hogy otthagyom a Berkeley-t. Dönteni kellett. És én a visszatérést választottam.”
Hogy miért nem fordult teljesen az üzlet felé? A diákjai miatt. „A fiatalok formálódó éveikben még nem tudják, mi lehetséges és mi nem. Megvan bennük ez a fajta hozzáállás, és éppen ezért kapunk tőlük váratlan megoldásokat” – magyarázza. Stoica üzleti sikereit is a kutatásnak tulajdonítja: „Ez maga az alkotás aktusa, az új ötletek felfedezése.”
„Azt gondoltam, biztosan az viszi ilyen magasra, hogy nem törődik túl sokat a kutatási problémákkal. De tévedtem. Nagyon is érdekli a kutatás értéke”
– mondja jelenlegi posztdoktori kutatója, Yang Zhou.
Tanít, partner, alapít – és pénzt is ad
A Berkeley-n Stoica nemcsak jó tanárként híres, hanem arról is, hogy kiváló partner üzleti ötletekhez – és ami még fontosabb, segít ezek megvalósításában is, akár finanszírozással. Ez és a híre hozta el hozzá azokat a diákokat, akikkel később közösen alapította az Anyscale-t – portfóliójának második milliárddolláros cégét.
Hat évvel a Spark létrejötte után Philipp Moritz és Robert Nishihara – egy másik berkeley-i professzor, Michael Jordan két PhD-hallgatója – ki akartak javítani egy hibát, amely miatt a Spark minden feladat befejezésére várt, mielőtt továbblépett volna a következő műveletre.
„Azt mondtam, tőlem nem fognak sok segítséget kapni. Nem vagyok rendszerek építője” – emlékszik vissza Jordan. Ezért arra biztatta őket, hogy vegyék fel Stoica egyik kurzusát, ahol közösen dolgozhatnak ki egy megoldást. Így is lett.
Ebből a projektből született a Ray, egy szoftver, amely hatékonyabban kezeli a nagyléptékű megerősítéses tanulást, mint a Sparkhoz hasonló szinkronrendszerek. „Ionra jellemző módon nagyon gyorsan azt akarta, hogy csináljunk belőle egy céget” – mondja Jordan, aki segített a vállalat alapításában Stoicával és hallgatóival együtt.
Így indult 2019-ben az Anyscale. Három éven belül a cég – amely platformot kínál a fejlesztőknek MI-alkalmazásaik skálázására – 260 millió dollárt vont be, abból 200 milliót 1,4 milliárd dolláros értékelés mellett 2022 szeptemberében. Stoica, aki a San Franciscó-i székhelyű cég ügyvezető elnöke, azt mondja, az Anyscale „nagyon jól” teljesít, és a következő 12 hónapon belül újabb tőkebevonásra készül.
„Szereti látni ezeket a problémákat, és megérteni, hogyan lehet igazán megoldani őket. Ez teszi a jó kutatást, és ez teszi a jó üzletet is”
– mondja a docens Gonzalez , az LMArena kutatója kollégájáról.
Stoica szerint a problémák megoldásának kulcsa az egyetemekben rejlik. „Mindenki használhatja az egyetemi kutatásokat. Hasonlítsd ezt össze egy céggel! Ők nem fognak publikálni, nem fogják nyílt forráskódúvá tenni a legjobb rendszereiket.” A Databricks Sparkja és az Anyscale-féle Ray is nyílt forráskódú projektként indult, és a mai napig elérhető a nyilvánosság számára.
Jön Trump és az MI: ki ad pénzt és munkát?
Stoica laborját nem érintették a Trump-adminisztráció kutatási forrásokat érintő megszorításai, és valószínűleg a jövőben sem fogják. „Szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint mások” – mondja. A Berkeley számítástechnikai laborja, amelynek éves költségvetése meghaladja a 6 millió dollárt, a 2010-es évek eleje óta nagyrészt olyan nagy technológiai vállalatok magánfinanszírozásából él, mint a Google és az IBM. Emellett támogatást kap Stoica saját cégétől, az Anyscale-től is.
(Néhány berkeley-i kutatótársa azonban érezte a megszorítások hatását: Washingtonból leállítottak olyan projekteket, amelyek a klasszikus irodalom szélesebb körű hozzáférhetőségétől kezdve a klímaváltozás elleni küzdelemig terjedtek – és emiatt az érintett professzorok és intézetek most perelnek is.)
A Berkeley egyik legsikeresebb professzoraként Stoica ma egy olyan munkacsoportot vezet, amely az egész számítástudományi, adat- és társadalomtudományi kar kutatásfinanszírozási hiányait hivatott kezelni – mondja Jennifer Chayes dékán. Elnökként arra biztatja professzortársait, hogy szerezzenek magánforrásokat, követve azt a modellt, amely saját laborját is sikeressé tette. „Hihetetlenül kreatív ötletei vannak arra, hogyan lehet cégekhez és kockázati tőkésekhez fordulni” – mondja róla Chayes.
A több mint 80 hallgató, akit személyesen mentorált Stoica, profitált az ő erőforrásaiból és kapcsolataiból. Túlnyomó többségük akadémiai területen vagy startupokban dolgozik, köztük legalább heten a Databricksnél.
A technológiai munkaerőpiac azonban nem mindenkinek ilyen kegyes. Az informatikai szak végzősei, akik egykor a legkeresettebb pályakezdők közé tartoztak, most nehezen találnak állást, mivel a vállalatok az MI miatt csökkentik létszámukat.
„Azt mondom a diákoknak, hogy fogadják el és használják ezeket az MI-eszközöket – mondja Stoica. – Nyilvánvaló, hogy rövid távon fájdalmas lesz, de tudnunk kell máshonnan nézni, amit az MI hoz.”
Stoica úgy véli, az MI az emberi fejlődés ütemének felgyorsításáról szól – és arról, hogy végül interplanetáris, vagyis több bolygót benépesítő civilizációvá váljunk. „Ennek eléréséhez viszont még mindig nincs elég emberünk.”
Stoica tavasszal a Columbia Egyetemen vendégeskedett, ahol a nyílt forráskódú rendszerekről és az AI fejlesztések felgyorsulásáról beszélt. Itt lehet megnézni az előadását:
