Van egy pillanat, amikor egy technológiai forradalom nemcsak átalakítja a mindennapi működésünket, hanem rávilágít arra is, eddig mennyi minden sikkadt el a figyelmünk elől.
A szerző az SAP Hungary ügyvezető igazgatója.
Közhely, hogy a mesterséges intelligencia megérkezett, fokozatosan, de annál mélyebb hatással szivárog be a munkahelyeinkre, döntési folyamatainkba, sőt: világértelmezésünkbe is. Amit ma AI alatt értünk – legyen szó generatív modellekről, adattudományról vagy automatizálásról – az mind arra világít rá, hogy korábban mennyire vakon mozogtunk az adatrengetegben. Még akkor is, ha ott volt az orrunk előtt minden.
Egy vállalatvezető nap mint nap döntéseket hoz. Az intuíció, a tapasztalat, a benyomások hálójában mozgunk, és szeretjük azt hinni, hogy minden fontos dologról kapunk információt. De mi van akkor, ha egy szorgalmas, csendes kolléga – akit sosem jelölnek a hónap dolgozójának – valójában a csapat teljesítményének kulcsembere? Az AI-jal támogatott HR szoftverek, mint például egy SuccessFactors, fel fogják ezt ismerni. Mi történik, ha egy ügyfél sorozatos visszajelzései figyelmen kívül maradnak egy nem megfelelő attitűddel dolgozó kolléga miatt, és emiatt elfordul tőlünk? Az AI ezt is kiküszöböli, hiszen automatikusan jelzi a visszatérő problémát, sőt, még megoldást is javasol. Ráadásul előre is lát: a beszállítói láncunk kockázatait nem utólag próbáljuk kezelni, hanem előre felismerhetjük a gyenge pontokat egy ERP modulban – és megelőzünk egy újabb ellátási krízist. A klímaváltozás kérdésében pedig végre objektív, hiteles alapokra helyezhetjük a vitát. Mert ha az AI milliók adatait elemzi, talán nem a papírszívószál lesz a kulcsmomentum – hanem valami sokkal fontosabb, amit eddig eltakart a zaj.
És itt kezdődik az igazságosság.
Nem erkölcsi, hanem működési értelemben. Mert az igazságosság – vállalati, gazdasági, társadalmi szinten – egyre inkább azon múlik, hogy mit látunk meg és mit nem. Amit nem látunk, azt nem tudjuk értékelni. Az adatvezérelt döntéshozás épp ebben hoz forradalmat: megláttatja velünk azokat az összefüggéseket, amelyeket emberi szem nem vesz észre. Mert nincs rá kapacitása. És ezzel a mesterséges intelligencia nem elidegeníti tőlünk a világot – ellenkezőleg: újra összekapcsol minket vele. Megmutatja, hol vagyunk vakok, hol vagyunk részrehajlók, hol támaszkodunk beidegződésekre, és hol lenne lehetőség, ha hajlandóak lennénk másképp nézni.
A világ igazságosabbá válása nem feltétlenül abból fakad, hogy az AI dönt helyettünk. Hanem abból, hogy jobb döntésekre késztet minket.
De lássuk be: ez a lehetőség nem automatikusan jár. Nem magától lesz igazságosabb a világ attól, hogy az AI itt van. Ez attól függ, kik és hogyan használják. És ez az a pont, ahol vezetőként, technológiai cégnél dolgozva, felelősségem van. A mesterséges intelligencia nemcsak technológiai kérdés, hanem társadalmi, morális és kulturális ügy is.
Ahogy az internet sem csak azoké lett, akiknek volt pénzük szerverparkokra. Észtországból világcégek nőttek ki, afrikai országokban mobilalapú pénzügyi rendszerek épültek, miközben gazdagabb országok – pénzzel bőven ellátva – képtelenek voltak organikusan fejlődni. Az AI sem a tőkések játékszere lesz, hanem azoké, akik megtanulják művelni a földjét. Akik nyitottak, hajlandóak tanulni, próbálkozni, kísérletezni. Nem ráncba szedni, nem legyőzni, hanem megérteni akarják.
A kulcs pedig – újra és újra – az adat. Jó adat, hiteles adat, elérhető adat. Ez az alapja mindennek. És nem lehet megúszni.
Az AI nem pótolja az emberi gondolkodást ott, ahol nincs mit pótolni.
Egy rossz adathalmazból csak félrevezető következtetéseket tud levonni, a modellek minősége pontosan olyan, mint az alapanyaguk. Egy nemzetközi kutatás szerint évente átlagosan 12,9 millió dollárt veszít egy vállalat a gyenge adatminőség miatt. Ezen nem segít semmilyen AI – sőt, csak megsokszorozza a problémát, ha előtte nincs egy tisztességes rendszerbe foglalva egy vállalat minden fontos adata.
Ezért gondolom azt, hogy nekünk, akik a technológia közelében vagyunk – fejlesztőként, tanácsadóként, szoftvercégként –, kötelességünk nemcsak edukálni, hanem evangelizálni is. Megmutatni, hogy az AI nem ördögtől való, hanem egy újfajta gondolkodás lehetősége. És nem kell attól tartani, hogy le kell hozzá cserélni a teljes szoftverkörnyezetet – mert az AI már most is ott van a legtöbb kedvenc programunkban. Csak nyitottság kell hozzá. Kipróbálni egy új funkciót, egy új „agentet”, ami kiegészíti a munkánkat. Nem elvenni akar, hanem hozzáadni. És ha így használjuk, valóban azzá válik, aminek lennie kell: a jó döntések katalizátorává.
Az egyetemi tanulmányoktól a kkv-k napi működéséig mindenhol jelen van a lehetőség. De élni is tudni kell vele. És ez a mi közös felelősségünk: hogy felsegítsük rá azokat is, akik még félnek tőle.
Mert ez nem csak pénz kérdése – hanem kultúráé is. És akinek már van AI-ja, annak nemcsak előnye, de dolga is van vele.
Pintér Szabolcs,
a SAP Hungary ügyvezető igazgatója
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
