Lassan harminc éve, hogy feltalálták az IP-kamerát. Eleinte egyetlen képkockát tudott továbbítani tizenhét másodpercenként, kellett is dolgozni rajta, hogy a biztonságtechnikai szakemberek végre megszeressék a terméket. Mára évi 1,8 milliárd dollár forgalmú videós megfigyelő-óriássá dagadt a svéd Axis Communications. Az iparág fejlődése mellett az incidensek szofisztikáltsága, a kormányzati felhasználások, az itthon is épülő arcfelismerő rendszerek, meg persze a kínaiak is felvetnek komoly biztonsági, etikai kérdéseket. Ezektől sem kíméltük a cég különc társalapítóját – vagy ahogy magát hívja, a vállalat kabalafiguráját –, a 62 éves Martin Grent, aki nemrég Budapesten járt.
Április végén a H1 Systems budafoki székházában biztonságtechnikai konferenciát tartottak, amin az Axis Communications is részt vett, Martin Gren pedig az esemény keynote előadója volt. Ebből az alkalomból csak a Forbes.hu készített vele interjút.
Ki ő?
Martin Gren társalapítója az 1984-ben indult Axis Communicationsnek, a hálózati videós megoldások globális vezető cégének. Irányítása alatt, 1996-ban fejlesztették ki a világ első hálózati kameráját, és ez jelentős elmozdulást jelentett az IP-alapú megfigyelés felé. Munkáját az IFSEC biztonságtechnikai világvásár 2013-ban a biztonsági iparág legbefolyásosabb személyének járó díjjal ismerte el.
Forbes.hu: 1984 jó régen volt. Szimbolikus év is, ha mondjuk Orwellre gondolunk. Akkoriban milyen problémákat akartál megoldani az Axis Communications megalapításával? Mik az emlékeid?
Martin Gren: Középiskolás koromban abból éltem, hogy diszkófényvezérlőket árultam. Már 11 éves korom óta tudtam, hogy céget akarok vezetni. Találkoztam egy másik barátommal, akinek ugyanez volt az álma.
A diszkófényekkel kapcsolatban?
Nem-nem, az csak egy termék volt. Ez a barátom, Mikael Karlsson szintén céget akart alapítani. Így hát összefogtunk, és megalapítottuk az első cégünket. Aztán találkoztunk a harmadik alapítóval, Keith Bloodworthszel, ekkor hoztuk létre az Axist.
Abban az időben a cég nyomtatókat csatlakoztatott az IBM mainframe-jeihez (nagyszámítógépeihez – a szerk.), később pedig TCP/IP hálózatra (az internet mögötti protokollstruktúra – a szerk.). Aztán ezt kibővítettük adattárolókkal, szkennerekkel, 1996-ban pedig jött az ötlet, hogy csatlakoztassunk kamerát az internetre. Addigra az egyik alapítónk lelépett, szóval a kollégámmal, Carl-Axel Almmal közösen találtuk fel az első hálózati kamerát.
Logikus evolúciós lépések. Megtaláltátok a megfelelő terméket, és aztán a megfelelő termékpiacot, hogy továbbléphessetek.
Csakhogy akkoriban nem volt semmilyen piac, mert minden az analógra épült. Nekünk kellett megteremtenünk a piacot.
És akkor mivel rendelkeztetek? Vízióval? Ambícióval?
Nem. Azért csináltuk meg a terméket, mert meg tudtuk csinálni. Nem valamilyen problémát oldottunk meg vele, de aztán mégis piacára talált az internetes távmegfigyelésben, ahogy az internet is teret nyert.
Nagyon lassú volt a kamera teljesítménye, 17 másodpercenként csupán egyetlen képkockát mutatott.
Habár akkoriban a legtöbb alkalmazási területnek a távmegfigyelésben napi egy képkocka is elég lett volna, például a mobiltelefon-tornyoknál, ahol elég volt arra figyelni, hogy a szél elmozdította-e őket. Ne felejtsük el, hogy a betárcsázós internet korszakáról beszélünk, szóval 17 másodpercenként egy képkocka nem is számított olyan rossznak.
Próbalom magam elé képzelni a korszakot. Hogyan fogadta a közönség a találmányotokat? Nem jellemezte kétely vagy ellenállás az első éveket?
A kezdeti gyenge teljesítménye miatt a biztonsági szakemberek azt gondolták, hogy ez valami vicc. Mi viszont láttunk benne lehetőséget, ezért kifejlesztettük az első csipünket, az Artpec-1-et, ami már lehetővé tette a másodpercenkénti 30 képkocka futtatását, amire a biztonságtechnikai piacnak szüksége volt. Ezután is tovább dolgoztunk azon, hogyan tudnánk ténylegesen belépni a videófelügyeleti iparágba, lépésről lépésre, az analóg technológia akadályait magunk mögött hagyva. Eljutottunk a HD és 4K felbontásig, ma a piacon már a 8K felbontású kamerák bevezetéséről folyik a vita.
Sok más technológiát is kifejlesztettünk az út során. A Lightfinderrel éjszaka is látni lehet a színeket, amire mindig is igény volt a videómegfigyelésben.
A széles dinamikatartomány (WDR) olyan kamerafunkció, ami a világos és sötét területek közötti kontraszt kiegyensúlyozásával teszi lehetővé a tiszta képek rögzítését változó fényviszonyokkal rendelkező környezetben – akár erős napfényben vagy mély árnyékban is.
Martin Gren a gimiben diszkófényvezérlőket árult, aztán az Axis Communicationsszel hálózati eszközöket gyártottak, majd feltalálták a világ első hálózati kameráját. Nem volt rá se piac, se egy már létező probléma, amit meg akartak volna oldani. „Azért csináltuk meg a terméket, mert meg tudtuk csinálni.” Fotó: Sebestyén László / Forbes
Mikor volt az a pillanat, amikor először döbbentél rá, hogy ez nemcsak egy új termék, hanem egy iparági forradalom kezdete?
Azon az elven alapultunk, hogy mindig a viszonteladó legjobb barátja legyünk. Soha nem értékesítettünk közvetlenül, kétszintes közvetett értékesítési modellt használunk. A forgalmazókon, viszonteladókon keresztül értékesítünk a rendszerintegrátoroknak, akik végül a végfelhasználókat szolgálják ki.
Ezt a csatornát sosem kerültük meg, szigorúan betartjuk a modellt. Ha ugyanis nem vagyunk hűségesek a viszonteladóinkhoz, akkor az ellenségeink lesznek. Márpedig mi a barátságban hiszünk.
Viszonteladóként megbízhatsz bennünk, gyártóban, hogy soha nem kerülünk meg téged. Ami sokkal örömtelibb, mintha állandóan bébiszitterkedned kellene felettünk, hogy ne lopjuk el az ügyfeleidet.
Ezzel az üzleti modellel a teljes bevételetek 1,6 milliárd dollár volt 2023-ban.
Tavaly már 1,8 milliárd dollár volt. (Kb. 644 milliárd forint – a szerk.)
Éves szinten több mint 10 százalékot nőttetek. Ebből mekkora forgalmat termeltek Magyarországon?
Fogalmam sincs. Valószínűleg amúgy sem osztanánk meg.
És hogyan oszlik meg a forgalmatok a magáncégek és a kormányzati szektor között? Kik a fő ügyfeleitek?
Magyarországon a bevételek 30 százaléka kormányzati oldalról jön, az arány pedig egyre nő. A maradék 70 százalékot magáncégek teszik ki.
Ez minden országban a helyi piactól függ, attól, melyik oldalról származik a kereslet, hogy a rendszerintegrátorok mennyire képzettek ezen igények és projektek kiszolgálásában.
Magyarországon a kormányzati ügyfelek között van a rendőrség, a Belügyminisztérium és a Magyar Közút is. Minden ügyfelünket egyformán kezeljük, legyen az magán vagy kormányzati, nem teszünk különbséget a cégek között.
Mesterséges intelligencia, gépi tanulás, videóelemzés. Szinte minden ágazatban jelentősen fejlődik a technológia, ez a helyzet a megfigyelőrendszerek terén is. Mi az, ami szerinted csak parasztvakítás, és mi az, ami igazán értéket teremt a biztonságtechnológiában?
A mesterséges intelligencia egyik jól látható előnye a természetes nyelven történő keresés. Begépelheted például, hogy „keresd meg a napszemüveges fickót a buszon”, és a rendszer azonnal megkeresi, hogy hol ül napszemüveges fickó a buszon. Persze, mesterséges intelligenciáról beszélünk, tehát a ChatGPT-hez hasonlóan csak 90 százalékban lesz igaza, de ettől még fantasztikus eszköz arra, hogy mondjuk a nyomozók megtaláljanak adott dolgokat. Leegyszerűsíti számukra a kutatást, és lehetővé teszi, hogy gyorsabban reagáljanak.
Látsz más, reális felhasználási területeket a generatív MI vagy a prediktív modellek használatára? Ilyen lehet a viselkedésalapú riasztások vagy az automatizált incidenskezelés?
Te magad is betaníthatod ilyenekre az analitikánkat, ezt úgy hívjuk, Axis Custom Analytics. Mutattam itt, a budapesti eseményen is egy videót erről: arra tanítottam be a kamerát, hogy figyelje az automata fűnyírómat. Ha az áthaladt egy bizonyos vonalon, a hangszórók egyike megszólalt. Három különböző videót kellett részletesen felcímkéznem, mire a rendszer felismerte, hogy fűnyíróról van szó. Igen hasznos lehet bizonyos tárgyak megtalálásához, de szerintem gyárakban is jól működhetne.
Az IoT-eszközök (Internet of Things, avagy összekapcsolt eszközök) térhódítása újfajta kiberkockázatokat hozott magával. Melyek ma a legkritikusabb sebezhetőségek?
Hosszú lenne a listájuk. Általánosságban a rossz gyakorlatokhoz vezethetők vissza, vagyis amikor nem kezelik megfelelően az eszközöket. Az Axisnál már több mint 10 éve azt hangoztatjuk, hogy akárhányszor biztonsági rést találunk, azt felfedjük, de ami még fontosabb, ki is javítjuk, és a legtöbb eszköz rendszerét szinte azonnal frissítjük. A legtöbb versenytársunk nem ezt teszi. Kiberbiztonsági szemmel nagyon erősek vagyunk.
Így is pozícionálnád magatokat a piacon?
Azt hiszem, igen. Talán te is tudod, de néhány fő versenytársunk kínai.
Nekik nincsenek hasonló eredményeik kiberbiztonságban, ők inkább a szivárgásaikról ismertek.
Mondanál még néhány régiós különbséget? Hogy miben különbözik egymástól Európa, Ázsia és az Egyesült Államok?
A világ egyre inkább egységesül. Húsz éve még az Egyesült Államokban mentek végbe először az újítások, és csak lassan jutottak át Európába és Ázsiába. Ma már nem ez a helyzet, minden mindenhol egyszerre történik.
„A kínai versenytársaknak nincsenek hasonló eredményeik kiberbiztonságban, ők inkább a szivárgásaikról ismertek.” Fotó: Sebestyén László / Forbes
Váltsunk témát. Szerinted hol húzódik a határ a közbiztonság és a polgári jogok védelme között?
Természetesen a törvényhozás feladata eldönteni, hol húzódnak a határok. Az arcfelismerés erősen vitatott funkció. Ha van egy rendszer, ami a „rossz embereket” azonosítja, az rendkívül tolakodó, törvényekkel kell szabályozni az ilyen típusú felhasználást. Ha azonban az operátor azért néz vissza egy felvételt, hogy bizonyos személyeket azonosítson, aztán arra kíváncsi, hogy ez a személy más helyeken is megjelenik-e, miért ne tehetné meg helyette akár a gép is?
Vannak szintek. Fekete listát vezetni nem okés, legalábbis én úgy gondolom. De az, hogy a rendőrségi operátoroknak segítsünk megtalálni konkrét személyeket felvételeken, szerintem teljesen rendben van. Persze, az már a törvényhozók feladata és a GDPR (uniós adatvédelmi rendelet – szerk.) kereteibe tartozik, hogy megszabják a határokat.
A közvélekedés az, hogy a videók 95 százalékát egy „nagy testvérnek” nevezett valaki nézi.
A városi megfigyelőközpontokat a rendőrség működteti, fő céljuk a közbiztonság növelése, a helytelen cselekedetek megelőzése. Ez az, amit rögzítenek, és ez az összes kamerafelvétel 1-5 százalékát teszi ki. A többi videóanyagot törlik, és soha senki nem látja vagy használja fel.
Érthető szempontok. Magyarországon azonban a megfigyelés és arcfelismerés forró téma lett. Az ismert kiberbiztonsági szakértő, Frész Ferenc szerint a Szitakötő névre keresztelt projektben a belügy 35 ezer darab kamerából felálló rendszert hozna létre itthon, olyat, ami arcfelismerő képességgel is rendelkezik, becslések szerint 50 milliárd forintos költséggel. Gondolom, ez adatvédelmi és etikai aggályokat egyaránt felvet, pláne a kínai technológiák használata és a központosított rendszerrel visszaélés veszélye miatt. Te látsz kockázatot abban, ha egy ilyen rendszer nem megfelelő kontroll mellett működik?
Nem tudom, hogyan kommentálhatnám ezt, mert mi nem alkalmazunk arcfelismerést. Mi csak hardvert gyártunk, ez pedig már a szoftveres oldal.
Ugyanakkor ez elég veszélyesnek hangzik számomra. De tudni kell, hogy az arcfelismerés nem olyan precíz technológia, mint ahogy azt az emberek gondolják.
További hír itthonról, hogy idén a Budapest Pride-on is terveznek megfigyelő technológiát bevetni, miután a kormány törvényi úton akarja betiltani a rendezvényt. Arcfelismerő szoftver használatát is fontolóra vették a tüntetők ellen, ha úgy döntenének, hogy a jogszabály ellenére mégis részt vesznek a Pride-on. Vannak, akik szerint a magyar kormány ezzel a kínai úton halad tovább.
Ez már túlmutat azon, amihez hozzá szeretnék szólni.
Nincs különbség aközött, amikor technológiát használnak közbiztonsági célra, és amikor civil vagy kisebbségi csoportok ellen vetik be?
Hardvergyártóként szilárdan hisszük, hogy a technológia elsődleges célja a közbiztonság szolgálata és támogatása.
Általánosabban kérdezem akkor. Milyen szabályozásra, átláthatósági sztenderdekre lenne szükség, hogy az ilyen rendszerek hosszú távon ne veszítsék el a társadalmi támogatottságukat?
Ez is kívül esik azon, amivel kapcsolatban nyilatkozni szeretnék. De személyes véleményem szerint egy demokratikus társadalomban a demokrácia szabályai szerint kell intézni a dolgokat.
Mennyiben tekinted feladatodnak, hogy a gyártók is formálják ezt a vitát?
Ahogy előbb mondtam, az Axisnál nem fejlesztünk arcfelismerő szoftvereket. Ezt a partnereink teszik, a kameráink és a többi eszközünk pedig maguk a szenzorok.
Kétféle módon lehet őket használni, jól és rosszul. Nem hiszem, hogy minden egyes emberért, aki a kameráinkat használja, mi vagyunk a felelősek. Ez képtelenség.
Neveljük a piacot, jó kamerákat gyártunk, de a felhasználásuk felelőssége már azokat illet, akik beszerelik őket. Gondoskodunk arról, hogy ne értékesítsünk kamerákat olyan országokba, melyeket az ENSZ „rossz országoknak” minősít. Magyarországot még mindig „jó országnak” tartják, ezért is adunk el ott kamerákat, de persze, az emberek rossz célokra is alkalmazhatják őket. (Nem tudunk róla, hogy az ENSZ úgymond „jó” és „rossz” kategóriákba sorolna országokat – a szerk.)
Hogy felelős hozzáállást tanúsítsunk, fontosnak tartom az edukációt a piac és az értékesítési csatornánk egésze számára. Ebbe nemcsak pénzt, de időt is fektetünk a legjobban képzett embereink jóvoltából. Tágabb körben is vitákat kezdeményezünk. Együttműködünk a GDPR-hatóságokkal, követjük az uniós jogszabályokat, megosztjuk a legjobb gyakorlatokat a különböző iparági szövetségekkel, partnerekkel és ügyfelekkel.
Tudást, tapasztalatot és útmutatást nyújtunk szabályozás, átláthatóság és adatvédelem témakörökben, hogy megfeleljünk a szlogenünk ígéretének: „Innováció egy okosabb, biztonságosabb világért.”
Világos. Akkor szerintem térjünk vissza az üzletre.
Szerintem is. Nem akarok politikával foglalkozni, mivel nem az én reszortom, még ha határozott is a véleményem a magyarországi politikáról.
2015 óta a cég a japán Canon csoport tagja. Hogyan változtatta ez meg a cég életét?
Egyáltalán nem változtunk, viszont a felvásárlással megkaptuk a tőzsdei kitettség nélkül működők szabadságát, és ez szerintem jót tett nekünk. A Canon semmilyen kontrollt nem gyakorol ránk, tetszik nekik, ahogyan dolgozunk, függetlenül működünk a cégcsoporton belül. Közvetlenül a vezérigazgatónak jelentünk, így nem vagyunk semmilyen más Canon-szervezethez kötve.
Hogyan profitál ebből a cég technológiai oldalon?
A Canon világszinten az első öt között van a szabadalmak számát tekintve. Rengeteg képszenzorral és lencsetechnológiával rendelkeznek, és ez nekünk is hasznunkra válik. Ahogyan a japán jelenlétünk is, hiszen ott is növeltük az eladásainkat, a biztonsági kamerák piacán már az első helyen állunk Japánban, tíz éve még más volt a helyzet.
Volt olyan is, hogy pár éve alkatrészhiánnyal küszködtünk, de szerencsére a Canon beszerzési kapacitással tudott nekünk segíteni, így könnyebben hozzáférhettünk olyan komponensekhez, amiket magunktól nem tudtunk volna beszerezni.
„Nem hiszem, hogy minden egyes emberért, aki a kameráinkat használja, mi vagyunk a felelősek. Ez képtelenség.” Fotó: Sebestyén László / Forbes
Hosszú távon milyen nagy technológiai elmozdulásokra számítasz? Hova tart az iparág a következő 5-10 évben?
Erre nehéz általános választ adni. Az elmúlt években a kamerák egyre jobb képminőséget és fényérzékenységet értek el, és ez a Moore-törvényt követi. (Tapasztalati megfigyelés a technológiai fejlődésben: Gordon Moore szerint a csipgyártásban kétévente elérhető a tranzisztorok számának kétszerezése azonos területen – a szerk.)
Jelenleg egy új videótömörítési formátum bevezetésén dolgozunk. 17 évig a H.264 volt a szabvány, most pedig az AV1 felé mozdulunk el, ami egy modernebb tömörítési módszer, az összes nagy informatikai vállalat és streamingplatform használja az Apple-től a Microsofton és a Netflixen át a Google-ig. A videómegfigyelési iparágban még nem terjedt el a formátum, de mi erősen rá fogunk fordulni. Biztos vagyok benne, hogy egy-két éven belül ez lesz a de facto sztenderd.
Ami a versenyt illeti, milyen új technológiák vagy startupok jelenthetnek veszélyt a hozzátok hasonló nagy játékosokra? Hogyan tud egy globális szereplő reagálni a gyors innovációkra, a startup ökoszisztémára?
Tudomásul kell vennünk, hogy a videómegfigyelési iparágban vagyunk. Szóval, kitől várásolnál inkább biztonságtechnológiát? Egy 25 éves wunderkindtől, aki bevont egy rakás tőkét a startupjához, vagy pedig egy 55 évestől, akinek rengeteg tapasztalata van a szakterületen?
Akár tetszik, akár nem, ez az ágazat az öregek klubja.
Úgy értem, rengeteg startupot látni 25-30 évesektől, akik fel akarják forgatni a piacot, csak mert úgy gondolják, bizonyos dolgok elavultak.
Helyettük itt vagytok ti – pardon –, öreg kutyák, akik már több mint negyven éve űzik az ipart.
Én ugyan nem. 29 éve találtuk fel a világ első IP-kameráját, de több mint 10 évembe telt, mire rájöttem, hogy valójában a videós biztonsági iparban dolgozom. Az Axis nem mindig erről a területről szólt, mondtam is neked, hogy hálózati nyomtatókkal kezdtünk.
Valóban. Ha jól tudom, pár éve eladtad a cégben lévő tulajdonrészed. Mi motivál ma? Még mindig részt veszel a technológiai döntésekben?
Azért csinálom még mindig, mert szerintem jó móka. Nézd, ez itt a legelső csipünk, amit még 1987-ben fejlesztettünk ki! Itt egy másik is, ez pedig az első videocsipünk 1999-ből. (Két pici csipet tett le az asztalra. Úgy rémlik, az egyiknek mintha más anyagból lett volna a pereme, de őszintén, ugyanolyannak tűntek. Az én szegénységi bizonyítványom – a szerk.)
Ezek mindig a zsebedben vannak?
Dehogy! Most is új csipet fejlesztünk, és épp egy új épületet is felhúzunk Lundban, 25 ezer négyzetméter lesz a területe.
A csip lefejlesztése durván annyiba kerül, mint amennyibe az épület.
Kanyarodjunk vissza. Mint említettem, eladtad minden részesedésed, és más vállalatokba is befektettél. Ma már valamifajta stratégiai mentorszerepet töltesz be? Élvezed ezt?
Vállalati kabalának szoktam hívni magam.
Észben tartom. Hogyan lehet egy cégben hosszú távon fenntartani az újítás kultúráját?
Szeretem az innovatív szellemünket, szeretem, hogy új termékeket fejlesztünk. Párat itt, Budapesten is bemutatunk most, például a stroboszkópos hangszórónkat. Hasznos eszköz elrettentésre, jól kiegészíti a videómegfigyelési rendszereket. Ha a kamera meglát valamit, ezen a hangszórón keresztül beszélni és villogni is tudsz, hogy felkeltsd az emberek figyelmét, még mielőtt valami baj történik.
Mit tanácsolnál egy fiatal mérnöknek vagy vállalkozónak, aki a biztonságtechnológia területén vág bele a munkába?
Az első, hogy szinte már az első naptól kezdve legyenek ügyfelei, és maradjon is hozzájuk közel. Önmagában nem elég csúcsszuper technológiát fejleszteni, az szinte biztosan a kudarc receptje. A vevőt is meg kell hozzá szerezni, és azt is ki kell találni, hogyan kell eladni neki a terméket, közvetlen értékesítéssel vagy partnereken keresztül. Utóbbi megközelítéssel sokkal jobban lehet skálázódni, viszont a partner számára is hagyni kell marzsot.
Látsz más gyakori hibákat is?
Rengeteg az olyan cég, amit két–három ugyanolyan hátterű srác alkot.
Hülyeség. Mindekinek más háttérrel kellene rendelkeznie.
Mint a ti triótokban?
Én voltam a mérnök, nálam volt a termékismeret. Ott volt Mikael, aki az adminisztrációval foglalkozott, és Keith, aki pedig értékesített. Szuper felállás volt. Túl gyakran látom, hogy ehelyett két mérnök vagy két pénzügyes ember indít céget.
