A 2021-ben elstartoló önkormányzati Margit-negyed projekt sok szempontból megoldásnak bizonyult egy lepusztulóban lévő negyed újraélesztésére – de ennek nem mindenki örül. Egy újjáéledő városrész és két jó sztori.
Talán még sohasem kapott annyi figyelmet a Margit-negyed, mint az elmúlt fél évben. A II. kerületi önkormányzat néhány éve megelégelte a szétgraffitizett, sokszor betört ablakú üzlethelységekből álló városképet, és mesterségesen életet lehelt a térségbe. A program keretein belül mára 35 ingatlan talált gazdára, az üresedéseket főleg az újhullám töltötte fel.
Az átrendeződés mellékhatásokkal járt, amit főleg a negyedben lakók, valamint a hosszú ideje itt működő vállalkozások éreznek meg. Az esténként ideáramló, utcán hangoskodó fiatalok miatt tavasszal számos alkalommal hívták ki a rendőröket.
A helyzet odáig fajult, hogy az önkormányzat azt érezte: ismét közbe kell avatkoznia.
Áprilisban kötelező, 23 órás zárórát hirdettek az összes Margit-negyedben működő vendéglátóhelyre. A záróra alól csakis engedéllyel lehet mentesülni. Ehhez számos feltételnek meg kell felelni, ilyen például legalább 20 ülőhely és ruhatár biztosítása, vagy egy önkormányzati zajbemérés engedélyezése. Utóbbi eredményére sokan hónapok óta várnak, a Bem Mozi bő egy hete kapta meg a zöld fényt a hosszabb nyitvatartásra.
Ehhez a ki nem mondott feszültségekkel teli környezethez kell alkalmazkodnia minden kocsmának és üzletnek, kicsinek és nagynak, újnak és réginek. A Margit-negyed vendéglátóhelyeivel részletesen foglalkoztunk az újságárusoknál kapható, októberi Forbes-magazinban. A Kedvenc utca rovat online ajánlójában most a környék régi motorosaiból mutatunk be kettőt.
Igen Pizza
„Nápolyi pizzát, azt nem vagyok hajlandó házhoz szállítani” – válaszolja Vidó Nóri, az Igen Pizza tulajdonosa, amikor arról érdeklődök, miért nem találom éttermét egyik nagy futárszolgálatos alkalmazás kínálatában sem. Szerinte a nápolyi pizza úgy az igazi, ha a kemencéből esszük: akár már egy 30-40 perces út is sokat ronthat minőségen.
Ha valakinek, neki biztos elhiszem. Nóri nevéhez fűződik Magyarország első nápolyi pizzázója.
Egy pesti bulinegyedben átmulatott éjszaka után fogalmazódott meg benne először egy pizzaszeletező gondolata. Nóri pár évig dédelgette, tervezte álmát, végül 2015-ben nyitott ki az első Igen, a Madách téren. „Csináltunk egy etetőt a sok itató mellé” – fogalmaz. Szükség is volt rá: ekkoriban a street food kifejezés még csak pislákoló fogalom volt itthon, a legtöbb este valamelyik gyorsétterem-láncban, vagy sarki gyrososban végződött.
Fotó: Igen Pizzéria Facebook
Fél év alatt jöttek rá, hogy ez nem igazán fog működni: kiderült, hogy az Igen valójában étterem, nem besétálós etető. A 20 négyzetméteres üzlet nem tudta előbbi funkciót ellátni. Két évvel később költöztek mostani helyszínükre, a Margit-negyedbe.
Az Igen lokációja szépen lekövette Nóri életének eseményeit: a pesti bulinegyed illett hozzá, egészen addig, amíg gyereke született, és nyugalmasabb környezetre vágyott. „Rengetegen mondták, nem vagyok normális, hogy az utolsó forintomat is beleöntöm a költözésbe” – reflektál Nóri.
Tényleg kockázatot vállalt, kevés vendéglátóegység nyitott ekkortájt a környéken.
A pizzéria ennek ellenére megvetette a lábát. Célközönséget váltottak: már főleg nem a bulizókat keresték, az Igen egyre kedveltebb lett például a családok körében. Emiatt gyereksarkot is kialakítottak. A tágas, fényes belső tér, a színes csempés falak, a nyitott konyha, valamint az étterem bárpultja őrzi a hely fiatalos szellemét.
Az új üzlet kialakítása is Nórihoz fűződik: építészként szinte ő tervezett meg mindent. Nem csak a laptopja mögül vezet, ha kell, tésztát dagaszt és pizzát süt. Utóbbi szívéhez nőtt, azonban mióta más helyeket is nyitottak Budapesten (például az Ide római pizzázót a Pozsonyi utcában, vagy az Oda nemzetközi éttermet a Czakó kertben), még hektikusabbá váltak a mindennapok.
Az Igen azon két budapesti pizzéria egyike, amely AVPN-minősítéssel rendelkezik. Hogy ez mit jelent? Amióta a nápolyi pizza az UNESCO világörökség részévé vált, hivatalos tanúsítványt lehet kérvényezni a pizzád minőségéről. Bonyolult folyamat: az Associazione Verace Pizza Napoletana nevű olasz szervezet végzi az ellenőrzést.
Így szerezhetsz AVPN-minősítést
Először egy részletes videót kell küldeni az alapanyagokról, valamint a pizzakészítés folyamatáról. Ha ezt jónak ítélik meg, az után látogatnak el a szóban forgó étterembe. Itt napokon át ellenőrzik a legapróbb folyamatokat: a víz pH értékétől egészen a konyha kemencéjének minőségét.
Az Igenbe a legtöbb alapanyagot Olaszországból hozzák. Az elmúlt évek gazdasági helyzete azonban nehezíti ezt. Nóri bevallása szerint, miközben költségeik 700-800 százalékkal emelkedtek, áraikat mindössze 20 százalékkal tolták feljebb. Lenne még tér áremelésre, de nem szeretné meghozni ezt a döntést – akkor sem, ha így alacsonyabb haszonkulccsal működnek.
Ha megnézzük az Igen étlapját, az alap pizzákat leszámítva az árak így is a 4000 forintos határ környékén mozognak. „Próbáljuk szélesre tárni a kaput” – fogalmaz Nóri. Egy Margherita pizzáért 2700 forintot kell fizetni, de egy igazán ínyenc Burrata pizza például már 4600 forintba kerül. „Amikor egy gyrosért 2000 forintot kérnek, sajnos ez a realitás” – indokolja.
Illusztráció: Fábri Zsuzsanna / Forbes
Nóri a következő évekre stabil környezetet kíván maguknak. Nem a növekedést, vagy fejlődést keresi elsősorban – inkább kiszámítható, átlátható mindennapokat szeretne. A Margit-negyed vendéglátóipari fellendülését pozitív fordulatnak látja, hosszú távon szerinte az összes vállalkozás profitálni fog belőle.
A környéken több nápolyi pizzéria is nyitott, de Nórit ez sem zavarja. „Mi hiszünk abban, hogy ezek előre lendítik egymást. Tárt karokkal várunk mindenkit” – mondja.
Szerinte az, hogy egyre több ilyen étterem nyílik, azt is mutatja, hogy 2015-ben – önbevallása szerint egy jó adag szerencsével – ráérzett a következő nagy gasztrotrendre.
Mégis, három dolgot lát, ami elválasztja az Igent a versenytársaitól: „Az alapanyagaink, az AVPN-tanúsítványunk, és persze az, hogy szívünk-lelkünk benne van.”
Bookta
Miközben a világ egyre gyorsul körülöttünk, a Bookta csapata már tizenkét éve azon dolgozik, hogy legalább egy 50–60 fős kávézó erejéig lassítson ezen a tempón. A hosszú évtizedeken át működő Balassi Könyvkiadó helyén nyíló Bookta megőrizte elődje hangulatát:
a vendégtér legkarakteresebb eleme a hatalmas, sötét könyvespolc, amely csak úgy roskadozik az olvasnivalótól.
A könyvek nem a Balassi-korszakból maradtak itt: mint megtudom, a polcokat Ratulovszky Attila, a Bookta tulajdonosa töltötte fel, miután rengeteg könyvet örökölt a nagymamájától. „Azóta sok-sok felajánlást kapunk, de még most is előfordul, hogy olyan kötetre bukkanunk, amelyben benne van a szignója” – meséli.
A többes szám Vimmer Andreára, a hely üzemeltetőjére utal, aki a kezdetek óta segíti Attilát és a Bookta mindennapjait. Attila szerint Andrea a projekt lelke: ő töltötte meg a kávézót azokkal az apró részletekkel, amelyek különleges hangulatát kölcsönzik neki.
Fotó: Bookta Facebook
A Bookta szívesen ad otthont könyvkluboknak, kiállításoknak, vagy különlegesebb eseményeknek – volt, hogy eskövőt is rendeztek. „A pár ragaszkodott a helyszínhez, mert itt ismerkedtek meg” – mondja Andrea. Szerinte ez a történet tökéletesen leírja, mit jelent a Bookta vendégeinek.
Attila és Andrea több mint húsz éve találkoztak Pétfürdőn. Andrea ott nőtt fel, míg Attila édesapja éttermet üzemeltetett a városban. Barátságuk az évek során is megmaradt, még akkor is, amikor külön utakon jártak. Attila a vendéglátásban maradt, Andrea pedig több művészeti iskolát végzett. A kanyargós utak végül a Margit utcai kávézóban futottak össze, miután Attila azon gondolkodott, kit kérhetne fel a projekthez.
Úgy látják, a stratégia, amellyel a Bookta korábban növekedett, ma már nem működik ugyanúgy. Korábban nem reklámoztak semmilyen online felületen: a minőségben és a szájhagyomány erejében hittek.
„Csak álltunk csendes nyugalommal, és vártuk, hogy megtaláljanak azok, akik ezt a felfogást magukénak érzik” – fogalmaz Attila.
Új üzletük, a mindössze pár száz méterre indított Margaux már megérzi, mennyire megváltozott a piaci környezet. Növekvő bérleti díjak, erősebb verseny és a fogyasztói szokások átalakulása – mind nehezebbé teszik, hogy megtöltsenek egy nagyobb teret. Andrea szerint a Bookta szemlélete ma is értéket képvisel, de jól időzítették az indulást: amikor a kávézó már javában tartott könyvklubokat, a Margit-negyed vendéglátóipari fellendítése még tervben sem volt.
Illusztráció: Fábri Zsuzsanna / Forbes
Az elmúlt hónapok eseményei viszont alig hoztak számukra előnyt. Hűséges vendégkörük miatt nem érezték a jelentős forgalomnövekedést, a 11 órás záróra viszont komoly problémát okozott. „Ha egy vendégnek megmondod fél tizenegykor, hogy utolsó kör van, egyszerű a képlet: legközelebb nem ide jön” – mondja Attila, aki nem érti, miért vonatkozik a korlátozás azokra is, akik hosszú évek óta gond nélkül működnek a környéken.
Két lehetőséget kaptak: bezárnak 11-kor, vagy lekapcsolják a zenét. Az utóbbit választották – ez azonban nem csak estére, hanem a teljes napra vonatkozik. A Bookta így még csendesebb hellyé vált. „Azt reméljük, ez még jobban kihangosítja a beszélgetéseket” – mondja nevetve Andrea. Most az önkormányzati zajbemérési eredményre várnak: ha az kedvező lesz, akár az eredeti állapot is visszaállhat. Reménykednek abban, hogy ez nem ütközik akadályba.
Attiláék a Margit-negyed projektről összességében jó véleménnyel vannak – a Margaux is ennek köszönhetően jöhetett létre. Abban viszont határozott álláspontjuk van, hogy a környéknek milyen irányba kellene fejlődnie.
„Nem egy második pesti belvárost kéne itt kiépíteni, hanem egy nyugodt helyszínt, ami értéket képvisel. Hogy annak, akinek elege van a benti kavalkádból, legyen lehetősége kiszakadni, és itt kultúrával találkoznia”
Ez vár még a magazinban
Az októberi Forbesban a Kedvenc utca sorozatunk legújabb kiadása mellett megtalálható idei gazdaglistánk, kiegészülve egy hazai magántőkealapokat bemutató infografikával. A magazinban húszoldalas kisbefektetői bibliát, Enyedi Ildikó-interjút és a Devergo-sztorit is lehet lapozni.
