Rio de Janeiro állam 320 millió euróért adná el a nemzeti büszkeség egy részét. Hogy miért? Mert több mint 1,8 milliárd euróval lóg a brazil központi kormánynak. Ilyen, amikor egy nemzeti szimbólumból drága teher lesz.
Rio de Janeiro állam kormánya kész eladni a világ egyik legismertebb sporthelyszínét, a Maracanã stadiont. Az 1950-ben átadott aréna a brazil futball és identitás ikonikus szimbóluma, most azonban a tartományi kormány adósságrendezési programjának egyik eszköze lehet – írja a spanyol Marca.
A helyi kormány már korábban a törvényhozás (ALERJ) elé terjesztett egy javaslatot, amely 48 állami tulajdonú ingatlan értékesítéséről szólt. Csakhogy a listát most módosították: 16 ingatlan kikerült, 30 új került be – köztük a Maracanã.
Nem túlzás, ez a brazil és a világ labdarúgásának egyik temploma.
160 ezer euró minden meccs után
A döntés mögött a fenntartási költségek drasztikus csökkentésének célja áll. Rodrigo Amorim, az állami törvényhozás alkotmányügyi bizottságának elnöke szerint a Maracanã működtetése „vagyonokat emészt fel” – az állam minden egyes mérkőzés után körülbelül 160 ezer eurót (vagyis 63,5 millió forintot) fizet karbantartásra és üzemeltetésre.
A Maracanã a Flamengo és a Fluminense otthona, de a fenntartás és üzemeltetés költségeit a két klub, valamint az állam közösen, megosztva viselik. A két csapat egy bajnoki szezonban 19-19 meccset játszik otthon, ehhez jönnek hozzá a kupa- vagy a nemzetközi meccsek, és emellett a válogatott is rendszeresen használja a létesítményt. Ez azt jelenti, hogy évente 40-50 meccset játszanak az arénában, vagyis nagyjából 6,5 millió euró (2,5 milliárd forint) minden évben elmegy karbantartásra a meccsek miatt. Ennek nagyjából harmada terheli az állami költségvetést.
Összehasonlításul, az Átlátszó két évvel ezelőtti cikke szerint a Puskás stadion fenntartása nagyjából évi 2 milliárd forint lehet (de klucsapatok nem, csak a válogatott használja a létesítményt otthonaként).
„Nem az a cél, hogy rövid távon pénzt keressünk, hanem az, hogy megszabaduljunk a veszteséges, elhanyagolt vagy alulhasznosított ingatlanoktól, és új, produktív funkciót adjunk nekik.”
Amorim szerint a stadion és a hozzá tartozó Aldeia Maracanã-komplexum eladása akár 320 millió eurót, azaz 127 milliárd forintot is hozhat. Persze lehet, hogy a piac majd ezt nem így gondolja.
A szavazásra a következő hetekben kerül sor az állami törvényhozásban. A háttérben komoly pénzügyi kényszer húzódik:
Rio de Janeiro állam 1,89 milliárd eurós tartozást halmozott fel a szövetségi kormány felé, amelyet 2026-ig kell törlesztenie a brazil államadósság-átütemezési program keretében.
A „Maracanazo” öröksége
A Maracanã sorsa korábban is viták kereszttüzében állt. 2011-ben a milliárdos Eike Batista, Brazília egykori leggazdagabb embere is megpróbálta megszerezni a stadion üzemeltetési jogát, de az üzlet végül meghiúsult. A 2014-es labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os olimpia után az aréna állami tulajdonban maradt, de azóta is rendre felmerült, hogy magánkezekbe kellene adni, legalább a fenntartását.
A stadion minden futballrajongó számára ismert: itt játszották az 1950-es világbajnokság döntőjét, ahol Uruguay 2–1-re legyőzte Brazíliát a legendás „Maracanazo” során. A korabeli adatok szerint 173 850, más források szerint 199 854 néző volt jelen – a brazilok büszkén állítják, noha az eredmény tragikus volt, ez volt a legnagyobb közönség előtt lejátszott futballmeccs a történelemben.
Az 1950-es vb döntője Brazíliának olyan, mint nekünk a négy ével későbbi berni finálé – de ők otthon bukták el a világbajnoki trófeát. Fotó: Marca / archív
A II. világháború miatt hosszú kihagyás után, 1938 után először rendezték meg a tornát, az 1950-es volt a negyedik labdarúgó vb, 13 ország vett részt rajta.
A stadionban játszották a 2014-es világbajnokság döntőjét is (Németország verte Argentínát). Ezen a vb-n a németek úgy jutottak döntőbe, hogy 7-1-re elgázolták a házigazdákat, igaz, azt a meccset Belo Horizontéban rendezték.
Három felújítás, feleződő befogadóképesség
A stadion eredeti, 200 ezres kapacitása az évtizedek során fokozatosan csökkent a felújításokat követően:
- 1999–2000: az állóhelyek helyett ülőhelyek, új kapacitás 103 000 fő
- 2005–2007: újabb korszerűsítés, 88 000 fő
- 2010–2013: a 2014-es vb-re készült átépítés után a befogadóképesség 78 838 fő
Az ülőhelyek száma azért csökkent, mert az átépítések során mindig igazodtak a FIFA szabványaihoz: a stadionok így egyre biztonságosabb lettek, illetve minden ülőhelyről élvezhető egy meccs. Csak a legutóbbi vb miatti felújításra 500 millió dollárt (ma 185 milliárd forintnak felel meg) költöttek el. A felújítást Rio állam bonyolította le és menedzselte, de annak nagy részét a központi költségvetésből állták.
A stadion 2016-ban, az olimpián is helyszín volt. A nagy tornákra felkészítették, a pénz gyakorlatilag nem számított, most üt vissza, hogy a későbbi hasznosítással nem számoltak.
Szimbólum vagy teher?
A stadion eladása a brazil közélet egyik legérzékenyebb témájává vált a napokban. Az eladást támogatók szerint racionális döntés a veszteséges állami vagyonok értékesítése. A kritikusok viszont úgy látják, a nemzeti büszkeség szimbólumát adnák el egy rövid távú pénzügyi cél érdekében.
Pedig a stadion kezelésére az elmúlt bő 10 évben leginkább a rövid távú szemlélet volt a megfelelő jelző. A 2016-os riói olimpia után fokozatosan romlott le a létesítmény állapota a folyamatos pénzhiány és viták miatt, az állam, a város és a két albérlő klub ugyanis folyamatosan a megosztott felelősségről és a költségekről vitatkozott, közben arra is volt példa, hogy az elmaradt áramszámla-befizetések miatt a szolgáltató lekapcsolta az arénát a hálózatról.
Nemzeti büszkeség ide vagy oda, koránt sem biztos, hogy a Maracanã ma alkalmas lenne egy nemzetközi esemény befogadására.
Piaci vevőről egyelőre nem érkezett hír. A stadiont használó klubok tiltakoznak a lépés ellen, ráadásul a bonyolult szerződéses konstrukciók miatt nem egyértelmű, hogy egy új tulajdonos pontosan hogyan hasznosíthatná az arénát.
A lépés közben nyomást helyezett a brazil kormányra is, hogy az adósság átütemezésével könnyítsen Rio de Janeiro állam helyzetén.
