Balog Ákos már el sem tudja képzelni, hogy valaha visszamenjen alkalmazottnak. Az órás hobbijából él, nemzetközileg ismert márkát épített csúcsminőségű óraszíjakból. A sikerében a minőség és az ár mellett még egy fontos tényező is szerepet kapott: a jó időzítés. Tíz éve indult a Phenome Straps története.
Minden idők legnagyobb marketinghúzását az Omega lépte meg, miután a James Bond filmek producerei bekopogtattak egy ötvenezres ajánlattal. Ennyit kértek, hogy Bond Omegát viseljen az 1995-ös Aranyszemben. A Swatch Group (az Omega anyacége) nagy varázslója, Jean-Claude Biver az ötvenezres ajánlatra egy kétmilliós választ küldött: azt kérte, hogy Pierce Brosnan ne csak csendben viselje az órát, hanem az óra kapjon szerepet a filmben, és annak jeleneteit felhasználhassák saját reklámfilmekhez. Sőt, a Bond szériát úgy ahogy van, használhassák a saját kampányaikban.
Ötvenezres ajánlatra kétmilliós választ adni ma sem átlagos tempó, és valószínűleg ez volt az Omega egyik nagy pillanata.
Húsz évvel később ennek az együttműködésnek az eredményeként a James Bond Spectre-ben mutatkozott be az Omega NATO szíja, ami mindenképpen úttörő abból a szempontból, hogy ezt a korábban pár ezer forintos szíjtípust elsőként készítették el olyan minőségben, hogy egy többmilliós órán se legyen disszonáns.
Mi az a Nato szíj?
Erős nylon szövetből készült óraszíj típus, amely a legenda szerint – a neve ellenére – eredetileg a brit hadsereg számára készült, hogy tartós és megbízható rögzítést biztosítson az óra számára.
A trükkje, hogy egy darab szövet éri körbe a csuklót és tartja az órát, így ha az egyik szíjrögzítő stift ki is szakad, az óra akkor sem esik le a csuklóról.
A NATO név a NATO Stocking Numberből (NSN) ered, ami egy 13 jegyű számsor, melyet a NATO és a szövetséges országok használnak a katonai készletek azonosítására. Ez egy globális szabvány, ami biztosítja, hogy minden NATO-tagállam és sok más ország ugyanazt a számot használja egy adott katonai cikk azonosítására, így megkönnyítve a beszerzést és a logisztikát.
Egy ilyen katonai szíj igényléséhez a G-1098 űrlapot kellett kitölteni, innen ered a NATO szíj tudálékos neve, a G10.
Valójában a szíj neve a NATO Stocking Number (NSN) egyszerűsítése, igazából a neve „G10” volt – sokan így is hivatkoznak rá, ami cikkünkben is vissza fog térni.
A NATO tagországok mindegyike betesz valamit a közösbe, így a Brit Haderő többek közt ezt a könnyen levehető és kényelmes szíjat. Hogy a katonák kaphassanak egy ilyet, ki kellett tölteniük a fent említett űrlapot.
A NATO szíj eredeti rajza. Jól látszik, hogy a lehető legegyszerűbb a kialakítása: egy darab szövet, három bujtató és egy csat. Ezek minősége és kidolgozása viszont vízválasztó tud lenni
2015 nem csak James Bond szempontjából volt érdekes, ugyanebben az évben látogatott el a Baselworld óraipari expóra Balog Ákos is. A téma iránti rajongását jól érzékeltetheti, hogy a családi nyaralását is hajlandó volt úgy görbíteni, hogy térben és időben is egybe essen a világ egyik legfontosabb órás eseményével. Ott találkozott a Spectre-ben debütáló Omega NATO szíjjal, ami egy nagy momentum volt számára.
Előtte is szívesen hordott hasonlót, szerette a praktikumát és a könnyű a cserélhetőségét, igaz, csak a pár ezer forintos kínai darabok voltak a piacon. Az Omegáé viszont más szintet képviselt. A szövet lágysága, sűrű szövése, a fémalkatrészek megmunkálása olyan volt, hogy egy pármilliós órán sem nézett ki hitványul. A vitrinben megcsodálta, és elindult valami a fejében.
Fotó: Sebestyén László
Pár hónappal később és kétszáz euróval szegényebben már Ákosnak is ilyen szíj volt az Omegáján, és javában kutatta, hol szerezhetne hasonló minőségű szövetet, hogy hasonló minőségű óraszíjakat gyárthasson. A Google és az Alibaba átkutatása után sem találta meg, amire vágyott, így elkezdte célzottan megkeresni az európai és kínai gyártókat – végül eljutott oda, hogy pár centis csíkokra vágta a kétszáz eurós Omega szíját, és annak a darabjait küldte el mintának.
Rengeteg helyről lepattant, egy magyar gyártó például kinevette, mondván, színenként háromezer méternyi rendelésért a gépet sem indítják be (50 centi szövet kell egy szíjhoz). Egy nyugat-európai gyártó pedig azonnal kihátrált az egyeztetésből, amikor megtudta, hogy az Omega szövetével kell versenyezni – egy textil minőségét nem lehet levédetni, de az esetleges perektől előre tartva nemet mondtak Ákos megkeresésére.
Rengeteg lyukra futás után végül Kínában találta meg a megfelelő partnert.
„A kínaiaknál mindig azt láttam, hogy első körben megpróbálták eladni azt, ami volt nekik, vagy ami éppen sikerült. Ezt először vissza kell utasítani, hogy tovább lehessen lépni. De mindig bepróbálkoztak ezzel”
– emlékszik vissza arra, hogy milyen akadályokat kellett megugrani, hogy színben és kidolgozásban is azt kapja, amit elképzelt.
A második probléma a szövet feldolgozása volt. Az olcsóbb szövetszíjakat hővel vágják, de annak a vágási felületei csúnyák, kicsit olyan, mint az öngyújtóval megégetett műszálas kötélvég, ami Ákos elképzelésénél nem fért bele. Ezért végül beruházott egy CNC lézervágó gépre, amihez tervezett és gyártatott egy fém befogótáblát, ami a helyén tartja a szövetet.
Ákos a szíj fém alkatrészeire – mint amilyen a csat és a bújtató – sem talált kész megoldást. A csat is saját tervezésű, de a szögletes bújtató volt a nagyobb kihívás, amihez végül sok próbálkozás után ismét Kínában talált partnert, ám ez a része még így, kilenc év után is problémás, mert minden egyes elkészült darabot utólag, kézzel kell lesorjázni.
„Megmutattam nekik, lefényképeztem, berajzoltam, küldtem róla videót, hogyan csinálom és mi a bajom vele, de nem tudtak normális megoldást találni. De legalább az összes többi részét jól megcsinálják, így kezdek beletörődni a sorsomba”
– legyint Ákos lemondóan. Máig körbenéz időnként, hogy itthon van-e vállalkozó, aki átvenné a gyártást. Amíg ez nincs meg, minden egyes darabot egy kis kézi csiszolóval maga finisel. „Egy idő után belefáradtam, és azt mondtam, akkor inkább megcsinálom én, és akkor legalább tudom, hogy jó” – mondja arra a kérdésre, miért nem adja ki ezt a részt bérmunkába.
A varrással szintén sokáig bajlódott, naiv közgazdászként úgy képzelte, az a négyszer néhány öltés nem űrtudomány. Sokáig kereste a megfelelő partnert, volt ahol csúnyán varrtak, máshol úgy kapta vissza, hogy neki kellett a cérnavégeket beleolvasztania, végül egy automata varrógépeket forgalmazó cégnél kötött ki, ahol elvállták a munkát. Két évig tartott az együttműködés, aztán Ákosnak elege lett az akadozó kommunikációból és beruházott egy saját gépre.
„A program megvolt, egy hét múlva megérkezett a gép is. Úgyhogy azóta is ott áll a dolgozószobámban a 10 ezer eurós ipari automata varrógép, és használom heti két órát. De így legalább akkor van meg a munka, amikor én akarom”.
Az ötlettől a kész termékig körülbelül egy év telt el, ami alatt egy nemzetközi órás fórumban folyamatosan tudósított, hol tart a projekt. Amikor pedig elkészült a szíj és megnyílt a webshop, a topikot törölték, mert a kereskedelem már tilos volt a szabályzat szerint.
De az Ákos kalandjait követő pár száz érdeklődőből kerültek ki a PhenomeNato (mert akkor még így hívták a márkát, amit egy pert követően kellett átnevezni – a szerk.) első vevői.
Fotó: Sebestyén László
„Ákos nagyon lelkiismeretesen járt utána az anyagoknak, forrásoknak, kifejezetten az volt szem előtt, hogy jó minőségű terméket gyártson. Míg a gyártási folyamatok csak kezdetlegesek voltak, az apróbb hibák, gyengeségek kibuktak, így még nagyon az elején volt lehetősége javítani. Mire elterjedt a márka, addigra teljesen biztos minőségű termék volt” – mondja Ligetfalvi Viktor, a Kronometer.hu órás magazin főszerkesztője. Viktor a fórumos kezdetektől követte a márka születését és a prototípus tesztelésében is benne volt.
A Phenome Straps kidolgozásáról elismerően nyilatkozik:
„A minősége kiemelkedően jó. Valóban hozta és hozza azt, amit egy valóban prémium kategóriás Omega NATO szíj is, csak töredékáron.”
Az indulásnál fel sem merült, hogy ne nemzetközi piacon támadjon – a magyar közönséget sokkal árérzékenyebbnek látta annál, hogy el tudja magyarázni, miért kerül az ő szíja 18 ezerbe, míg Kínából háromezerért is lehet rendelni. A hazai órabörzén való árusítást is hamar feladta.
„Nagyon nem volt kedvem magyarázni a különbségeket. Ha nem látja vagy nem érdekli, akkor minek!?”
Ligetfalvi Viktor is úgy látta, hogy a hazai piacon nincs kereslet erre a minőségre, így hiába volt rendkívül jó az ár-érték aránya, itthon szinte kizárólag az ár diktált, és a 2-5 ezer forintos árszint volt a népszerű, pedig ezek a szíjak se kényelmesek, se tartósak nem voltak. A nemzetközi piacon viszont már sokan megengedhették maguknak, így hamar meg is találta a minőségre fogékony közönségét.
Fotó: Sebestyén László
Egy darabig a Phenome Straps hobbi és mellékes volt, amikor pedig már látszott, hogy ez önállóan is eltartja Ákost, felmondott a munkahelyén. Most már el sem tudja képzelni, hogy alkalmazottként dolgozzon, inkább sorban valósítja meg álmait. Az órák mellett a kávé a másik, és azóta ennek a monetizálásába is belevágott; Győr első speciality kávézójának megnyitásával.
„Mindig azt mondom, hogy az óraszíjból tartom el a kávézót”
– magyarázza. Jogász feleségével fogalmuk sem volt a vendéglátásról, amikor nyitott, de a felmondása után hirtelen felszabaduló szabadidejébe belefért a kísérletezés, az pedig, hogy hét éve, a covidot is túlélve létezik a kávézójuk, bizonyítja, hogy a modell végső soron életképes.
„Ha csak ebből éltünk volna, már lehet, nem lenne meg. De azt mondtam, amíg pénzt nem kér, addig megtartom és küzdök. Mostanra azért már valamennyi profitot is termel”.
A Phenome Straps-nek mostanra vannak viszonteladói is, egy magyar és egy dél-koreai üzlet, akik rendszeresen rendelnek egy-egy nagyobb tételt, illetve időnként megkeresik kisebb óragyártók is, 50-100 darabos rendelésekkel. Ákosnak egyébként nem célja, hogy OEM-beszállító legyen és a kínai árakkal kelljen versenyeznie.
Ligetfalvi Viktor fel is hívja rá a figyelmem, hogy a Phenome Straps kis cég ahhoz, hogy évente 20-50 ezer darabot le tudjon gyártani, ami viszont szükséges lenne ahhoz, hogy egy nagy márka beszállítója legyen.
Fotó: Sebestyén László
Érdekesség, hogy Ákos nem is tart otthon készletet kész szíjakból, akkor gyárt, ha bejön egy rendelés. Összesen 288 cikkszáma van, ennyi variációt tud elkészíteni a színekből, méretekből és különböző csatokból, ezért nem látja értelmét, hogy raktárra gyártson.
Két és fél éve kellett lecserélnie a jól bejáratott PhenomeNato márkanevet a mostani Phenome Straps-re, miután email-ben értesítették, hogy egy amerikai bírósági utasításra hivatkozva zárolták a vállalkozás számláját. Ugyanis még az üzletének elindulása előtt az Egyesült Államokban egy szemfüles trademark troll levédette a NATO nevet az óraszíjakra vonatkozóan.
„Öt-hatszáz másik kereskedővel együtt pereltek, az eredeti beadvány szerint minden eddig eladott szíj után 100 ezer dollár sérelemdíjat követelve”
– vázolja a helyzetet. Miután az amerikai ügyvédek csak a beadvány átnézését is legalább 1800 dollárért vállalták volna, úgy döntött, jó lesz a megegyezés. „Úgy voltam vele, jó lenne minél hamarabb lezárni az egész történetet” – meséli, így végül 2000 dollárban állapodtak meg. „1870 dollár volt a számlán, és mivel azt zárolták, gondoltam, azt már valószínűleg úgysem fogom visszakapni. Írtam nekik, hogy egy kis cég vagyok Magyarországon, vállaltam, hogy az amerikai piacon nem használom a jövőben a NATO nevet, és végül sikerült megállapodni velük”.
Ahogy mesél erről, nem úgy tűnik, hogy különösebben megrázta volna az eset, de azért bevallja, hogy az a pár hónap nem hiányzott az életéből. Egy ideig tartott attól, hogy ha a NATO nevet kiveszi mindenhonnan, vissza fog esni a forgalom, de végül zökkenőmentesen lement az átállás, és továbbra is Amerika a legfontosabb piaca.
A gyártás 40-50 százaléka az Egyesült Államokba megy, míg Magyarországon 4-5 százalék talál gazdára. Fontos piac még Dél-Korea, de a világ szinte minden szegletébe szállított már, volt kazahsztáni és ománi vevője is, sőt, küldött szíjat Dél-Afrikába és Réunion-szigetre is.
Fotó: Sebestyén László
A Phenome szíjak sikere szempontjából fontos volt, hogy elsők között tett energiát egy korábban olcsónak tekintett kiegészítő fejlesztésébe. A másik a jó időzítés volt: jókor lépett piacra, a James Bond hype-ja elvitte a hátán. Ehhez jött a magas minőség és a svájciakhoz képest barátságos ár, Ákos szerint e kettő volt a kulcs.
„Nekem mindig ez a kettő volt a központi rész. Túlzottan racionálisnak tartom magam, akire nem hatnak a reklámok, így nem is igazán hiszek bennük. Azt gondoltam, hogy egy jó termék eladja magát. Nyilván ez nem így van, de ezáltal nem is igazán foglalkoztam soha a marketinggel. Google-reklámok voltak, azokat én magamnak kezeltem. Most már rájöttem, hogy tök rosszul, de legalább én csináltam”.
A svájci óraiparban mindig kényes kérdés, mire mondják, hogy Swiss Made: egy közel minden alkatrészében Kínában készülő óra is lehet svájci, ha ügyesen könyvelnek. Ákos szerint ez ma már egy nagyon fájó és sötét része az óraiparnak. Ezért külön is rákérdezek nála, hogy a Phenome szíjak minek minősülnek. Ákos magyar terméknek tartja, de a Made in Europe-ot ír rá. Úgy véli, hogy ez azért mégiscsak jobban hangzik, és többet is mond a világ túlfelén.
A csattanó: az egész üzlethez ihletet adó Omega szíjak szintén Győrben készülnek.
