Képes felvenni a versenyt a legnagyobb hazai televíziókkal egy olyan produkciós cég, amelynek első műsora egyetemi feladatnak készült? Habár a számok még nem, a trendek azt mutatják, érdemes figyelni a Kráss Kontentre, amely YouTube-tartalmaival kínál alternatívát a klasszikus tévével szemben. A stratégia beválni látszik: egyre több szponzor csatlakozik hozzájuk, és már a hagyományos média is érdeklődik irántuk.
Az SZFE falai közül induló, mára online tartalomgyárra cseperedő Kráss Kontent alapítói (Babaitisz Jorgosz, Gabnay Máté, Márky Anna) 2023-ban szerepeltek a 30 sikeres magyar 30 alatt listánkon. A produkciós cég két sorozatával (Sávlekötő, Egy asztalnál) robbant be a köztudatba, és az elmúlt két évet azzal töltötték, hogy minél több irányba terjeszkedjenek. Gabnay Mátét és Márky Annát kérdeztem műsorokról, pénzügyi küzdelmekről és médiapiaci folyamatokról.
Forbes.hu: Két és fél évvel ezelőtt szerepeltetek a Forbes 30/30-as listáján. Ekkor két sorozatot gyártottatok mint Kráss Kontent. Hogyan fejlődött azóta a műsorpaletta?
Gabnay Máté: Az első két műsorunk a mi ötleteink alapján készült. Mi akartuk, hogy elkészüljenek, nem kopogtattak nálunk, csak mentünk magunktól előre. Mostanra már olyan műsoraink is vannak, amiket megrendelnek tőlünk. Ez mindenképpen nagy lépés.
Márky Anna: Két nagy márka is megkeresett minket, nekik csinálunk most műsort – az OTP Junior Piacralépőket, és a Pick Kalandkört. Nemcsak a gyártásban, de a fejlesztésben is részt vettünk. Dolgozunk együtt tévével is, volt például az RTL-en riportsorozatunk a Házon kívülben. Számos saját tartalmunk is született, de ami még fontosabb, hogy egyre több műfajban próbáljuk ki magunkat.
Nézettségre az Egy asztalnál és a Sávlekötő hasonló számokat hoz, de utóbbi többször kapott új köntöst. Ez az első számú prioritás?
M. A.: Nem, bár egymás között még nem beszéltünk erről. Eleinte egyszerre egy műsort csináltunk, csak minimális átfedéssel. Most tavasszal volt először, hogy párhuzamosan futott öt–hat műsorunk. Ilyenkor sem lehet egy feladat sem fontosabb a másiknál.
G. M.: Nekem az a fő projekt, amelyiknek épp az értekezletén vagy a forgatásán ülök. Ilyenkor jövök rá, milyen szuper, hogy ezzel foglalkozunk, aztán amikor átkerülök egy másik projektbe, az olyan frissességgel bír, hogy tovább tudom vinni ezt a mentalitást.
M. A.: Ebben folyamatosan fejlődnünk kell. Párhuzamosan fut minden, hiperfókuszáltnak kell lenni, mikor napközben egyik értekezletről megyünk a másikra, vagy amikor egyik feladat közben hívnak egy másik projektből. Gyorsan, jelen időben kell reagálni a helyzetekre.
Krááss Kontent – Gabnay Máté, Márky Anna
Hogyan telik nálatok egy átlagos hét?
M. A.: Nincs átlagos hetünk. Részekre bontva: minden műsornak van fejlesztési szakasza, emellett egy olyan időszak, ahol támogatókat keresünk. Utána jön az előkészítés, aminek a vége a forgatás előtti hét, ahol nagyon intenzív a munka. Így kanyarodunk rá a forgatásra, amit az utómunka követ.
G. M.: Ami idén újdonság, hogy többet foglalkozunk szervezetfejlesztéssel, hogy a jövőben minden kicsit jobb legyen. A gyártás stresszes, emiatt nehéz beiktatni a mindennapokba, de muszáj. Akkora lett az egész, hogy másképp nem is tudnánk működtetni.
Hány emberrel dolgoztok most? Könnyen tudjátok mozgatni az erőforrásokat?
G. M.: A Krásst Jorgival (Babaitisz Jorgosz, alias Lil Frakk – a szerk.) alapítottuk hárman. Ő most kreatív producerként, műsorvezetőként, valamint a fejlesztésben is dolgozik, a vezetői teendőket pedig mi ketten visszük Annával. Az állandó csapat 15 főből áll, ők ismerik a legjobban az értékeinket, és tudják, mit szeretnénk kihozni ebből az egészből. Ezt a kört tágítjuk a különböző produkcióknál.
Összeszámoltuk: tavasszal, egy intenzívebb időszakban két–háromszáz ember dolgozott a kötelékünkben.
A növekedés abból is látszik, hogy a korábbi évadok epizódjainak leírásában még az áll, hogy Máté a rendező, míg Anna a főszerkesztő. Nehéz volt kiadni a kontrollt a kezetekből, hátrébb lépni abból, amit létrehoztatok?
M. A.: Abszolút, de nem kontroll szempontjából. Inkább mert az egész a mi fejlesztésünk, mondhatni, a gyerekünk. Az új műsoroknál valamivel könnyebb a helyzet, de az Egy asztalnál és a Sávlekötő a mi gondolatainkból, kreatív látásmódunkból indult.
Az előző félév nagy feladata volt, hogy mindezt átadjuk a velünk dolgozó, tehetséges embereknek. Sok mindent nagyon tudatosan csináltunk, de nem volt sehova leírva, hogy ez miért úgy van, ahogy. Ezeket az alapokat kellett lefektetni.
G. M.: Tudtuk, hogy egyszer elérjük a teherbírásunk határát. Már tavaly ősszel láttuk, hogy van esély rá, hogy ez az egész túlnövi magát. Ki is mondtuk: fájni fog, de Anna nem lehet főszerkesztő, én pedig nem lehetek rendező semmiben, különben nem tudunk semmi másra figyelni. Vannak egyedi esetek (Máté rendezte a Sávlekötő Camp idei, élőben megrendezett döntőjét – a szerk.), de inkább a cégvezetői feladatokra koncentrálunk.
Krááss Kontent – Gabnay Máté, Márky Anna
Nem merült fel bennetek, hogy esetleg ne a forgatásokra, hanem a háttérfeladatokra keressetek embert?
G. M.: Megfordult a fejünkben, sőt, vannak is kollégáink, akiket emiatt vontunk be. A legnehezebb megítélni, hogy ki ebben a jó segítség, és milyen dolgokat kell rábízni, miközben mi is napról napra tanuljuk ezt az egészet. Kicsit úgy is beszélünk, mintha már 25 éve szerkesztenénk, aztán most a nagy öregek átadják az irányítást, pedig valójában az egyetemmel együtt mi is csak 4–5 éve csinálunk műsorokat.
A Sávlekötő és az Egy asztalnál hozza nektek a legnagyobb nézettséget a YouTube-on, ez a kettő létezik a legtöbb ideje is. Van ebben összefüggés?
M. A.: Biztosan segített az idő is, de inkább arról van szó, hogy a kreatív ötleteink mellett itt kell a legkevesebb kompromisszumot meghoznunk. Ezeket a saját csatornáinkra gyártjuk, míg más esetben egy támogató vagy egy tévécsatorna elképzeléseihez kell igazodni, például hogy mi fér bele, vagy mennyi humor lehet benne. Sok esetben egy műsornak több évad ikell, mire berobban, az Egy asztalnál is a második évadban futott be igazán.
A Sávlekötőnél a vendégek neve is sokat számított, sokan kifejezetten egy-egy előadóra kíváncsiak. Aztán elmentetek egy tehetségkutatós irányba, és idén ősszel is új koncepcióval készültök. Miért változtattok egy már bevált recepten?
G. M.: Nem receptet változtatunk, hanem próbálunk nagy választékot adni. Még nem tartunk ott, de szeretnénk, hogy ezek a műsorok egyszerre legyenek a palettán. Az idén ősszel megjelenő Backstage formátummal is újat szeretnénk mutatni, de eddig valóban a Sávlekötő Camp tehetségkutató volt a legváratlanabb húzás. Szerencsére bejött.
Láttuk, hogy működnek a tehetségkutatók szerte a világban, vagy épp Magyarországon. Azt éreztük, sok helyen tudnánk rajtuk javítani.
M. A.: Azzal kiegészíteném, hogy néhány évad után azt láttuk, nehéz újat hozni a klasszikus Sávlekötővel. Picit elfáradtunk, ismételtük önmagunkat, és abban a pillanatban elfogytak azok a zeneipari szereplők, akikkel szerintünk érdemes lett volna forgatni. A legújabb formátum Jorgi ötlete volt: felvetette, hogy mi lenne, ha most terepre mennénk, és megnéznénk az embert is az előadó mögött.
Itthon szerintem egyértelmű elképzelés van arról, mi az a tehetségkutató. Ehhez képest ti nagyon mást hoztatok.
G. M.: A szándék abszolút tudatos volt. Láttuk, hogy van igény a magyarokban, szinte már a génjeinkben van.
M. A.: Tehetségkutató-néző nép vagyunk.
G. M.: Vannak olyan tartalmak, amikkel mi nem feltétlenül tudunk azonosulni. Közben van az országban egy csomó tehetséges zenész, aki megmutatnák magukat. Az első Megasztár-évadok óta rengeteget változott a zenei piac.
Ma már nem az van, hogy valaki besétál, aztán kiénekli a magas C-t, hanem otthon, a számítógépén előállítja a dalait, aztán felteszi az egyik zenei streamingre, ahol rátalálnak az emberek.
Werkfotók a Kráss Kontent különböző műsorainak forgatásairól. Fotó: Kráss Kontent (6 kép)
Az egész folyamat digitalizálódott.
M. A.: Nagyon sok tudásunk abból jött, hogy megcsináltunk négy év Sávlekötőt, és meghallgattuk az előadók és producerek történetét. Láttuk, hogy a tehetségkutatók nyertesei nem lépnek fel nagy számban fesztiválszínpadokon. Átnéztük a külföldi példákat, összegyúrtuk a hazai ismereteinkkel, és másolás helyett csináltunk valami újat.
A műsor középpontjában a dalszerzés áll, és az egész tehetségkutató egy táboros formátumot követ. Nálunk nem mentorok vagy zsűri van, hanem táborvezetők – olyan szereplőket választottunk, akik most aktívak a zeneiparban. A visszajelzések alapján van keresnivalója egy ilyen alternatív tehetségkutatónak.
A Sávlekötő Camp egyik legfontosabb eredménye, hogy rövid idő alatt kivezettétek a projektet az online térből, a második évad döntőjét már élőben tartottátok és közvetítettétek. Hogy alakult ez ki?
M. A.: Izgalmas átmenet volt, már az első Camp-évad tervezésénél megfordult a fejünkben, hogy a döntő lehetne élőben. Máté már akkor a Budapest Park nagyszínpadán látta maga előtt a dolgot… Végül arra jutottunk, hogy ez túl nagy, túl sok, nem tudán összehozni, ezért is vesz részt több kreatív producer a fejlesztésben: több szem többet lát, és többünk szava is dönt.
G. M.: Nagyon mérges voltam rájuk, de igazuk volt. Főleg azzal volt bajom, hogy nem merünk nagyot álmodni – miközben bennem is volt félsz, hogy milyen lesz az új évad fogadtatása. Szerencsére a második évadra minden jól kialakult, és már mindenki hitt benne.
M. A.: Fordulópont volt, amikor az első évad döntőjének premierjére élő vetítést rendeztünk. Majdnem 300-an eljöttek rá, volt, aki Pécsről jött, csak hogy velünk nézze végig. Akkor döntöttük el, hogy a műsort az offline világba is át lehetne vinni.
Krááss Kontent – Gabnay Máté, Márky Anna
Hogyan zajlott a szervezés? Hányan mentek el végül a döntőre?
M. A.: A Budapest Parkkal nagyon jó viszonyunk lett, több évadunkat is támogatták. Amikor előjöttünk az ötlettel, abszolút nyitottak voltak rá.
G. M.: Itt már én is kicsit behúztam a féket. Úgy voltam vele, hogy 300–400 embert biztosan el tudunk hozni a Dzsungel kisszínpadhoz, ami már jól is nézne ki. Végül 1200 lett belőle. Nem gondoltuk volna, hogy összejöhet. Még e fölé is mehettünk volna, de amikor megkérdeztük a Parktól, hogy hol a színpad határa, honnan lehet még jól látni, hallani, ezt mondták létszámnak. Pár nap alatt be is telt.
M. A.: Azt is mondták, hogy a becslésünkhöz képest többen jönnének, szóval kicsit kishitűek voltunk. Arra azért ők sem számítottak, hogy telt házat kell hirdetni, nehogy élvezhetetlen legyen a buli.
G. M.: Azért bízom benne, hogy lesz még élő Sávlekötő Camp-döntő a nagyszínpadon. Szerintem egyszer el fogjuk érni.
2024-et 15,6 millió forintos veszteséggel zártátok. Egy fiatal vállalkozás gyakran akar túl sok mindent egyszerre, máskor a veszteség egy nagyobb beruházást takar. Nálatok mi történt?
G. M.: Ezek együtt. Túl nagyot vállaltunk, a Camp első évada viszonylag nagy projekt volt nekünk, a költségei szinte a teljes éves bevételünket meghaladták. Viszont a másik rész is igaz, beruháztunk, még nem kézzel fogható eszközökre, inkább szellemi termékekre.Tavaly volt először, hogy megterveztük a következő évet, hogy hogyan tartsunk itt mentálisan, mind műsorötletek, mind folyamatfejlesztés terén is.
Van még egy fontos szempont, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ki merjük mondani. Ebből is látszik, mennyire nem vagyunk üzletemberek, vagy mennyire csak most kezdünk azok lenni:
nem számoltunk azzal, hogy egy cégnek mekkorák az éves költségei. Hogy bankszámlánk van, előfizetéseink, irodánk. Eddig nem volt rá Excel-táblánk.
A fejemben csak annyi volt, hogy figyeljünk a műsorok költségvetésére, de az, hogy amúgy hogyan építünk erre vállalkozást, mellékes volt, sokáig legyintettünk rá. Lehet, más cégvezetők ezt korábban megtapasztalják, vagy tanulnak róla az egyetemen. Nekünk ez komoly tanulópénz volt, ami azóta is húzza a hátunkat.
Több interjúban beszéltetek arról, hogy a cégetek bevételeit főleg szponzorációk és támogatások teszik ki. Tud ez működni a jelenlegi gazdasági környezetben? Keresik a vállalatok a szellemi termékeket?
M. A.: Keresik, méghozzá egyre jobban. Ezt főleg az idei év mutatta meg. Már tavaly is volt puhatolózás, de idén jöttek az első konkrét műsormegrendelések.
G. M.: Itt két láb van: a saját műsoraink, amiket megfinanszíroztatunk szponzorokkal, és termék- vagy reklámelhelyezésért cserébe kapjuk ezeket az összegeket. A másik, ami új, hogy bizonyos márkától vagy csatornától, megbízási díjért vállalunk műsorfejlesztést és gyártást.
M. A.: A hazai piacon volt egy olyan jelenség, hogy az online műsorok sokáig fejlődtek és növekedtek, mire bekerül egy szponzor a képbe. Mi ebben is próbáltunk mások lenni, ami szintén Máté ötlete volt: hogy már az elejétől mutassunk nagyon minőségi tartalmat, és korán vonjuk be őket.
Ma már több márkának is egyértelmű víziója, hogy érdemes pénzt rakni ebbe az influenszerek és tévés műsorok közötti kis buborékba, mert így izgalmas tartalmakkal tud széles közönséget elérni.
G. M.: Nekünk az is fontos, hogy milyen időszakokban indítunk műsort. Nem úgy van az, hogy gondolunk egyet, aztán január harmadikán startol valami, mert lehet, hogy nincs rá olyan piaci környezet, mint májusban vagy szeptemberben. Szerencsére már elég komoly partneri körrel rendelkezünk, de ez a szegmens most kezd igazán tudatosodni.
Mit vártok pénzügyileg az idei évtől? Meg tudjátok fordítani a tavalyi mínuszos évet?
G. M.: Mindenképp jó lenne, de a tavalyihoz képest ötszörös bevételt elérni komoly feladat. A jelenlegi cél, hogy a csapat és mi is ebből éljünk. Hogyha egy idő után elkezdünk nyereséget termelni, annak nyilván örülünk, de most nem ez a fókusz.
M. A.: Szerintem is a stabilizálódás a lényeg, és hogy ne veszteséggel zárjuk az évet. Örülünk, ha már idén pozitívba fordulunk, de ez inkább jövő évi célunk.
Krááss Kontent – Gabnay Máté, Márky Anna
Említettétek, hogy több ízben dolgoztatok már együtt az RTL-lel. Számomra ez azért is érdekes, mert a Sávlekötő Camp hasonlóan alternatívája a klasszikus tehetségkutató műsoroknak, mint az online videós platformok a tévézésnek. Mégis, most úgy tűnik, van igény a részükről nyitni ebbe az irányba. Látják, hogy erre tart a médiapiac, vagy kivétel, ami most veletek történik?
G. M.: Szerintem nem kivétel. Valamennyire belelátunk a tévés gyártócégek viszonylag poros világába.
Nem akarom őket bántani, kedveljük őket, sokat tanultunk tőlük. De igazából 20–25 éve ugyanazokkal a sémákkal dolgoznak. Mi picit frissebbek vagyunk ennél.
M. A.: Amit mi csinálunk, az a televízióknak is feltűnik, mert látják, hogy új kommunikációt, formanyelvet és frissességet hozunk. Meg kell jegyezni, hogy ami a YouTube-on működik, az a tévében nem fog, egy az egyben nem vihető át. A tévé más közönséget szolgál ki, más az adások hossza, más szemléletben készülnek. Viszont ott is vágynak a megújulásra, ami a mi esetünkben egy backstage műsorban és egy riportsorozatban manifesztálódott – egyelőre.
G. M.: A Házon kívülbe úgy hívtak minket, hogy látták az Egy asztalnált, és ők is szeretnének ilyen típusú tartalmat.
Szóval nyitottak vagytok arra, hogy tévéképernyőre vigyetek egy nagyobb műsort?
G. M.: Nagyon szívesen tennénk, megvan a képességünk, hogy ilyen műsorokat is tető alá hozzunk. Nyilván vannak határaink, tehát olyan tematikák vagy szereplők, akik miatt nem vállalnánk. Vannak elveink, de alapvetően nyitottak vagyunk.
M. A.: Ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy nekünk mondandónk van.
A végleges tartalmat mindig az alakítja, hogy kiknek és milyen felületen közvetítjük. Nyitottak vagyunk minden felületre, hiszen mindegyik más-más izgalmat rejt.
Ezt nem csak mi mondjuk. Sokszor megkaptuk stábtagoktól, szponzoroktól, vagy épp Koós Györgytől (életműdíjas televíziós rendező – a szerk), aki egyetemi tanárunk volt, és a mai napig segít minket, hogy tévés minőségben és nagyságrendben dolgozunk.
G. M.: Valójában nem az a lényeg, hogy tévében jelenik meg. Igaz, ha azt mondjuk, hogy a Házon kívülben van riportunk, az mindenkinek ismerősen cseng. De minőségben nincs különbség a műsorok között, legfeljebb a platformra kell formálni.
Krááss Kontent – Gabnay Máté, Márky Anna
Célotok versenyezni a tévével? Nézettségben persze a lineáris médiának áll a zászló, de érdemes nyitottan figyelni a fogyasztói trendek alakulását.
G. M.: Más kérdés, de nem hiszek a tévés nézettségmérésekben. Nehéz elhinni, amikor ráböknek egy diagramra, és abból felszorozzák, hogy 600 ezren néztek meg egy műsort. A YouTube-nak is vannak hibái, de amögött konkrét számok, mutatók vannak.
M. A.: Ma már minden tartalom egymással versenyzik. Van már YouTube, Instagram, TikTok, tévé, a szabadidőnkben ezek közül kell választanunk. Az emberek idejéért versengünk, tartalomban viszont inkább alternatívát ajánlunk.
G. M.: A Collabor című műsorunknak vasárnap estére időzítettük a megjelenését. Akkor indult el az RTL-en a Sztárbox legújabb évada is, és megéreztük, hogy inkább azt nézik az emberek.
M. A.: Nekünk nagyon fontos az időzítés, az algoritmus sokkal jobban pörgeti azokat a tartalmakat, amelyeket sokan néznek meg az első néhány órában vagy az első napon. Próbálunk erre is figyelni, ezért volt például a Sávlekötő Camp tavasszal, és nem ősszel, amikor minden más tehetségkutató megy.
Ha néhány év múlva újra leülünk beszélgetni, miről szeretnétek beszámolni?
G. M.: Arról, hogy már hány országban csinálunk műsort, hova bővült a partneri körünk, illetve mennek-e még a klasszikus műsoraink.
M. A.: Örülnék, ha addigra úgy tudna bővülni a csapatunk, hogy mindenki stabil egzisztenciával, időbeosztással, teljes munkaidőben tudjon a Krássnál dolgozni. Az is nagy lépés lenne, ha nemcsak Budapesten lenne bázisunk, hanem máshol is, ezen sokat gondolkodunk. Ami a magánrészét illeti, ott pedig az, hogy a mi időbeosztásunk és a munka-magánélet egyensúlyunk is jobb legyen.
G. M.: Szerintem ezek jól összefoglalják, melyikünknek mi a fókusza most. Bár azt állítjuk, nagyon sok mindent nem csináltunk még, közben óriásit bővült a lista, hogy milyen típusú tartalmakat készítettünk már.
M. A.: Ha egy éve kérdezed, biztos azt mondtuk volna, hogy szeretnénk még egy realityt vagy tehetségkutatót. Nem mondom, hogy lenyugodtunk, de most kis időre kipipáltuk őket a bakancslistánkról. Ami inkább mozgat minket, hogy csapat- és cégszinten merre tartunk. Közben majd úgyis formálódik, hogy műfajilag merre tovább.
