„Gyakran hangsúlyozom, hogy aki az MI-be fektet, annak számolnia kell azzal, hogy nem feltétlenül ér el magas nyereséget” – mondta a Forbes.hu-nak Bianca Scheffler, a KPMG AI Center of Excellence vezetője, aki a budapesti Brain Bar jövőfesztiválon is részt vett. A szakértővel a mesterséges intelligenciában (MI) rejlő kockázatokról, a digitális szakadék kérdéséről, a nemek közötti egyenlőségről és a leggyakoribb tévhitekről beszélgettünk.
Forbes.hu: Miután összeállítottam a kérdéseimet, a ChatGPT-től is kértem ötleteket. Aggasztó, hogy már ennyire magától értetődően vonom bele a munkámba a chatbotot?
Bianca Scheffler: Szerintem folyamatosan egyre elterjedtebb lesz, hogy a munkánkhoz használjuk és bátorítok is mindenkit erre, hiszen nagyon jó inspirációs eszköz, és segít gyorsan összeszedni az információkat. A kihívást az jelenti, hogy mit kezdünk az eredménnyel.
Ha valaki csak kimásolja, amit a gép kidob, azzal nem jut messzire. Itt válik igazán fontossá a kritikus gondolkodás: hogyan szintetizáljuk, tesszük kontextusba és kérdőjelezzük meg az adatokat.
Vannak rejtett kockázatai annak, hogy személyes és szakmai szinten is ilyen nagy léptékben építjük be az MI-t az életünkbe?
B. S.: Jelenleg van veszélye annak, hogyha a személyes és szakmai életünkbe is bevonjuk az MI-t, és szerintem ez még csak nem is rejtett kockázat, hiszen egyelőre nem tudjuk meghatározni, mennyi értéket hoz egy MI-megoldás. Hatalmas befektetések történnek szerte a világon, az Európai Unió például idén 200 milliárd eurót költ rá, és vannak amerikai vállalatok is, például az Nvidia, amelyek ennek az infrastruktúráját építik, és most Európában is hoznak létre adatközpontokat. A technológiának köszönhetően hamarosan megjelenhet az első egyszemélyes unikornis, vagyis egy legalább egymilliárd dollárt érő cég. De hogyan határozhatjuk meg valójában, mi az érték?
Úgy gondolja, kockázatos ennyi erőforrást beleinvesztálni?
B. S.: A vállalatoknál a megtérülést számoljuk, és én gyakran hangsúlyozom, hogy aki MI-be fektet, annak számolnia kell azzal, hogy nem feltétlenül ér el magas nyereséget. Tény, hogy ezek a befektetések szükségesek ahhoz, hogy gyorsabban tudjunk haladni, ami talán belefér, de ez már nem olyan, mint a szoftverfejlesztés régen, amikor befektettél valamennyit, megírtad a programot, eladtad a licenceket, és jött a magas hozam. Most más a helyzet, ami maga a rejtett költség.
Mennyire egyenlőtlen az MI-hez való alkalmazkodás? Ön szerint elmélyítheti globálisan a digitális szakadékot?
B. S.: Én egyelőre inkább lehetőséget látok benne. Tény, hogy jelenleg az amerikai modellek dominálnak, de Európában is rengeteg tehetséges szakember dolgozik, és szabályozási törekvések is vannak, még ha nem is tökéletesek. Ezek a korlátok egyébként szükségesek is, hiszen egy ennyire új technológiánál fontos, hogy legyenek irányelvek. Szerintem a következő években erős európai MI-ökoszisztéma épülhet ki.
És a nemek közötti különbséget mennyire növeli a technológia?
B. S.: Néhány napja jelent meg a ChatGPT-t is fejlesztő OpenAI tanulmánya, amely világszerte elemezte a megadott utasításokat demográfiai adatok, tartalom és más szempontok alapján. Ebből kirajzolódik, hogy a kezdetekkor, tehát 2023-ban több férfi használta a chatbotot, mint nő. Ez azonban idén júliusban kiegyenlítődött, viszont azt egyelőre nem látni, hogy ez így is marad-e.
Mitől zárkózhattak fel a nők?
B. S.: Szerintem nemcsak a nők zárkóztak fel a mesterséges intelligencia használatában, hanem mindenki. Amikor világossá vált, hogy az MI nem pusztán tudományos előrelépés vagy egy szűk szakmai eszköz, akkor túllépett a technológiában dolgozókon, és elért minden nőhöz. Ráadásul látható az összefüggés a mesterséges intelligencia használatához szükséges szociális érzékenység és együttműködési készségek, valamint a női felhasználók számának emelkedése között. Mivel az MI ennyire beépült az életünkbe, és úgy van kialakítva, hogy könnyen hozzáférhető legyen, mindenki elkezdett felzárkózni a használatában.
A KPMG-nél is végeztek egy globális kutatást. Ott milyen eredményekre jutottak?
B. S.: Kicsit más volt a téma: több mint 48 ezer embert kérdeztünk meg a világ számos országában a mesterséges intelligenciához való viszonyukról. A svájci adatokat ismerve érdekes, hogy amikor azt kérdeztük a kitöltőktől, hogy megbíznak-e az MI-ben, alig 45 százalék válaszolt igennel. Viszont amikor azt firtattuk, rendben van-e a technológia gyakori használata, akkor már több mint 70 százalék válaszolt igennel. Az eredmény alapján az emberek okosnak tartják az MI-t, mégsem bíznak benne teljesen, ami szerintem jó is, mert így legalább kritikusan állnak hozzá.
Ezek szerint a bizalmatlanság valójában előny is lehet?
B. S.: Sok szó esik a nagy nyelvi modellekről (LLM), de ne felejtsük el, hogy az MI ennél sokkal tágabb. Az LLM-ek abból tanulnak, amit mi beleteszünk, és az adatok tele vannak torzításokkal. Nem véletlen, hogy egyes cégeknek le kellett állítaniuk azokat a modelleket, amelyeket például munkaerő felvételnél használtak, mert erősítették az előítéleteket. Ez a korlát még velünk lesz néhány évtizedig, amíg nem találunk jobb tanulási módszert. Addig viszont nagyon kell vigyázni, hogy az MI ne fokozza a kisebbségek hátrányos megkülönböztetését.
Bianca Scheffler
Több mint húsz éve dolgozik a technológia, az adat és az MI területén. Már 12 évesen megtanult programozni, majd 2001-ben a mesterséges intelligenciát választotta szakdolgozati témának, annak ellenére, hogy sok professzora megpróbálta lebeszélni erről, mondván, hogy ebből nem építhet karriert.
2006-tól multinacionális vállalatoknál dolgozott, ahol technológiai platformokat épített. Egy éve csatlakozott a KPMG-hez, ahol az MI-vezetői pozíciót tölti be Svájcban. „Vannak területek, ahol nem szeretném kamatoztatni a tudásomat, mert tudjuk, hogy a mesterséges intelligenciának van egy sötét oldala, például szolgálhat fegyverkezési vagy más, embereket veszélyeztető célokat” – árulta el, amikor arról beszélt, hogy miért döntött a jelenlegi cége mellett. A KPMG-ben úgy érezte, hogy, értékelik a tudását, és valóban nyitottak a változásra, ami számára kulcsfontosságú.
Visszatérve a nők helyzetére, a pályája elején nagyobb arányban voltak férfiak a szakmában. Történt ebben azóta változás?
B. S.: 1999-ben, amikor elkezdtem tanulni, 250 férfi mellett mindössze nyolc nő volt az évfolyamomon (Bianca a Chemnitzben a Műszaki Egyetemen diplomázott – a szerk.) . Pedig a nyolcvanas években még nagyjából fele-fele volt a nemek aránya a számítástechnikában. Ez a kilencvenes években változott meg, amikor az Apple elkezdte az otthoni számítógépét férfiaknak reklámozni. 15 évig szinte egyetlen hirdetésben sem szerepeltek nők.
Most szerencsére újra egyre több lány választja a matematikát, a mérnöki pályát, ami azért is kulcsfontosságú, mert minél sokszínűbb emberek dolgoznak ezen a területen annál jobb, igazságosabb és pontosabb modelleket tudunk építeni.
Ön is aktívan részt vesz ebben a munkában, hiszen fiatal női tehetségeket mentorál. Tudna mesélni erről bővebben?
B. S.: Nekem is voltak diákkoromban női példaképeim, onnan gyökerezik a lelkesedésem. Számomra fontos, hogy teljesen őszintén beszéljek a nehézségekről is. Például arról, milyen kihívás anyaként vezetői pozícióban dolgozni, vagy hogy milyen nehéz volt megtanulni vezetni embereket, hiszen a számítástechnika szak erre egyáltalán nem készít fel. Azt is elmondom nekik, hogy néhányszor hibáztam, és hogyan tanultam ezekből. Ez ad hitelességet a mentorálásnak, és a fiatalok ebből sokat tudnak meríteni.
A Brain Baron felmerült, hogy a fiatalok egyre inkább úgy tekintenek az MI-re, mint egy kollégára. Hogyan hat ez a munkahelyi csapatmunkára és a vezetésre?
B. S.: Ahogyan már említettem, a kulcs a kritikai gondolkodás. A diákok gyakran íratnak esszéket vagy beadandókat csetbotokkal. Az MI képes feltálalni az információt, de összefüggésbe helyezni, perspektívát adni továbbra is az ember dolga.
Ha ezt nem tanulják meg a fiatalok, akkor később a munkahelyükön is lehetnek majd problémáik. Ezért kell nagy hangsúlyt fektetni az oktatásra és a tanárképzésre is.
Az előadásán szintén szóba kerültek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tévhiteket. Tudna mondani néhány példát?
B. S.: Az első, hogy öntudata van. Nincs, csak nagyon jól tud beszélni, és az agyunk hajlamos úgy érezni, hogy egy valódi tudattal rendelkező lényhez hasonlít. Ez veszélyes, mert hajlandóak vagyunk olyasmit is rábízni, amit nem kellene, például a mentális egészségünket. Például a fiatal férfiak körében emelkedő öngyilkossági arányok és az idősotthonokban tapasztalható magány is mutatja, hogy a mesterséges intelligencia önmagában nem elég az ennyire komplex emberi problémák kezelésére, de mindenképpen dolgoznunk kell azon, hogy hogyan építsük be hosszútávon a megoldási folyamatokba.
A másik tévhit, hogy elég egy jól megfogalmazott utasítás, és az MI magától megold bármilyen problémát. A valóság azonban jóval összetettebb: ha egy rendszert valóban speciális feladatokra akarunk használni, ahhoz mérnöki munka, célzott adatbevitel és tudatos fejlesztés kell.
Mit mondana azoknak, akik attól tartanak, hogy az AI elveheti a munkánkat?
B. S.: Úgy gondolom, hogy ahogyan az internet megjelenésekor is, új munkák fognak születni. Nem tűntek el a könyvek és az újságok sem az internet miatt. Az MI nem elveszi, hanem átalakítja a munkát. Az a feladatunk, hogy megtanuljunk együtt élni vele kritikusan, felelősen, de optimistán.
