Gerendai Károly hetekkel ezelőtt exkluzív interjút adott a Forbesnak a Sziget visszavásárlásáról, úgy tűnt, minden sima. Aztán jött a drámai 24 óra és a politikai kavarások. Az üzlet eddig nem ismert részletei – a vételárral együtt – csak a Forbesban.
Fesztiválpápából gasztrovállalkozó lett, a fine dining után behozta a fun diningot is, amihez az kellett, hogy legyen ideje a világban kalandozni és sasolni a trendeket. Gerendai Károly most mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hősként vonuljon be a történelembe: visszaszáll a Szigetbe, hogy megmentse, miután a külföldi tulajdonos nem finanszírozta tovább a veszteségeket.
Ő sem szeretné, inkább kitalálja, hogyan lehetne újra vonzó a globális fesztiváldömpingben a több mint harmincéves Sziget. A kockázatot persze megosztja okosan kiválasztott befektetőtársakkal. Politikai kavarás és egy nagy visszatérés eddig nem ismert üzleti részletei belülről.
„Elég váratlanul ért, hogy az én nyakamba zuhant a felelősség, hogy lesz-e továbbra is Sziget. Nyomasztó érzés volt. Hiszen már nyolc éve is azért mondtam, hogy nem akarom folytatni, mert úgy éreztem, nem értek hozzá eléggé.
Most mitől értenék jobban? Semmi olyan nem történt az utóbbi években, ami abban segítene, hogy meg tudjam oldani a Sziget körül kialakult problémákat. Ugyanakkor meg nyilván valahol a gyerekemről van szó, és mégiscsak érdekes kihívás, hogy képes lennék-e megmenteni és új pályára állítani” – mondta a visszavásárlás előtt a Forbesnak adott exkluzív címlapinterjújában Gerendai. Nem tagadja, hogy elég sokat évődött, mire eltökélte magát: belevág.
Azzal a politikai érdekharccal és dilettantizmussal viszont valószínűleg még ő sem számolt, ami a budapesti közgyűléstől zúdult az ügyre.
Lapzártánk utolsó 24 órájában kétszer fordult meg a világ, vagyis a Sziget várható sorsa amiatt, hogy a fővárosi közgyűlés összes pártja és fontosnak látszani akaró képviselőik mind előnyt akartak kovácsolni az ügyből. Vagy legalábbis a másik nyakába igyekeztek varrni a felelősséget, ha elbukna a fesztivál jövője, a megmentőnek érkező vállalkozó minden jó szándéka ellenére.
Megijedtek az arcvesztéstől
Bármennyire vízionárius és dörzsölt üzletember Gerendai Károly, politikusfejjel nem tud gondolkodni. Amikor október első felében először találkoztunk, hogy felvegyük az interjút, láthatóan teljesen nyugodtan mondta, hogy ha jövőre át akarja venni a fesztivál szervezését, első lépésként meg kell egyeznie a fővárossal a területhasználati szerződés felbontásáról. Az ugyanis öt évre köttetett 2021-ben, azaz a jövő nyári fesztiválra még érvényes volna.
Október 13-án elsőként meg is írtuk a Forbes.hu-n, hogy ezt kezdeményezte a Sziget szervezőirodája, ezután sima út vezetett volna oda, hogy kössenek egy újat, kedvezőbb feltételekkel (a kulturális rendezvényeknek alanyi jogon járó 66 helyett 90 százalékos engedménnyel), tíz évre. Mindenki meglepetésére ezt két tulajdonosi bizottsági ülésen (október 16-án és 22-én) sem szavazták meg a Fidesz és a Tisza képviselői, sőt 29-én, a pénzügyi bizottság ülésén is tartózkodtak, Gerendai meghallgatása után.
Mindegyik párt attól tartott – legalábbis ezt kommunikálta –, hogy nincs biztosíték a fesztivál megrendezésére, és ha elengedik a megállapodást, Budapest elvileg elbukna legalább kétszázmillió forint bevételt. Hiába mantrázta Gerendai a maga békés hangján, hogy ha nem bontják fel a szerződést, egyszerűen nem lesz Sziget, ha viszont felbontják, milliárdos nagyságrendű bevételek jönnek,
a politikusok agyát láthatóan elborította a hübrisz, hogy márpedig ők egytől egyig Budapest érdekeit védik a gonosz milliárdos vállalkozókkal szemben.
Gerendai Károly a nemrég újranyitott Kádár Étkezdében. Fotó: Ránki Dániel
A fesztivál a GKI felmérése szerint az utóbbi három évben majdnem egymilliárd forint bevételt hozott a fővárosnak. A több mint hatszázmillió forint bérleti díjon felül harmincmillió forintot fizettek a K-híd karbantartására, 45 milliót a terület rekultivációjára, és további 250 millió forintért vásároltak szolgáltatásokat a főváros cégeitől.
Október 29-én a fővárosi közgyűlés is elkaszálta a szerződésbontásról szóló javaslatot, miután a pártok olyan irreális feltételeket kezdtek szabni, mint például, hogy Budapest csoportosítson át máshonnan forrásokat a „kieső” milliárdok helyére. Ezt jó érzékkel éppen azután dobták be, hogy a kormány kedd este újabb 6,2 milliárd forintot emelt le Budapest számlájáról.
A Tisza ehhez még hozzátette azt a népszerűséggel kecsegtető mondatot, hogy jövőre úgyis ők kerülnek kormányra, majd odaadják ezt a pénzt a turizmusfejlesztési hozzájárulás terhére, hogy az „ne Orbán Ráhel luxusturisztikai projektjeinek finanszírozására menjen”. Miután ezt a főpolgármester be sem terjesztette, Magyar Péter máris azzal vádolta, hogy ellehetetlenítette a Sziget jövőjét.
Aztán a döntés visszhangja miatt megijedhetett az arcvesztéstől, és még szerda késő este felhívta Gerendait, hogy ugyan, reggel kávézzanak együtt.
Múlt hét csütörtökön (amikor a Forbes délután nyomdába ment) 9-től 11-ig egyezkedtek. Magyar még mindig a feltételeivel volt elfoglalva: Gerendaiék ne az általuk ajánlott hét, hanem egy év alatt fizessék vissza az első három év kedvezményét (végül három év alatti visszatérítésben látszottak megegyezni), és a vidéki fiatalok is kapjanak félárú bérletet, ne csak a budapestiek (itt az lehet a megoldás, hogy aki a BudapestGo appban regisztrál, az vehet olcsóbb diákbérletet).
A Tisza-elnök aztán rögvest ki is tett egy közös képet, hadd tűnjön ő a Sziget igazi megmentőjének.
„Úgy csinálnak, mintha csak nekem lenne fontos” – mondta a Forbesnak Gerendai a kávézás után, és akkor 95 százalékra tette a jövő évi fesztivál esélyét.
Az idő viszont vészesen fogyott már ekkor ahhoz, hogy neves előadókat szerezzenek, elkezdjék árulni a fesztiválbérleteket, mielőtt a zenészek más dzsemborikra leszerződnek, a fiatalok pedig máshova vesznek jegyet.
Az borítékolható volt, hogy egy hónapot biztosan nem lehet várni, hogy a következő havi közgyűlésen legyen döntés, rendkívüli ülést viszont könnyű összehozni. Legrosszabb esetben a jövő évi fesztivált még megtartják a mostani közterület-szerződéssel – mekkorát szólna az is, hogy „a 2026-os lesz az utolsó Sziget”. Ez is egy opciónak tűnt egy héttel ezelőtt. Már ekkor úgy számoltak, hogy november első napjaiban elindítják a jegyvásárlást, és a fellépők közül valójában (bízva azon, hogy az üzlet így vagy úgy zöld utat kap) jó párat megkerestek már, csak véglegesíteni kell a szerződést.
Azóta bejelentették hivatalosan is: megvan a 2026-os Sziget időpontja, az első szakmai befektető, és lezárult a visszavásárlás is. A politikai kavarás megnehezítette az üzlet lezárást, pedig az sem volt éppen minden izgalomtól mentes – így nézett ki belülről.
Az üzlet részletei
Az eddigi befektető tulajdonosok azt kérték Gerendaitól, hogy mutasson fel kétmilliárd forint biztosítékot, hogy az esetleges veszteségeket finanszírozni tudja majd. Ezt egy másik vállalkozása, a Budapest Park segítségével még tudja teljesíteni.
Bölcs vállalkozóként arra nyilvánvalóan nem hajlandó, hogy most hiphop megszabaduljon például a Lupa-strandtól vagy az éttermeitől, csak hogy pénzt szerezzen a Szigethez. Inkább régi, jól bevált módszeréhez fordul, és befektetőtársakat keres, kockázatot osztana meg.
Ebben amúgy is profi, mondják róla, akik ismerik.
Tőkeerős befektetőtársak lényegében minden vállalkozásában vannak. A Lupához például a Videoton-vezér Lakatos Péterrel, az Erzsébet téri óriáskerékhez Scheer Sándor Market-alapító milliárdossal társult, az alsóörsi kikötőben, ahol tavaly éttermet nyitott, Bolgár György milliárdos van a háttérben.
Neki magának úgysem a bizonytalan nyereség kell már elsősorban, nem üzleti lehetőségnek látja a fesztivált. Rövid távon legalábbis biztosan nem.
„Szerencsére már nem ezen múlik, hogy meg tudok-e élni”
– mondja. A szervező munka oroszlánrészét továbbra is a Sziget Zrt. menedzsmentje és dolgozói végzik, ha sikerül a fesztivált továbbvinni – és most nagyon úgy tűnik, hogy ez tényleg összejön –, ezért az új felállásban Gerendai üzlettársa lehet Kádár Tamás főszervező és Csókás Sándor pénzügyi vezető is, míg a cég többi munkatársának munkavállalói részvényprogramot dolgoznának ki.
Rájöttem, hogy ez már nem az én időm
Amikor pár éve kiszállt, először úgy tűnt, hogy könnyen elengedi huszonöt év után a Szigetet. Nyilván azért is látszott így, mert a visszavonulását sokkal előbb eldöntötte. Igaz, a lépését sokan összekötötték a fesztiválszervező cég eladásával, de valójában már egy évvel azelőtt közölte a munkatársaival, hogy a huszonötödik nyár lesz az utolsó, befejezi az ottani tevékenységét.
Egyrészt kiöregedett, nem talált benne már elég feladatot és örömöt, másrészt be kellett látnia, amit előtte is tudott, és ezért is kereste meg az utódját már évekkel korábban: hogy ő bizony nem lesz részese a modern virtuális világnak. Márpedig a Sziget célközönsége javarészt az a generáció, akik már jelentős részben online tartalmakat fogyasztanak.
És ha a socialmedia-felületeken nem vagy képben, nem fogsz tudni jó döntéseket hozni, gondolta.
„Amikor már nem ismertem a zenekarok nevét, és az értekezleten már nem értettem a szakkifejezéseket, meg hogy egyáltalán miről is van szó, rájöttem, hogy ez már nem az én időm.” Szerette annyira a Szigetet, hogy úgy érezte, azzal tesz jót a fesztiválnak is, meg magának is, ha a köteléket elvágja.
Miután lement az utolsó még általa irányított Sziget 2017-ben, másnap levetette magát a levelezőlistákról, hogy ne is lássa, mi történik őutána, mert úgy nehezebben tudná elengedni. Onnantól élesen elzárkózott a fesztiváltól (mint vendég azért kiment a koncertekre), még abba sem egyezett bele, amit aztán a vevő kért, hogy a korábbi négy tulajdonosnak, rajta kívül Takács Gábornak, Fülöp Zoltánnak és Lobenwein Norbertnek, plusz a menedzsment kulcsfiguráinak legalább négy évig maradniuk kell.
Egy egyezségbe belement: nyilvánosan nem mondta azt a világnak, hogy már semmi köze a Szigethez. De erre meg ott volt a fennmaradt tizenöt százalék tulajdonrésze egészen 2022-ig.
A mostani Sziget-tulajok tavaly nagyjából tízmillió eurót buktak a magyarországi fesztiválon, idén pedig hatot.
„Ez túl sok pénz ahhoz, hogy hadd fizessem inkább én, csak azért, hogy legyen Sziget” – mondja. Az lenne az első feladat, hogy megoldják a finanszírozását, amíg újra nyereséges nem lesz a fesztivál. A covid alatti, kétéves kényszerszünet után a Sziget Kulturális Iroda Zrt. csak 2022-ben volt nyereséges. Aztán a soproni Volt fesztivált 2023-tól, a zamárdi Balaton Soundot pedig 2024-től lehúzták a tulajdonosok a rendezvénylistájukról, a portfóliójukban maradt még a Sziget mellett a kisebb Gourmet Fesztivál és az ingyenes Gyerek Sziget.
A tervezett megállapodás szerint a mostani Sziget-tulaj, a luxemburgi Superstruct Entertainment, pontosabban a mögötte álló
KKR amerikai befektetési alap ötmillió-nyolcszáz forintért, azaz a Sziget Zrt. alaptőkéjének megfelelő vételárért visszaadja a régi-új tulajoknak a céget.
A rendezvényhez kapcsolódó jogok ugyanakkor elkerülnek a Szigettől, a brandet megtartja az amerikai cég, és annak használatáért licencdíjat fizetnek az új tulajok az aktuális éves fesztiválbevételek százalékában.
A mostani elképzelés szerint tizenöt évre szól a licencszerződés – kérdés persze, hogy egy befektetési alapnál mennyire lehet komolyan venni ilyen időtávot, hiszen inkább jellemző, hogy nagyjából ötévente lecserélik az egész portfóliójukat.
Megmenti a Szigetet, de megégetni nem akarja magát. Fotó: Ránki Dániel
Ne egy legyen a sok fesztivál közül
Gerendai tisztában van vele, hogy egyáltalán nem ért már ahhoz, hogyan kell 2026-ban majd zenei fesztivált szervezni. Viszont van egy csomó meglátása, hogy mi az, amit a jelenlegi tulajdonosok elrontottak, és elképzelése arról, hogy min lehetne változtatni.
Az egyik hiba szerinte az volt, hogy a luxemburgi anyacég megpróbálta a többi fesztiváljához idomítva uniformizálni a Szigetet. Vagy nyolcvan fesztivált összevásároltak ugyanis, és ma már komoly nemzetközi portfólióval bírnak.
„Az ő szempontjukból persze teljesen érthető, hogy a portfóliójukban rejlő szinergiák kihasználására és a folyamatok egységesítésére törekedtek, de emiatt a Szigetről sem úgy gondolkodtak, ahogy mi mindig is, hogy ez a rendezvény egy kicsi piacról próbál meg komoly nemzetközi versenyben helytállni”– mondja.
„Nekünk az elsődleges kérdés az volt, hogyan tudjuk a nemzetközi közönséget is bevonzani, amihez az kell, hogy valahogy elmagyarázzuk, ez miben más, miben különleges a többi fesztiválhoz képest. Ehhez képest az ő kommunikációjuk arról szólt, hogy kik a fellépők, és ezenkívül szinte semmi mást nem mondtak. Ahelyett, hogy azt magyarázták volna el az embereknek, hogy azokat a zenekarokat, amiket máshol is megnézhetnének, miért itt érdemes megnézni.”
A másik stratégiai hiba volt, hogy bezárták a nemzetközi képviselői hálózatot.
Ezt a Sziget-szervezők hosszú évek alatt építették föl olyan emberekből, akik Sziget-szimpatizánsok voltak, mert mondjuk sokszor jártak itt, és megszerették annyira a fesztivált, hogy kedvük volt ezzel foglalkozni. Nemcsak jegyet értékesítettek, hanem promotálták a Szigetet külföldön, utazást szerveztek a jegyek mellé, közösséget kovácsoltak a Sziget-látogatókból, akiknek ott kint elő- és utóbulikat tartottak. Ez azért kellett, hogy a Sziget ne egy legyen a sok fesztivál közül.
„Mi tizenkét nyelven kommunikáltunk, mindent az adott piacokra optimalizálva”, mondják a szervezők. A Superstruct viszont azt mondta, hogy innentől csak angolul megy a kommunikáció, mert ha a többi fesztiválnak is elég, akkor a budapestinek is elég lesz, és megszüntették a nemzetközi hálózatot. Közölték, hogy a többi fesztiválra is a jegyirodákban szoktak jegyet venni, és majd az ittenire is a jegyirodákban fognak. Ez egy erős helyi vásárlóerővel rendelkező piacon valószínűleg működik is az ő portfóliójukban, de a Szigetnél jelentősen visszaesett a nemzetközi jegyeladás.
Ráadásul a világban egyre inkább minden arról szól, hogy a fiatalok le akarják fotózni és videózni az élményeket, amiket átéltek, hogy aztán megmutassák az ismerőseiknek. A Sziget már a 2010-es évek elejétől elindult abba az irányba, hogy ezt az igényt a látványvilágával kiszolgálja:
a 2010 és 2018 közötti időszakban határozottan sok pénzt fektettek vizuális, élményközpontú fejlesztésekbe.
Azt gondolták, ezzel tudják ellensúlyozni, hogy nem lesz lehetőségük az egyre dráguló fellépőkért licitbe menni a versenytársaikkal. Így is terjedt el a fesztivál híre a nagyvilágban. Sőt az élményfaktorra még rápakolódott a rendkívül sokszínű kulturális programkínálat, valamint a különleges helyszín, így végül az erős line-up, azaz fellépőlista, csak a hab volt a tortán.
A hagyományos modellben működő fesztiválok közül talán a Sziget költött legtöbbet a line-upon kívüli részre, ehhez képest a Superstruct elkezdte átcsoportosítani a pénzt a fellépőkre.
„Ez három olyan alapvető hiba, amiből egyszerűen az derül ki, nem értették meg, hogy a Sziget mitől Sziget.
Egy ekkora piacon, ami ennyire ki van szolgáltatva, nem lett volna szabad elkövetni ezeket a hibákat. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy nélkülük már a covidjárvány alatti kétéves szünetet sem élte volna túl a rendezvény, hiszen mi simán csődbe mentünk volna, ha ők nem finanszírozzák a veszteségeket” – mondja Gerendai.
Bízik benne, hogy a mesterséges intelligencia és az online világ korában is vágynak majd a fiatalok az offline közösségi élményekre, és rájönnek, mennyivel jobb érzés, ha a csetelés helyett valakinek a kezét fogják egy koncerten.
„Azt látjuk, hogy a line-up már önmagában nem elég, ezért ki kell azt is találni, mivel tudjuk úgy megerősíteni a Sziget-élményt, hogy a világon mindenütt újra vonzó legyen a fesztivál.”
Gasztrobirodalma felépítéséről, legújabb helye, a Vibe Budapest ellentmondásos indulásáról és a Costes csoport műküdéséről olvasd el a novemberi Forbes címlapsztoriját és az őszinte interjút Gerendai Károllyal.
