Addig bosszantották a fapados légitársaságok a kis stiklijeikkel az utasokat, hogy a zseni fogyasztóvédők most kiönthetik a fürdővízzel együtt a gyereket is. Totál értelmetlen és káros szigorításra készül ráharapni az EU: miért is lenne jobb a fogyasztónak, ha jócskán drágulnának a repjegyek? Ács világa.
Végre kénytelenek lesznek ingyen felengedni a repülőgépekre a normális méretű kézipoggyászt is a légitársaságok, írja a nagy hírt egyre több sajtótermék. Ha megkérdeznék az utasokat arról, hogy egyetértenek-e ezzel az uniós szándékkal, nyilván hasonló lenne az igenek aránya, mintha ingyen sört, vagy az örök életet kínálnánk nekik.
Pedig ha csak egy kicsit jobban megnézzük a dolog hátterét, kiderül, hogy semmiféle racionális érv nincs a változtatás mellett – kivéve ha egy igazságtalanabb, bonyolultabb, drágább rendszerre akarjuk kényszeríteni a piaci szereplőket.
A diszkont légitársaságok nem az utasok szívatása, vagy lehúzása miatt találták ki, hogy pénzt kérnek a nagy kézicsomagokért. A működési modelljük lényege az, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartják a költségszintjüket, ennek pedig része, hogy a gépek minél többet repüljenek és a lehető legrövidebb időt töltsék a földön. Az ezredforduló után sokat szenvedtek azzal, hogy a sok csomag nem fér fel a fedélzetre, a gyakori szerencsétlenkedés a poggyászokkal lassította a beszállítást, növelte a fordulóidőt. Próbáltak mindenféle szabályt, káosz is volt abból, hogy a csomagrendszer milyen gyakran változott és különböző is volt az egyes cégeknél.
Aztán rátaláltak arra a megoldásra, amely megoldatta a túl sok csomag problémát. A lábunk előtt, az ülés alatt egy kis csomag mindenkinek elfér. Ez van ingyen. Mivel viszont a felső csomagtartó esetében korlátos a hely, ami csak oda fér be, azért fizetni kell.
Ha egy átlagos gurulós bőröndöt veszünk normális kézipoggyásznak, abból kábé fele annyi fér fel a felső rekeszekbe, mint ahány utasnak van hely a gépen.
És azért építették be a legtöbben az elsőbbségi beszállás szolgáltatásba a nagy kézicsomagot, mert így a gurulós bőröndösök szállnak be leghamarabb, ők kezdik feltölteni a rekeszeket, így a leggyorsabb, legegyszerűbb.
kézipoggyász fapados
A két ultrafapados, a Ryanair és a Wizz Air vezette be először ezt a rendszert, aztán, mivel hamar látszott, hogy bevált, követte a példát lényegében az összes európai diszkont légitársaság. De az alapséma egyértelműsége mellett mindenki más és más mérethatárt határozott meg, és az árazásban is hamar jelentős különbségek alakultak ki.
Az átláthatatlanság is jogos kritika: a foglalás sokadik lépésében derül ki, hogy épp milyen plusz költséget jelent egy gurulós bőrönd fedélzetre vitele. Az alapvetően egyszerű és hatékony működést lehetővé tevő rendszer tehát a hiányosságai miatt sok utast idegesített. De ettől még nem az egész rendszert kellene beszántani. Márpedig ebbe az irányba haladunk, a múlt héten az Európai Parlament (EP) közlekedési bizottsága megszavazta, hogy legyen ingyenes a felső tárolóba beférő csomag is.
Márpedig, ha átmegy az EP plenáris ülésén is és életbe lép ez a változás, az egy sokkal igazságtalanabb és drágább rendszert eredményez.
Ha kiesnek a csomagbevételek (ez a jegybevétel akár több mint 30 százaléka is lehet), az nyilván az utazások alapárában csapódik majd le. Főleg, hogy a cégek üzemelési költségeit növeli a nagyobb súly is. Aki eddig kis csomaggal utazott és nem fizetett csomagdíjat, az is kénytelen lesz a jóval magasabb jegyárat kiperkálni. Ha pedig a drága jegyért csomag is jár, nyilván az eddig kicsi cuccal utazók nagy része visszaszokik a két csomagos utazásra. Megint nem fognak felférni a gépre a poggyászok, jöhet újra a sárga vagy más színűre címkézés, az átpakolás, a kézicsomagok egy részének feladottá minősítése, a gép hasába pakolása, na és a várakozás rá a célállomáson.
Semmiféle racionális érv nincs a mellett, hogy a jegyárnak tartalmaznia kell egy nagy gurulós bőrönd gépre vitelét is azon túl, hogy régen minden jobb volt. Esetleg még az, hogy csak.
Ha viszont az a probléma lényege, hogy a légitársaságok eldugják a csomagköltségeket, akkor tessék arra reagálni. Valóban dühítő, amikor a 25 eurós repjegy mellé a foglalás vége felé kiderül, hogy a gurulósért 40 eurót kell perkálni.
A Wizz Air ment rá leginkább arra, hogy dinamikusan árazza a csomagokat és és kifejezetten drágán adja őket. De ha ez böki az uniós csőrt, akkor elő lehet írni például azt, hogy rögtön az első oldalon tüntesse fel a rendszer a jegyár mellett a csomagárakat is. Szintén nem rossz ötlet az, hogy a csomagok mérethatárát egységesítsék a légitársaságok. De azt a rendszert hatóságilag szétverni, amelynek köszönhetően a beszállítást fel tudták gyorsítani a légitársaságok, optimalizálták a működésüket, aminek jóvoltából a jegyárak ma is igen alacsonyak tudnak lenni – szűklátókörűség, nettó baromság.
Más iparágakra tekintve is messzire vezet, ha a szabad kereskedelemre oly büszke EU a vállalkozásoknak elő akarja írni, hogy mit adhatnak alapszolgáltatásért és miért kérhetnek plusz pénzt. Ideje lenne észbe kapni.
