Hatezer négyzetméter, 25 művész, nulla beszéd, örök testemlékké váló élmény. A Recirquel olyat mutat, amit még nem láttunk, nemcsak tőlük – senkitől, nemcsak Magyarországon, de világszerte sem sok helyen.
Fejtörő feladvány kombinatorikai érdeklődésűeknek: hány történetszál-variáns jöhet létre egy olyan előadásban, ahol 25 művész mindegyikének saját története van, ezek időnként összefonódnak és szétválnak, különböző helyszínekre vezethetik a nézőket, olykor akár egyszemélyes „zsákutcába”? Számolgassa, akinek kedve van, de abban pontos válasz nélkül is biztos vagyok, hogy a Recirquel Walk My World előadását nem lesz elég egyszer megnézni. És nemcsak a magamfajta megszállottaknak – nem egy színházi előadást láttam három-négynél is többször – hanem bárkinek, aki ebben a világban megmerítkezik.
Intrika, vér, szerelem
Megmerítkezik – nem véletlen a szóhasználat: ez egy ún. immerzív előadás, amit az ember nem csak néz, hanem szellemileg, lelkileg és testileg is elmerül benne, az élmény pedig, mint a víz, magával sodorja és átmossa. Ez már abból az ízelítőből is egyértelmű, amibe nemrégiben bepillantást nyerhettünk. A Walk My World ugyanis még gőzerővel készül: csak novemberben mutatják majd be, és az eddigiek alapján, bizony, érdemes lesz rá jegyet váltani.
Amit láttunk, az ugyanis nemcsak a Recirqueltől már megszokott fenséges szépséget és virtuozitást hozza, hanem beemel valamit, amit eddig még nem nagyon láttunk tőlük: az arcpirító erotikát. Ennek oka elsősorban a darab témája, a Walk My World ugyanis Vergilius Aeneiséből mesél el részeket. Trója és Karthágó szembenállásának története pedig – románcokkal és tragédiákkal, középpontban Aeneas és Dido szerelmével, és az emberek dolgába beleavatkozó istenekkel – tele van intrikával, vérrel és szerelemmel. A sajtónak megmutatott három jelenetből kettőben szerelmi együttlétet láthattunk a mozgás- és cirkuszművészet nyelvén elmesélve (a társulat által kialakított egyedi stílust cirque danse-nak, azaz. kb. cirkusztáncnak nevezik – a szerk.), mindkettő egészen katartikus, és enyhén voyeurisztikus élmény – és mi tagadás, nagyon szexi is. (Ennek megfelelően az előadásra 16 éven felülieket várnak majd.)
Persze, ami miatt a legtöbben ezt az előadást emlegetni fogják, az elsősorban a hazánkban eddig még példátlan formátum és produkciós minőség: a Walk My World nagyobb, gazdagabb, innovatívabb és lenyűgözőbb, mint bármi, amit a hazai kulturális és szórakoztatóipar valaha kitermelt. A helyszín a Millenáris Nagycsarnoka, 6000 négyzetméternyi terület három szinten, amit rengeteg különböző térre szabdaltak, az egészen intim, apró fülkéktől a csatajelenetekre is alkalmas arénáig – mi több, még egy valóságos labirintus és egy, a művészekkel folyamatos interakcióban lévő robot is helyet kapott benne. A tér nem puszta helyszín, hanem maga is szereplője az élménynek, ennek megfelelően az alkotók a díszleteket is a Millenáris indusztriális hangulatához szabták – így esett, hogy ezt az ókori történetet steampunk hangulatú, néhol még a berlini techno/szexklubok világát is megidéző terekben élhetjük át.
Nem csak nézni, átélni
Átélhetjük – ezt jelenti a már említett immerzív jelleg. Fontos, hogy az immerzív nem interaktívat jelent: senkinek nem kell attól félnie, hogy hirtelen szerepelnie kell majd – a művészek legfeljebb finoman hívogatják-terelgetik a nézőket, esetleg némi vízfröcskölés előfordulhat, amit az megesett a sajtóbejáráson is, egy fenséges hajlógás-jelenetben, melyben egy istennő lemossa magáról a csata vérnyomait. Némi víz igazán csekély ár azért, hogy testközelből követhessük a történéseket.
A követés itt szó szerint értendő: nemcsak figyelmünk tart a szereplőkkel, hanem a teljes testünk is, nézőként is szinte folyamatosan sétálunk a kiválasztott esemény vagy szereplő után – így már értjük a címet is, ugye? Walk My World, járd be a világomat – ez volt az alapötlet, amit Vági Bence társulatvezető több mint nyolc évvel ezelőtt leírt egy darab papírra. Most pedig valósággá válik – és nem csak Vági Bencéé, az előadóművészeké vagy a társulaté, hanem minden egyes néző saját valóságává is, kitörölhetetlen testélménnyé. Londonban vannak West End-turisták, New Yorkban Broadway-turisták, nálunk pedig hamarosan lesznek Walk My World-turisták. Érdemes addig csípni el az előadást, amíg nem lesz teljesen lehetetlen jegyet venni rá.
Fotók: Hirling Bálint
