Így látja a fesztiválpiac jövőjét Orbán Balázs, a Műegyetemi Hallgatói Kft. ügyvezetője.
Tizennyolc év és háromezer koncert tapasztalatával a háta mögött Orbán Balázs pontosan tudja, mi működik ma a rendezvénypiacon – és mi nem. A VIBE Fesztivál programszervezője, a BME Egyetemi Napok, valamint a Műegyetemi Állásbörze vezető szervezője, aki számtalan magyar és erdélyi eseményen is dolgozott, illetve dolgozik, úgy véli: a szektor új korszakba lépett. Mostantól nincs középút – megújulás vagy lemaradás. Az interjúban szó esett az árspirálról, a közönség változó igényeiről, és arról is, miért lesz kevés a múlt sikereire építeni.
Hány fesztivált szerveztél eddig, és melyikre vagy a legbüszkébb?
Körülbelül háromezer esemény van mögöttem – a kis klubos koncertektől kezdve a többnapos fesztiválokig, gasztrorendezvényektől szakmai kiállításokig. Az egyik legnagyobb büszkeségem a BME Egyetemi Napok, ami idén lett 18 éves – ezzel kezdtem, és a mai napig én szervezem.
A legstabilabb jelenleg a marosvásárhelyi VIBE Fesztivál, ami 2019 óta folyamatosan növekszik, és egyre nagyobb nemzetközi nevekkel dolgozunk. A bizalom ott valóban kétoldalú. A legkedvesebb projektem mostanság a ráckevei Duna-part Feszt – talán az egyik legkompaktabb kisfesztivál, ahol valaha dolgoztam.
Hogyan változott meg a fellépők hozzáállása és az árképzésük az elmúlt években?
Míg 15–20 éve egy turnéhoz elegendő volt egy-két zenész, egy sofőr és egy technikus, ma már egy produkció akár 10–15 főt is igényel. A technikai elvárások is hatalmasat nőttek: előfordult, hogy egy amerikai fellépő kedvéért egyetlen éjszaka alatt teljesen át kellett építeni a nagyszínpadot – ez önmagában is óriási költség. Paradox módon közben a háttérmunkások bérezése sok esetben nem követte a fellépői gázsik drasztikus növekedését.
A közönség kevesebb koncertre jár, így csak azok az előadók tudnak érvényesülni, akik valódi vonzerőt képesek felmutatni.
Magyar és nemzetközi maratonokon veszek részt minden évben, valamint csapatban ultratávokat teljesítek. Büszke vagyok arra, hogy 3 óra 20 perc alatt teljesítettem idén a Bécs Maratont. Mindennap futok legalább 7 km-t, 2025-ben 3000 kilométert céloztam meg összesen.
Mennyivel nehezebb most a szervezés? Miben más, mint korábban?
A költségek nőttek, a megbízható szolgáltatók száma csökkent, és a márkák is visszafogták a jelenlétüket. Megoldásként például váltogatjuk a színpadokat, így nincs holtidő – ez javítja a vendégélményt és a partnerek aktivitását is. Emellett a komfortot is fejlesztjük, hiszen fontos, hogy a fellépők és a közönség is kulturált környezetben legyen. Ez egy újfajta gondolkodást igényel: ma már nem jegyet árulunk, hanem élményt adunk – és abban nincs kompromisszum.
A zenei programszervezés mellett a Műegyetemi Hallgatói Kft. ügyvezetője is vagy. Mesélsz erről?
A Kft. a BME háttérintézménye. Mi szervezzük például az Egyetemi Napokat és az Állásbörzéket, és emellett napi szinten biztosítjuk az étkeztetést az egyetem hallgatóinak és dolgozóinak. Első ránézésre ez két teljesen külön világ – egy 30 ezres zenei fesztivál és egy 120 kiállítós szakmai börze – valójában nagyon is hasonlóak. Mindkettő középpontjában a hallgatói bázis áll: az egyik élményt, a másik lehetőséget kínál.
Hogyan tovább egy olyan piacon, ahol minden drágább, a közönség válogatósabb, és a múlt sikerei már nem garantálnak semmit?
Akik nem tudnak alkalmazkodni, azok eltűnnek. Ma Magyarországon nagyjából 8-9 produkció rotálódik a nagyobb fesztiválokon – ez kevés. A jövő azoké, akik képesek egyedi élményt, közösséget és értéket teremteni. Már nem elég a jól bejáratott nevek vagy a múlt sikereire építeni. Ma már nem az a kérdés, hogy ki tud fesztivált szervezni, hanem az, ki tud értéket teremteni a zajban – aki ebben jó, az nemcsak túlél, de újraformálhatja a piacot is. (X)
