Növényzet
Az idősebb, vastag törzsű fák odúiban számos madárfaj tud költeni, az ágvillák is ideális fészkelőhelyek lehetnek. Fészekrakásra alkalmasak a sűrű bokrosok és az örökzöldek is – utóbbiakat különösen a pintyek szeretik, és már csak amiatt is praktikusak, mert télen jóval szélvédettebbek, mint a csupasz fák. A borostyánnal, vadszőlővel sem lövünk mellé: amellett, hogy ezek is alkalmasak fészkelőhelynek, télen táplálékot is adnak a madaraknak.
Madárodúk
Ha nincsenek a közelben vastag törzsű fák, érdemes mesterséges madárodúkat bevetni. Odút bármikor tehetünk ki a kertbe vagy az erkélyre, arra viszont oda kell figyelni, hogy minden költés után szedjük ki az elhasználódott fészekanyagot. Az odú télen védett éjszakázó hely is lehet, ebben az esetben a takarítást tavasz elején sem ússzuk meg.
Porfürdő
A madarak nemcsak a fürdéssel küzdenek a külső élősködők ellen, hanem hangyabolyba fekvéssel, nap- és porfürdővel is – utóbbiban mi is segíthetjük őket. Porfürdőt kellően finom szerkezetű talaj esetén úgy alakíthatunk ki, ha eltávolítjuk a növényzetet, és fellazítjuk a talajt, de az itatóhoz hasonlóan ebben az esetben is működnek a tálcák. Az itatót és a porfürdőt érdemes egymás mellett elhelyezni, mert vizes tollazattal hatékonyabb a porfürdő.
Itató
A madaraknak a víz az egyik legfontosabb, de nem kell kerti törpékkel és minivízeséssel díszített kerti tavat telepítenünk, hogy jól érezzék magukat. A legegyszerűbb, ha kihelyezünk egy negyven–hatvan centiméter átmérőjű műanyag virágalátétet, ez elég nagy ahhoz, hogy a madarak fürödni is tudjanak benne, és hat-hét centiméteres mélysége is ideális. Elhelyezhetjük a talajon, kisasztalon, fatuskón, ablakban vagy erkélyen is. Az itatás télen-nyáron egyaránt fontos. A vizet naponta cseréljük, az algát pedig nyáron havonta sikáljuk ki. Ha az itató mély, a kisebb madaraknak biztonságosabb, ha van benne egy kő vagy beülőág is.
Fészekanyag
A fészekanyag összegyűjtéséhez nem csak növényi eredetű anyagokat használnak – kissé morbid módon például a kis énekesmadarak szívesen használják fel a karvalyok zsákmányolása után visszamaradó tollakat. A hagyományos állattartás visszaszorulásával a legfontosabb hiánycikk ma a szőr: a kutyát, hosszú szőrű macskát tartók úgy tudnak segíteni, ha a szőrkefélés termékét tavasszal összegyűjtik és több helyre, nagyobb mennyiségben kihelyezik. Felkínálhatunk nekik száraz füvet és vékony gallyakat is.
A kihelyezett száraz növényeket és szőrt madártollakkal tehetjük feltűnőbbé. A szőrt vékony dróttal ágra is felkötözhetjük, de még egyszerűbb, ha az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyóhálókat tömjük ki. Ne tegyünk ki fonott vagy hosszú, műszálas anyagokat, arasznyinál hosszabb hajat, mert a madarak lábára csavarodhatnak. A tavaszi-nyári időszakban a fecskéket sárgyűjtők beüzemelésével tudjuk segíteni a fészeképítésben – a sár fontos alapanyag a magányos méheknek és darazsaknak is.
Más fajok védelme
A férgeket, puhatestűeket vegyszermentes környezettel segíthetjük, és dús, párás avarszinttel, az ízeltlábúakat pedig virágzó fákkal és bokrokkal, egynyári virágok ültetésével (lepkekerttel). A kétéltűek az árnyékos bokrokért és a búvóhelyekért (farakások, komposztálók) lesznek hálásak, de égetett cserépből készíthetünk békagarázst is. A farakás a sünöknek is ideális lehet.
Darázsgarázs, méhecskehotel
„A településen élő gyakori odúköltők kevésbé szorulnak emberi segítségre, de a szaporodóhelyet vesztő méh- és darázsfajok fennmaradásában alapvető szerepünk van” – mondja Orbán Zoltán, az MME szóvivője. Szerinte már a tavalyi tavasz is kedvezőtlen volt ezeknek a tél végén korán aktívvá váló fajoknak, az idei hűvös, esős és szeles március–május miatt még rosszabb lehet a helyzet.
A méhek és a darazsak többsége nem családban, hanem magányosan él, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a szaporodóhelyük. A szaporodásukat tél végétől méhecskehotelek (más néven darázsgarázsok) kialakításával segíthetjük: ez lehet egy kifúrt farönk, de akár egy lyukacsos tégla vagy összegöngyölt nádszövet is. A méhek és a darazsak ezekbe a szűk járatokba hordanak élelmet, és falazzák be petéiket. A kikelt, felnőtt rovarok a sárdugókat átrágva kezdik meg az önálló életüket. Kasban, kaptárban élő társaikkal ellentétben a magányos méhek és darazsak egyáltalán nem támadékonyak, viszont alapvető fontosságúak a különböző növényfajok beporzásában.
Illusztráció: Bárdos lászló
