Ha középkorú vagy, muszáj feltenned magadnak a kérdést: hol és hogyan akarok élni hetven–nyolcvan évesen? – mondja Milánkovics Kinga, a Tudatos Öregedés mozgalom egyik alapítója. Válasznak nem receptet adnak, hanem új perspektívát: lakhatási modelleket, egészségtudatos közösségeket.
„Majd lesz valami” – mondogatják a legtöbben, ha idős éveikről kérdezik őket. A statisztikák viszont könyörtelenek: egyre tovább élünk, Magyarország lakossága gyorsuló ütemben öregszik. A mai negyvenes–hatvanas generációnak csaknem hárommillió tagja van, húsz év múlva ők az akkorra prognosztizált 8,5 milliós népesség egyharmadát teszik majd ki – ez az arány ma huszonöt százalék. Ezzel együtt a legtöbben félnek az öregedéstől, a várható testi, egészségügyi hanyatlástól, a magánytól, a pénzügyi nehézségektől, és inkább nem is beszélnek róla. Milánkovics Kinga ezt a tabut akarta megtörni, amikor néhány évvel ezelőtt testvérével, Milánkovics Milénával elindították a Tudatos Öregedés mozgalmat.
Kinga Angliában, a világ egyik legfejlettebb idősgondozási rendszerében volt ápoló, és azt látta, hogy akár középosztálybeli, bőséges élettapasztalattal rendelkező emberek teljes magányban töltik utolsó éveiket. „A közösségekben van a megoldás” – mondja. Amellett, hogy a gödöllői Szent István Egyetemen tanított, már kisgyerekes anyaként is önsegítő csoportot szervezett, hospice-ban önkénteskedett. Később elvégzett egy idősgondozási tanfolyamot, és amikor családjával tíz évvel ezelőtt Máltára költöztek, egy idősotthonban kezdett dolgozni, később Angliában ápolt idős embereket az otthonukban.
A kinti tapasztalatairól elkezdett blogot írni. Nagyon hamar rengeteg kétségbeesett megkeresést kapott magyar családoktól, segítsen Magyarországon azonnal ápolót találni idős szüleik, nagyszüleik mellé, mert fogalmuk sincs, hogyan oldják meg. „Bár már most is nagyon nehéz a helyzet – mondja –, de néhány évtized múlva végképp nagyon nagy gáz lesz, mert sem a jogi rendszer, sem a pénzügyi feltételek, sem a közösségi kultúra nem támogatja az időskori méltóságot. Aztán egy ponton beütött, hogy én ezt nagyon nem szeretném magamnak öregkoromra.”
Nem B oldal
A Tudatos Öregedés mozgalom olyan közösséget kíván kiépíteni, ahol együtt gondolkodnak és keresnek megoldást az öregedés okozta problémákra. Már az öreg szótól is félnek az emberek, és mindenféle szinonimákat aggatnak rá, hátha jobban hangozik: szépkorú, tisztességes korú. „Mi semmit sem akartunk tabusítani, sőt azt valljuk, hogy az időskor nem egy B oldal, hanem az életünk húsz–huszonöt évét felölelő, természetes időszak, és legalább olyan tudatossággal kell megtervezni, mint a karriert vagy a gyerekvállalást.”
Kinga szerint miközben a fiatalok lakhatási válságáról sokat beszélünk, arról nagyon keveset, hogy az időseknek mekkora gond egy nagy házat kifűteni vagy akár csak lejönni az emeletről. Arról sincs szó, hogy hétszázezer forint egy bentlakásos ápoló havi költsége. Ha pedig lenne is mód a finanszírozásra, a lakás felosztása sokszor nem teszi lehetővé, hogy odaköltözzön egy gondozó. A középkorúak nagy része el van foglalva a maga meg a gyerekei életének menedzselésével, és csak akkor kattan át bennük valami, amikor a szüleik révén érintetté válnak az idősgondozásban. Utána viszont óriási teher szakad ennek a szendvicsgenerációnak hívott középkorú rétegnek a nyakába: egyszerre kell támogatniuk a gyerekeiket és idős szüleiket.
Jó hír, mondja Kinga, hogy egyes önkormányzatok lassan felismerik az öregedő társadalom összetett problémáit, és átfogó megoldásokat igyekeznek keresni. Őket pedig azért keresik, hogy gondolkodjanak együtt, bevonva a helyi közösséget, vállalkozásokat. Nem idősklubokat szerveznek, hanem olyan ismeretterjesztő programokat, ahol ötvenesek–hatvanasok arról beszélnek, mit tehetnek ma a jövőjükért, hogyan alakítsák az életüket, hogy testi és lelki egészségben, aktívan, finanszírozhatóan és ne magányosan öregedjenek meg.
„Mi csak egy másik szűrőt teszünk az emberek elé, és hirtelen minden máshogy kezd kinézni” – mondja Kinga. A válasz sokféle lehet: közösségi lakhatás, életmódbeli újratervezés vagy épp mentális felkészülés a halandóságra. „Minden tudás ott van egy-egy közösség kezében, nekünk csak az a dolgunk, hogy teret, fórumokat szervezzünk nekik, összerendezzük a gondolatokat. Ez egy tudatosodási folyamat.”
Alzheimer Café és jógaóra
Ahol felelősen gondolkodnak egy település vezetői, már tudják, hogy az idősödő lakossággal kezdeniük kell valamit. A 2500 lakosú Jánoshida huszonhét éve hivatalban lévő polgármestere, Eszes Béla és csapata öt éve kereste meg Kingáékat azzal a legtöbb magyar településen meglévő problémával, hogy elmennek a fiatalok, a lakosság öregszik. „Nekünk nem az a feladatunk, hogy hímzőszakkört indítsunk időseknek, hanem hogy a középkorú generációt oktassuk, közös gondolkodásra bírjuk – mondja Kinga. – Úgy kell gondolkodni, mint egy jó háziasszonynak: megnézzük, mi van otthon, és abból főzünk.”
2025.08.07 Milankovics Kinga – a Tudatos Öregedés Program vezetője a gödöllői Regina házban
Jánoshidán arra alapoztak, hogy van termálvíz, jó a talaj, olcsók az ingatlanok, tapasztalt idősellátási szakemberek és motiválható lakosok élnek a településen. Eszes Béla szerint a tervezéshez Kingáéktól nem csak szellemi muníciót kaptak, segítségükkel több hasonló helyzetű, tenni akaró önkormányzattal ismerkedtek meg. Jánoshidán már harminc civil szervezet tevékenykedik, nekik az önkormányzat ingyen adott helyiséget. Szerveztek többek között Alzheimer Cafét, és akad, aki jógaórát tart.
Több érdeklődő is szeretne ingatlant vásárolni, alakul az ideköltözni vágyók közössége is, valamint a helyiekkel is a kapcsolat, vannak közös programok. Azt is tervezik, hogy a hátrányos helyzetűeket is bevonják az idősek gondozásába. Egy tizenhét hektáros területen létrehoznának egy idősotthon-komplexumot és egy közösségi lakhatási teret. Kis lakótömbökben, passzív házakban élhetnek együtt fiatalok és idősek. Az önkormányzat most kutatja fel a lehetséges forrásokat.
Jánoshida nem az egyetlen hely, ahol érzékelik a problémát, és tenni is szeretnének. Alsómocsolád, Iszkaszentgyörgy, Kóspallag – többek között ezeknek a településeknek a bevonásával létrehozták a Tudatos Öregedés Hálózatot. Caring communities – így nevezik őket. Ebben már partnerük lett a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége is. „Mi csak kérdéseket teszünk fel, teret adunk a beszélgetésnek, a közösségek megtalálják a maguk útját” – mondja Kinga.
Egyre több cég is felismeri, hogy a tudatos öregedés nemcsak szociális, de üzleti lehetőség is. A japán Oji Holdings tavaly jelentette be, hogy leáll a babapelenka-gyártással, és időseknek fejlesztett új terméket. Az ötven felettiek részéről olyan hatalmas termék- és szolgáltatásigény jelentkezik a jövőben, hogy komolyan tervezni kell vele. Kingáék szerint az is elkerülhetetlen, hogy a jövő munkahelyein is megjelenjenek az idősgondozási szolgáltatások. Nemcsak vállalati bölcsődére, hanem céges idősgondozásra is szükség lesz.
