Hát, ez egy scam volt. Ezzel hívott fel pár nappal ezelőtt a fiam, miután Angliába érve azzal szembesült, hogy a lakás, amit az egyetemi évre többedmagával bérelt volna, nem létezik. A ház fizikailag persze ott van, úgy néz ki, ahogy a képeken, csakhogy nincs benne kiadó szoba, és legfőképp van egy bent lakó tulajdonosa, aki mit sem sejtett arról, hogy egy – egyébként telefonon szimpatikus – csaló a sajátjaként hirdeti az ingatlanát, és veri át az ajtaján kopogtató gyanútlan egyetemistákat. Álnéven, hamis személyazonossággal, hamis szerződést kötve, de működő számlaszámmal, amire többek többhavi bérleti díját aljas módon, de sikeresen begyűjtötte.
Ez csak pénz – szoktam magamat és másokat is vigasztalni, amikor valakit anyagi veszteség ér. Sosem esik jól senkinek, sőt kifejezetten elkeserítő tud lenni, de hiszem, hogy addig jó, amíg csak pénzről van szó. A pénz elveszíthető, de pótolható, teremthető, gyarapítható is.
Mostanában talán a szokottnál is több szó esik róla. Egyre többet hagyunk ott a boltban, megint egyre kevesebbet ér, ha külföldre megyünk, cserébe örülünk, ha van mit befektetni, és legalább visszanyerünk valamit a még magas kamatokon. Amióta van magyarországi Forbes, feszegetjük a pénz megkeresésének, birtoklásának vagy elbukásának kérdését, tanulságos is visszaolvasni néhány korábbi portréalanyunk személyes vallomását Csányi Sándortól Szoboszlai Dominikig, milyen a viszonyuk a vagyonnal. Ezzel indul a következő 24 oldal, ahol aztán mindenki találhat magának témát, amibe jó mélyen belefúrhatja magát, és a végére a Cápák között új cápájától, Varga Esztertől is kapunk egy rapid vallomást: neki a pénz a szabadság ára.
Ács Gábor hiánypótló címlapösszeállítása 10 + 1 magyar részvényről vaskos, de olyasmi, amit a következő másfél évben is érdemes lesz elővenni, amikor a most még mindent elszívó állampapírkamatok kora után tényleg eljön a részvények ideje. Mert nemcsak az OTP-ről szól a magyar tőzsde, vannak ott más csemegék is, ahogy az állampapírpiac sem kizárólag az inflációkövető kötvényről szól. Knittel Martin arrafelé ment kincseket keresni, ez is olyasmi, amit időről időre hasznos lesz még újra elolvasni.
Mert különösen bizonytalan időket élünk most, és nagyon kifizetődő, ha valaki az átlagnál jobban átlátja a folyamatokat. Az, hogy nem túl jó a hangulat, nemcsak azon mérhető le, hogy már negyedik negyedéve recesszióban tipródik a magyar gazdaság, amire még nem volt példa a rendszerváltás óta, hanem azon is, hogy milyen szavakkal írjuk le, mi is történik körülöttünk. A lapszerkesztés utolsó fázisaiban kifejezetten sok oldalról kapom az ingert, most éppen arról, hogy mi minden „megroppan”, „ingatag”, „visszaesik”, „pocsék”, „lassul”, „zsugorodik”. Ha éppen süt a nap, akkor az ugrik ki a szövegekből, hogy „hegymenet”, „bivalyerő”, „ígéretes”, „kiváló” – jó lenne, ha a napos oldal győzne.
Jaksity Györggyel ilyen szempontból jó volt beszélgetni (vele készített interjúnk nem a Money melléklet, de nagyon is a money tematika része). Legalább harminc éve mélyen követi, mi történik a világban és az országban, és bár régóta mondja, mi nem tetszik neki, itt él, itt dolgozik, itt űzi a hobbijait (régieket és mindig újabbakat is). Nem egy hurráoptimista alkat, mégis erőt ad a hozzáállása. Az a tény, hogy a Concorde harminc éve az ország egyik legsikeresebb brókercége, annak jele, hogy lehet itt befektetni, lehet itt pénzt csinálni, lehet egyről a kettőre jutni.
Csak nagyon résen kell lenni. A lehetőségeket a csalók is látják, friss hír, hogy a kockázatmentesnek tartott állampapírba befektetők számláira is egyre több gazember feni a fogát, vagy elég csak arra a sok-sok Revolut-károsultra is gondolnunk, akiknek a sztoriját a Forbes.hu és a Forbes oldalain is követjük (ebben a magazinban is). Biznisz ugyanis abban is bőven van, hogy egyre trükkösebb módszerekkel lehúzzanak, és hát van az a pont, ahol már nagyon buddhának kell lenni, hogy azt mondd, ez csak pénz.
