Szem előtt vannak a városban, a színük is elég feltűnő. Nagyinterjú stratégiáról, külföldi futárokról, na, és a hatósági figyelemről a rózsaszín futártáskás cég, a Foodora Magyarország tavaly kinevezett ügyvezetőjével, Garay Péterrel. Részlet a Forbes.hu-ról.
Elmondom, mit várok a gyorskereskedelemtől. Az én ideám, hogy egyszer a legforgalmasabb napszakban negyedóra alatt házhoz rendelem az új tévémet. Ettől azért még a versenytársak is jó messze vannak. Mégis, ezt a Foodora név – érted, „food” – mennyire gátolhatja?
Eddig az volt a fő célunk, hogy ételszállítási oldalon legyen tökéletes az élmény. Emellett építjük a másik oldalt, ez főként az FMCG (a napi fogyasztási cikkek piaca – a szerk.) és a mindennapi bevásárlások tere marad. Egy kényszerhelyzetből, pillanatnyi igényeket kiszolgáló ágazatból – főzni kezdtem, de elfelejtettem egy hozzávalót – elértünk egy minden igényt lefedő szolgáltatásig, a hagyományos bevásárlások rendelésszámának növekedésével pedig valós rálátást szereztünk a fogyasztói szokásokra és igényekre.
Ott viszont még nem tartunk, mint például Dubajban, ahol a tankolást is úgy intézik sokan, hogy odahajt az autó a garázsba, és helyben megtankolják a tiédet. Dubajban a házhoz szállítás sokkal inkább beépült a mindennapokba. Magyarország azért eggyel hátrébb van, az emberek kevésbé tudatosan rendelkeznek az idejükkel, de már egyre több fogyasztónál látjuk az ellenkezőjét.
Sokan az e-kereskedelemben valójában időt árulnak. Csak inflációban nehéz időre költeni.
Lassító tényező, ha a gazdaság nem a szolgáltatások fejlesztése felé halad, mert az emberek elsősorban a megszokotthoz ragaszkodnak, nem az új, kényelmi szolgáltatásokra költenek. Nem arra, hogy még több időt szabadíthassanak fel, kényelmesebben élhessenek. De meg vagyok róla győződve, hogy majd eljön ez a változás Magyarországon is.
A gyorskereskedelmi cégek áruházai túl magas életszínvonalra lőnek: vasárnap este hazaérek a Balatonról, és üres a hűtő. A többi online szupermarket ennél szélesebb közönségre céloz, bár a Pennyvel való együttműködéseteket ti is országos szintre növeltétek. Az ehhez hasonló partnerségek mennyire a jövőtök részei?
Egyre hangsúlyosabban. A Pennyn túl a másik nagy partnerünk évek óta a Tesco. Így már le tudjuk fedni azokat, akik nagy választékot szeretnének, és akiknek az árszínvonal is fontos. A Foodora Marketben leginkább a gyorsaságra optimalizálunk. Rövid idő alatt össze tudunk rakni bármilyen kosarat, és gyakorlatilag garantálva van, hogy a fogyasztó időben meg is kapja.
Ez sosem fog tudni versenyezni egy 15 ezer SKU-t (stock-keeping unit, avagy cikkszám – a szerk.) kínáló hipermarkettel, a dark store-okkal (online rendeléseket kiszolgáló, vásárlóknak nem látogatható boltok – a szerk.) nincs lehetőség ekkora kínálatot lefedni hipermarkettel. Ahogy viszont a bevásárlásban elkezdett épülni az azonnali kiszállítás igénye, a fogyasztó rájön, hogy valójában már péntek este, munkából hazafele is el tudja intézni a vasárnapi bevásárlást.
Kérdezett: Vaszkó Iván
Az Oscar-díj jó időre mellőzöttséget hozott nekünk
Tízéves a Saul fia, de mi lett a producereivel? Rajna Gáborral (balra), Sipos Gáborral és Stalter Judittal, a Laokoon Filmgroup tulajdonosaival az Oscar dermesztő hatásáról, a hazai „terápiás filmezkedés” fontosságáról beszélgettünk, és arról, hogy Antonio Banderas megtalálta-e konyhájukban a kávéfőzőt.
Kérdezett: H. Tóth Judit
A covid alatt nyitottak, most fagyasztva is viszik
A korábbi Jelen, Most és Bordó bisztrók tulajdonosai a covid előtt három hónappal nyergeltek át a pizzázókra, és nyitották meg Budapesten az első Moto Pizzát. Az időzítés elsőre nem tűnik telitalálatnak, de a márka mégis az lett, a nápolyi pizzás vállalkozásnak már öt étterme van, és most új műfajjal, a fagyasztott nápolyi pizzával dobbantottak.
Írta: Kertész Ádám
Az emeletes busz nagyon különös állatfajta
Nádasdy Ádám az utóbbi években ideje nagyobb részét Londonban töltötte, ahol a férje dolgozik, de mint angoltanár, valójában egész életében figyelte az angolokat. Megfigyeléseiről, rácsodálkozásairól írta nemrég megjelent Londoni levelek című kötetét. Interjú brit furcsaságokról, igazi jobboldali sajtóról, bátor művészszínházakról és tarhálásról.
Kérdezett: G. Tóth Ilda
