Fertőd, régi nevén Eszterháza. Esterházy „Fényes” Miklós a 18. század második harmadában kezd az itt álló kis vadászkastély átépítésébe. Mire a munka végére ér, európai tényezőnek számít – a birtok európai rangját és a család tehetősségét mutatja, hogy Joseph Haydn két évtizedig élt itt, és volt a család zenekarának vezetője. Nem csoda, hogy Mária Terézia állítólag azt mondta: „Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom.”
A művelt, és magát kifinomult művészekkel körülvevő megbízó a zseniális tervezőnek bizonyuló Jacoby Miklóst bízta meg az átalakítással. Megbecsültségét jól jellemzi, hogy a hercegi főépítész nagyobb javadalmazást kapott, mint Haydn. A munka eredménye egy minden elemében harmonikus egységet képző barokk mestermű, „a magyar Versailles” lett, és kivívta a kortársak elismerését.
Mőcsényi Mihály, a hazai tájépítészet egyik legnagyobb alakja szerint „Eszterháza lenyűgöző varázsa, magával ragadó egyéni alkata – a cour d’honneur bűvöletbe ejtő monumentalitásán túlmenően – a rafináltan megoldott, kecsesen elegáns, szemfényvesztéses szabálytalanságokban rejlik”.
A kastély a 19. században élte második fénykorát, amikor Esterházy Miklós herceg felesége, Cziráky Margit grófnő hozományából neobarokk-rokokó stílusban modernizálták. Igazi „Lustschloss” volt, télikerttel, képtárral, kávéházzal, operaházzal, a kertben vízesésekkel, sőt a grófnő még egy úszómedencét is építtetett.
A nyugati szárny felújítása 2014-ben kezdődött Csillag Katalin és Gunther Zsolt (3h Építésziroda) vezetésével. Az épületrész funkciója többször is változott: volt itt hercegi könyvtár, porcelánkamra, lóistálló és kertészeti iskolai tornaterem is. A műemléki felújítás forrásanyag hiányában különösen nagy feladatnak bizonyult, de az építészek munkája nyomán európai színvonalat képviselő, elegáns kiállítótér jött létre.
Aszimmetria mindenütt
„Rengeteg szabálytalansággal találkoztunk, a belső térszervezés mindenféle racionális elképzelést felülírt” – mondja Gunther Zsolt építész. Az egységes külső mögött valójában nagyon is bonyolult, aszimmetriákkal teli szerkezetek húzódtak. A képtár lefedéséről semmiféle nyom nem maradt. Az eredeti födém régen eltűnt, ebből a korszakból csak alaprajzok maradtak. A szovjet megszállás alatt a kastély majdnem teljesen elpusztult, az ekkori fedélnek semmi köze sem volt az eredetihez.
Barokk illúzió
Az építészek végül az úgynevezett kosárgörbe forma mellett döntöttek, belülről kazettákra osztották. Fontos szempont volt, hogy mindegyik alkalmazott forma áthallásokat rejt a történeti térképzés irányában, viszont mai anyaghasználattal készült. A barokk illúzió jegyében a födém a mennyet jelképezi – ezt a hatást az építészek egy különleges anyaggal, az úgynevezett Barrisol-fóliával erősítették, ami tökéletesen eloszlatja a felülről jövő fényt, és szinte éteri hatást eredményez, ráadásul a képtárban gyakorlati szerepe is van, a szórt fénytől nem csillan be az évszázados festményeken a lakk.
Optikai csalódás
„A padló fényességével az égre utaló mennyezet párja. Mindkettő az illúziókeltés eszköze” – mondja Csillag Katalin. Mivel az eredetiről semmiféle támpontjuk sem volt, az építészek a korabeli velencei palotákból merítettek inspirációt. Olasz köveket választottak, három színben: a zöld verde serpentino, a fekete nero marquina, a fehér blanco macael. Ezek közül a zöld és a fekete színűeket fényesre, a fehéreket viszont mattra polírozták. A különlegesen csiszolt üvegelemeken megcsillanó fény a korabeli csillárok atmoszférájára emlékeztet.
Pasztellkék terem
Hogyan kapcsolódjanak egymáshoz a volt hercegi könyvtár nagyobb, neutrálisabb tere és a színesen maradó barokk terek? A megoldás az úgynevezett pasztellkék terem lett, ami színével közvetít a fehér és a díszesebb barokk terek között.
