Chikán Attiláról, aki még ma is heti 30–40 órát tölt a Rajk Szakkollégium ügyeivel. A fia mondta róla:
„Amióta az eszemet tudom, elképesztően sokat dolgozik, de minőségi időt tölt a munkájával. Ebbe nőttem bele én is: szeretni is lehet a munkánkat. Apu szerintem napi tizenhat órát dolgozik, én mégiscsak jobb vagyok a napi tíz–tizenkettővel.”
Ifj. Chikán Attila (Alteo). Szerinte éjfélig cikkeket olvasni nem munka, ha őt ez érdekli, de ettől még fontosak neki a keretek:
„A gyerekek miatt időben felkelek, heti kétszer-háromszor hazaérek mesére, és hétvégén is csak vészhelyzetben dolgozom. Jó, ha a család korán elalszik, még éjfélig elbíbelődöm. Az nekem nem munka, ami marhára érdekel.”
Hámori Gabriella (Scripted Productions), a sorozatalkotó. Úgy érzi, rá van függve a nézettségi adatokra, mint egy drogos:
„Megtízszereződött az előállított tartalom, most fog jönni egy paradigmaváltás, ahol a producerek már nem akarnak ennyi sorozatot gyártani. A munkám hetven százaléka írás, húsz a rendezés, tíz az üzlet. Határidőre, kreatívan, viccesen írni egy idő után nyomasztó.”
Lackfi János. Tíz éve túlpörögte a történetet, de – utólag – nagyon sokat köszönhet a stroke-jának:
„A határidő beindítja az ember írókáját, pláne, ha díjazás is tartozik hozzá. Szégyen ezt kimondani mostanában, de tényleg szeretem, amit csinálok. Aki ír, az valamilyen szinten szerelmes az életbe.”
