Mauna név úgy lett, hogy böktem a térképen – mondja Mosonyi Annamária, vagy ahogyan mindenki szólítja: Panni. Nem volt tehát különösebben tudatos a választás, amikor új nevet keresett bakancsmárkájának. „De Hawaii azért máig bakancslistás” – teszi hozzá ártatlan arccal, mi viszont szóvicchéják lévén lecsapunk a zsákmányra, és röhögve nézünk egymásra fotós kollégámmal, Sebestyén Lacival.
Nagymaros egyik csendes kis utcájában járunk, a Duna-parttól távolabb, inkább már az erdő közelében. Az időnként a Mount Everestet is megjáró bakancsok itt, egy barátságos téglaház műhelyeiben készülnek. Bent meglepően nagy, zöldre festett régi gépek, hidraulikus szabászgép, talpalógép, csiszológép, elnyűhetetlen varrógépek, javításra váró és új lábbelik. Az egyik falon régi naptár, rajta egy kedves sor és egy aláírás: Erőss Zsolt.
Sokat simogatjuk a bakancsokat. Ez nem mindig gazdaságos. De legalább ott van az ember mögötte.
Panni a Könnyűipari Műszaki Főiskolán végzett, gyártmányfejlesztő üzemmérnök. Kifejezetten zavarta, hogy mindenhol csak ronda női cipőket talál. „Ha bementél egy boltba, minden sorban ugyanaz a szovjet exportból visszamaradt cipő volt.” Így meg is volt a mesterterv: csinál szépeket, méghozzá manufakturális körülmények között.
A rendszerváltás után először egy üzlettárssal, Kliment Lászlóval dolgozott, később egy kereskedővel társult, a női cipők után a férficipők felé vette az irányt, Gödön, majd Pesten dolgozott, de végül visszatért a szülőföldjére, és egyre inkább a túrázás került a középpontba. „Nagymaros abszolút inspirál, ezért is jöttem vissza a városból. Én a természetet szeretem. Hiányzott a hegy, a Duna. Rájöttem, hogy olyan lábbelit szeretnék csinálni, ami mindig hozza ezt az érzést, az utazást, a kint létet.”
Már az első bakancsok sem sikerülhettek rosszul, erre utal egyebek mellett az is, hogy a legjobb magyar hegymászók közül többen is az ő bakancsukat hordták valamelyik ismert márka helyett, például ők szponzorálták a 2001-es Millenniumi Mount Everest Expedíciót is. Erőss Zsolttal haláláig megmaradt a kapcsolat, több fejlesztésükben aktívan is részt vett.
A világ bakancsgyártását két-három nagy név uralja, akik létrehoznak egy módszert, komoly gépparkot szerelnek fel hozzá, és rendszeres mérések mellett tudnak gyártani. Ezzel szemben a Maunánál a bakancsok kisipari módszerekkel készülnek ma is. „Sokat simogatjuk a bakancsokat. Ez nem mindig gazdaságos. De legalább ott van az ember mögötte.”
