Trump végre lepattant a falról, a világ meg leszakad Amerikáról, ami jó hír befektetői szemmel. Végre lehetünk bátrabbak. Ács világa.
Természetesen szívesebben nézném egy jó Netflix-dokuként azt az egók harca bénázást, ami Trump alatt kormányzás címszóval folyik. Sőt, még örülni is lehetne, hogy nincs szükség a sztori színezésére, mert amit az élet produkál, izgalmasabb, mint amit a legjobb író meg tudna álmodni. Csak össze kellett zárni néhány kellően nárcisztikus és küldetéstudatos paprikajancsit, akik válogatott eszközökkel ütik egymást, miközben a főnök, a legkártékonyabb pancser jóindulatáért versenyeznek. Mindez tényleg vicces lenne, ha csak saját magukat tennék a végére tönkre, sajnos azonban az a helyzet, hogy milliók isszák meg a levét. Emberéletekről beszélünk, ki tudja mennyiről – és akkor még csak az USAID kinyírásánál tartunk.
Továbbra se tudja senki, hogy meddig tart és pontosan milyen károkat okoz az agyhalál, de legalább már azt láthatjuk, hogy a gazdasággal kapcsolatos ámokfutásnak van határa.
Legutóbb még azon lamentáltam, hogy a főkolompos keményen beleállt a hülyeségbe, tettei teljesen kiszámíthatatlanok és még nem látszik, hogy mi az, ami megállítja. Most már legalább erről többet tudunk.
Végül csak bejelzett a vészcsengő
Várható volt, hogy van olyan piaci reakció, illetve népszerűségi adat, amelynél nála is bejelez a vészcsengő, elvégre szeretne ő élethosszig elnök lenni, de ezt kissé nehezíti, ha összeomlik az amerikaiak megtakarításainak elég komoly részét tartalmazó Wall Street, és a hardcore rajongótáboron túl elveszíti mindenki más bizalmát. Itt még nem tartunk, a kérdés az volt, az elnök hol kezdi érezni ennek a veszélyét. Ez az, amit végre látunk.
Elnöki teljesítményének értékeltsége egyre rosszabb, de ennek még nem volt köze ahhoz, ahogy két hete kihátrált az extrém idióta módon kitalált vámjaiból.
Még csak nem is a részvénypiac gyorsuló lejtmenete miatt dobta be ideiglenesen a törülközőt, hanem a kötvénypiaci események láttán. A részvények leesnek, majd felmennek – ott még hitt abban, hogy túl kell esni a nehezén, aztán majd az idő őt igazolja, az amerikai ipar gyorsan hazaköltözik, a kereskedelmi mérleget az égig érő vámok révén mindenkivel egyensúlyba hozza. De az, hogy a dollár komoly értékvesztése mellé az egészen addig szuperbiztosnak látszó amerikai kötvényekből is menekülni kezdett a pénz, pont ellentétes volt azzal, amit látni szeretett volna.
Donald Trump és Elon Musk egy kampányeseményen, október 6-án. Forrás: Getty Images
Elment a falig
Egy kötvénypiaci pánik épp azt mutatta volna, hogy Amerika nem naggyá válik, hanem elveszíti jelentőségét.
Amerika már nem olyan hely, ahova probléma esetén mindenki menekül, nem a végső biztonság szigete, hanem a megbízhatatlanság szimbóluma, ahonnan nem árt kimenteni a pénzt.
Amit nem egyre olcsóbb, hanem jóval drágább lesz finanszírozni. A kihátrálás megmutatta, hogy ugyan van határ, amit nem lép át, de feszegetni azt továbbra is szereti. Nem hiszem, hogy tudatosan tesztelte le a piac tűréshatárát a jegybanki függetlenség témakörében, inkább szokásosan ösztönösnek tűnt a kísérlete arra, ahogy nekirongyolt Jerome Powellnek.
Mivel Amerikában húsvéthétfőn is nyitva a tőzsde, locsolkodás közben nézhettük, ahogy megint dob egy méretes hátast a Wall Street, majd másnap újabb hátraarc Trumptól, dehogy akarja ő kirúgni a Fed-elnököt, csak elmondja a véleményét arról, hogy hülyeségét csinál a magasan tartott kamatokkal. És a piacok már pattannak is fel.
Közben az alvezérek nemcsak mondják, de teszik is a maguk marhaságait, Elon Musk már azzal a Bessent pénzügyminiszterrel is üvöltözik, akiről kiderül, hogy miközben kifelé tartja a hátát Trumpért, belül ő győzködi leginkább arról, hogy vámügyben térjen végre észhez és ne egyetlen emberre, kereskedelmi tanácsadójára hallgatva döntsön. Tehát miközben a trumpi forradalom gyermekei szépen felfalják egymást, már látszik a fal, ami megállítja az elnököt.
Ez pedig komoly változás, befektetői szemmel azt üzeni, hogy csökkent az esélye egy krachnak, sokkal inkább a csapkodás lehet jellemző a következő hónapokra. De ez már nem üti meg a világ többi részét.
Trump nyilván nem tett le arról, hogy a maga által elképzelt módon tegyen naggyá Amerikát, de már kellően be van szorítva ahhoz, hogy eszement nagy baromságokat csináljon. Mármint gazdasági értelemben. Ott van neki még számos terület, ahol népszerűsködhet, ahol az amerikaiak nagy arányban támogatják. Attól tartok, a nagy újraiparosítást kénytelen lesz elengedni, de az állami költségcsökkentést kevésbé drasztikusan tolhatja tovább, és csak Kínára koncentrál majd a kereskedelmi háborúban. Elüldözheti a migránsokat is, amíg ez rezonál a szavazóbázis igényeire, de még nem látványos, mennyire hiányzik az olcsó munkaerő az amerikai gazdaságból. Totális érzéketlensége miatt reális, hogy sértődött óvodásként elengedi a békecsináló szerepet, Ukrajnát hibáztatva kivonul, Európára hagyva a feladatot, hogy segítse a háború lezárását.
Trumpot ismerve az is reális, hogy sértődött óvodásként elengedi a békecsináló szerepet. Fotó: Chris McGrath/Getty Images
A Wall Street egyre kevésbé iránytű
Befektetőként egyértelműen jó hír, hogy az elmúlt hetekben a világ egész szépen függetleníteni tudta magát Amerikától. Egyre kevésbé iránytű a Wall Street, szinte tök mindegy, épp mit tesz, vagy csak posztol a félnótás, aki gyönyörű haját végre erősen folyó vízben tudja ápolni. Nagyon szépen pattantak vissza a minőségi magyar részvények is a Trump-féle ütésből, az extrém vámok bejelentése után 20 ezres szintre visszazuhanó OTP újra történelmi csúcsa közelébe, 25 ezer forint fölé menetelt.
Persze lesznek még meglepetések a kereskedelmi háborúban, az egész világ lassulása egyértelmű. Nincs ok a nagy optimizmusra, nem most kell erősen növelni a kockázatos befektetések arányát, de a nagy pénzek útját követve Amerika helyett a stabilabb, vonzóbb piacokra átcsoportosítva most is vannak vonzó lehetőségek.
