Számos áru és szolgáltatás esetében jelentős tranzakciós költséget jelent az előállítás helyszínétől távoli fogyasztás. Vajon olyan „javak” esetén is fennáll ez az anomália, amelyek elméletileg közel nulla tranzakciós költséggel „szállíthatók”? Megnéztük.
Péntek Gábor, az Accorde Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzserének vendégcikke.
A Ricardo–Viner–Harrod–Balassa–Samuelson–Penn–Bhagwati-hatás – ismertebb nevén Penn-hatás – szerint a fogyasztói árak általában magasabbak a gazdagabb országokban. Első látásra ez nem is meglepő: számos áru és szolgáltatás esetében jelentős tranzakciós költséget jelent az előállítás helyszínétől távoli fogyasztás. Hiába kerül Tajvanon jóval kevesebbe a hamburger, mint a Széll Kálmán téren, alighanem legtöbben mégis az utóbbit választanánk.
Ezt a jelenséget jól illusztrálja a The Economist által gyűjtött Big Mac Index, de létezik hasonló mutató pizzára, sörre vagy akár karácsonyi termékekre is. Adódik azonban a kérdés: vajon olyan „javak” esetén is fennáll ez az anomália, amelyek elméletileg közel nulla tranzakciós költséggel „szállíthatók”?
Az alábbi grafikonon erre keressük a választ: különböző országok vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó reál GDP-jét („gazdagság”) vetettük össze fő részvényindexük értékeltségével („árazás”).
Amint láthatjuk (a kis pöttyökre téve a kurzort jelennek meg a számok, Magyarország a bal alsó részen található – a szerk.), itt is trendszerűen magasabb értékeltséget mutatnak a gazdagabb, és ezzel együtt fejlettebb országok piacai, így kijelenthetjük, hogy a Penn-hatás ebben az esetben is érvényesül – még ha ez nem is statisztikai értelemben vett szignifikancia.
De miért ekkora a különbség, amikor egy magyar részvény megvétele alig kerül többe tranzakciós költségben, mint egy amerikaié? A válasz összetett. Egyrészt kissé almát hasonlítottunk körtéhez: az egyes indexek más-más szektorokban működő, eltérő érettségű és megtérülésű vállalatokat tartalmaznak, ráadásul az indexösszeállítás módszertana is különbözik.
Ami még fontosabb, hogy az általában magasabb hozamkörnyezet miatt a szegényebb országokban „elfogyasztott”, ugyanolyan hozamot nyújtó befektetés nem jelent ugyanakkora értéket számunkra. Ezt azt jelenti, hogy relatív értelemben – a Balassa-Samuelson-hatáshoz hasonlóan – kevésbé tekinthetőek termelékenynek, így kisebb értéket képvisel. Ezzel szemben két Big Mac, bárhol is vásároljuk meg a világon, szinte ugyanazt a hasznosságot jelenti (feltéve, hogy ugyanolyan éhesek vagyunk), ezért itt az értékbeli különbséget főként az előállítás költsége jelenti.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
