Nem a nyugdíjreformok, hanem a jelenlegi nyugdíjrendszer alkalmazkodás-képesebbé tétele lehet a hazai problémák megoldásának alapköve.
Mi történt? „Gödörben józan ember létrát létrát készít, nem iránytűt” – indokolja Szalai Péter, a Pend Consulting Kft. ügyvezetője a Portfoliora írt vendégcikkében, miért téves megközelítés az az ígérgetés, amit az elmúlt időben a magyar politikai színtéren látunk a nyugdíjrendszer kapcsán. Úgy látja, jelenleg két fontos, gyakorlatias intézkedést lehet tenni a stabilizáció érdekében.
Milyen lépésekre gondol? Az első az állami nyugdíj tervezhetővé tétele. A jelenlegi nyugdíjrendszerben ugyanis nem lehet kiszámítani, hogy ha ma mennénk nyugdíjba, mennyi pénzt kapnának az államtól. Szalai szerint egy ilyen lehetőség növelné a kiszámíthatóságot és tervezhetőséget – ezáltal az előgondoskodás alapjait is. A másik fontos elem a nyugdíjcélú megtakarítási termékek járadékosítása.
Jelenleg a mintegy kétmillió öregségi nyugdíjasnak mindössze 2 ezreléke részesül nyugdíj-előtakarékossági termékekből származó járadékban – vagyis a nyugdíj mellett gyakorlatilag nincs megtakarítási termékekből származó érdemi jövedelem-kiegészítés.
Mit kell még tudni? A Pend Consulting ügyvezetője szerint sürgősen szükség van a nyugdíjcélú megtakarítási termékek járadék-fázisának gondosabb kormányzati szabályozására, valamint a fogyasztóvédelem komolyabban vételére. Szalai Péter szerint ha az említett két lépés megvalósul, akkor érdemes nyugdíjreformokról, például a 14. havi nyugdíj lehetőségéről beszélgetni.
