Logikusan Cristiano Ronaldóra gondolnánk, de Mark Zuckerberg számára Ruoming Pang, és néhány másik mesterséges intelligencia-fejlesztő akár kétszer annyit is érhet, mint a futballsztár a karrierje csúcsán. Látva a számokat, lehet, hogy pár szülő a hatéves gyerekét nem a focipályára viszi majd a hétvégén, hanem inkább beülteti a számítógép elé.
Vendégszerzőnk Dormán Balázs, a Concorde elemző gyakornoka.
A mesterséges intelligencia ma már nem csupán technológiai trend – gazdasági és geopolitikai erőforrás lett. A 2022-es ChatGPT-robbanás óta minden nagy technológiai vállalat saját generatív AI-modell fejlesztésébe fogott, miközben startupok tucatjai próbálnak betörni a piacra, hogy ők legyenek a következő OpenAI vagy Anthropic. A verseny nem csupán a modellek teljesítményéről szól, hanem arról is, hogy ki tudja magához vonzani azokat az agyakat, akik ezeket a rendszereket megalkotják.
Az OpenAI ChatGPT-je és a Google-féle Gemini mellett a Meta LLaMA-modellje (Large Language Model Meta AI) egyelőre lemaradásban van. Az Amazon és az Apple is igyekszik felzárkózni, miközben az Anthropic Claude nevű modellje egyre nagyobb figyelmet és befektetést kap – különösen a biztonságot előtérbe helyező megközelítése miatt.
Ez a verseny éles és drága: milliárdokat költenek nemcsak adatközpontokra és GPU-kra, hanem azokra az AI-mérnökökre is, akik képesek ezeket a rendszereket megtervezni, felépíteni és skálázni.
A „modellek mögötti emberek” értéke radikálisan megnőtt.
Egy kivételes AI-kutató, aki új típusú neurális hálózatokat képes tervezni vagy finomhangolni, gyakran többet ér, mint egy egész csapat „általános” fejlesztő. A korábbi DeepMind-, OpenAI- vagy Google Brain-csapatok taglistái lassan olyan figyelemmel követett „átigazolási piacokká” válnak, mint a fociban a Transfermarkt.
A big tech cégek ma már nemcsak termékekben, hanem tehetségekben is versenyeznek. A fegyverkezési verseny elkezdődött – csak itt nem rakéták, hanem AI-modellek a fegyverek, és a fegyverraktár kulcsa a legokosabb mérnökök kezében van.
A Meta nagybevásárlása
A mesterséges intelligencia területén zajló verseny új dimenzióba lépett, hiszen a Meta csendben, de rendkívüli határozottsággal kezdte el- elcsábítani riválisai, az OpenAI, a Anthropic és a Google legkiválóbb mérnökeit. A Financial Times riportja szerint a Meta egy új, elit mérnökcsapatot hozott létre, amelynek tagjai korábban kulcsszerepet játszottak a generatív AI áttörésében. Többen közülük részt vettek a GPT-modellek vagy a Gemini fejlesztésében is.
A tehetségek megszerzése azonban nem olcsó mulatság, a Meta egyes mérnököknek 10 éven át elnyúló, 100 millió dollár értékű részvény- és bónuszcsomagokat kínált a piacon szinte példátlan módon. Ez már nem klasszikus munkaszerződés, hanem kvázi átigazolási díj – egyenesen a futballvilágból.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia világában is kialakul az a dinamika, amit a futballban már régóta ismerünk: sztárok, rekordösszegek, és verseny a világ legjobbjainak megszerzéséért. Fotó: MTI/EPA
A Meta esetében nem egyszerűen új munkatársak felvételéről van szó: a vállalat belső startupként kezeli az újonnan verbuvált csapatot. A LLaMA-modellektől részben függetlenül, saját irányon haladva dolgoznak egy új generációs, nagy nyelvi modellen. A cégvezetés tudatosan biztosít számukra nagyfokú szabadságot – hasonlóan ahhoz, ahogy egy sztárfocista külön szabályokat élvez a pályán kívül.
Ez a stratégia nemcsak a Meta AI-fejlesztéseit gyorsíthatja fel, hanem üzenet is a versenytársaknak: az AI-innováció jövője nem feltétlenül a meglévő platformokon dől el, hanem a sztármérnökök köré épített miniprojektekben. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia világában is kialakul az a dinamika, amit a futballban már régóta ismerünk: sztárok, rekordösszegek, és verseny a világ legjobbjainak megszerzéséért.
Az AI-mérnökök ma már a techvilág sztárjátékosai. Az „átigazolási díj” itt aláírási bónusz és részvénycsomag – nem ritkán kilenc számjegyű összeggel.
A klubhűség egyre inkább a múlté: legyen szó techcégről vagy futballklubról, a toptehetség ott játszik, ahol a legnagyobb a pálya és a fizetés. A különbség csupán annyi, hogy a stadion helyett most szerverfarm a játéktér.
De mennyit érnek az AI-fejlesztők?
A generatív AI-forradalom kulcsszereplői nem tömegcikkek: világszerte csupán néhány száz mérnök és kutató képes valóban új típusú nagy nyelvi modelleket tervezni és skálázni. Ez a rendkívül szűk szakemberréteg tette lehetővé, hogy az OpenAI, a Google vagy az Anthropic milliárdos értékű AI-platformokat hozzanak létre. Nem túlzás azt mondani: munkájuk közvetlenül konvertálódik piaci értékké.
Az AI-modellek mögött nem pusztán kód és adat van, hanem évek kutatási tapasztalata, szakmai intuíciója és stratégiai döntései – mindez nehezen másolható kívülről.
Ez a tudás annyira személyhez kötött, hogy egyetlen mérnök „átigazolása” is valós előnyt jelenthet a versenyben.
Erre jó példa a Meta elképesztő ajánlata Ruoming Pangnak, az Apple AI-csapat egyik kulcsfigurájának, akinek állítólag 200 millió dolláros részvénycsomagot kínáltak fel, csak hogy a riválisnál folytassa a munkát. Pang neve alig ismert a nagyközönség előtt, mégis az iparág egyik legértékesebb „titkos fegyverének” számít – szakértelme közvetlenül befolyásolhatja, kié lesz a következő ChatGPT-szintű áttörés.
A párhuzam a futballal itt is működik:
Cristiano Ronaldót 2018-ban 117 millió euróért igazolta a Juventus a Real Madridtól – ez az összeg eltörpül amellett, amit Pangért kínáltak.
A mesterséges intelligencia elitjében most ilyen szintű tétek mellett zajlik a verseny:
Az MI-jelenben, ebben a korban tehát nem a mennyiség, hanem a minőség és a know-how számít – és ez a ritka tehetségek értékét az egekbe repítette.
Veszély vagy új normalitás?
Az AI-elit mérnökeinek koncentrációja néhány nagy techcég körül nemcsak piaci, hanem társadalmi kérdéseket is felvet. Ha a tehetségek túlnyomó része olyan óriásokhoz kerül, mint a Meta, a Google vagy az OpenAI, azzal a kisebb szereplők – különösen a startupok – tartós versenyhátrányba kerülhetnek. Az innováció nem eloszlik, hanem centralizálódik, ami hosszabb távon a technológiai sokszínűség rovására mehet.
A múltban is akadtak példák arra, hogy a munkaerő körüli verseny túl messzire ment – például az Apple és a Google hallgatólagos megállapodása, amely szerint nem csábítják el egymás dolgozóit. Az ügy végül versenyjogi botránnyá fajult. Ha a mostani „tehetségvásárlás” túlságosan agresszívvá válik, hasonló vizsgálatokra is számítani lehet.
Emellett egyre élesebb vita zajlik a nyílt és zárt modellfejlesztés között. Ha a toptehetségek zárt rendszerek építésén dolgoznak, az nemcsak a transzparenciát, hanem a kutatási együttműködéseket és a közjóra irányuló fejlesztéseket is visszavetheti.
A kérdés tehát nem csupán az, hogy megengedhető-e egy mérnöknek egy 100 milliós fizetés, hanem az is, hogy milyen világot építünk akkor, ha az AI jövője mindössze néhány kézben összpontosul.
A napokban robbant a hír, hogy a Facebook alapítója megkérdezte az OpenAI szakmai főnőkét, Mark Chent, csatlakozna-e a Meta-hoz 1 milliárd dollárért. Ez tovább erősíti az elméletet, miszerint Mark Zuckerberget látványosan zavarja a Meta lemaradása – hiszen láthatóan bármekkora erőforrást hajlandó mozgósítani azért, hogy ezt a hátrányt ledolgozza.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
