Bő harminc év története három emblematikus vezérrel, markáns hangú, karakán csapattagokkal, buborékokban és krachokban szerzett rutinnal, és egy sajátosan szabad cégkultúrával. A Hold Alapkezelő sztorija, címlapon Szabó Lászlóval, Bilibók Botonddal és Szabó Balázzsal.
Ez itt egy kedvcsináló, a teljes sztori a májusi magazinban.
Ilyen egy agyvihar
Tizenöt derűs ember egy hosszú asztalnál, még kábé tízen online becsatlakozva, egy nagy képernyő, nagyjából száz grafikon egymás után. Némafilmen ezt látnánk az agyviharról, aminek durván húsz éve ugyanaz a koreográfiája: valaki pörgeti a chartokat, más elmondja, mit mutat épp a görbe, és bárki hozzászól, kérdez, vitatkozik, akinek van mondani- és vitatnivalója. A különbség csak annyi, hogy míg korábban senki idegen nem ülhette végig a holdosok teremtette speciális együttgondolkodást, minket most kivételesen beengedtek. Ráadásul egy történelmi hétfő délután.
Április 7-én sokaknak – portfóliókezelőknek, trédereknek és bankároknak – volt mondanivalójuk. Két kereskedési nappal voltunk azután, hogy az amerikai elnök kirobbantotta a vámháborút, és mélybe rántva minden piacot, három nap alatt elpárologtatta az amerikai GDP ötödét a tőzsdén. A szokásos másfél órás agyvihar így bő kétórásra nyúlt, de hiába minden piaci vérengzés, a krachokban edződött nagy öregek bölcselkedése uralta a tárgyalót.
Ketten ritka résztvevőként voltak jelen: Szabó László, az alapkezelő első vezére belevetette magát a beszélgetésbe, Bilibók Botond, időrendben a második vezérigazgató, inkább egy fal melletti pótszékre helyezkedve végig csendben figyelt. Szabó Balázs jelenlegi nagyfőnökből újra előbújt az egykor vehemens portfóliómenedzser. A többi kulcsember és partner közül Cser Tamás néha pontosított, Móricz Dániel befektetési igazgató az osztályfőnökök lényeglátásával tett pontot a gondolatmenetek végére. A Hold podcastjában ismertséget szerző, mindig különc Balásy Zsolt a részvényes grafikonok miatt sürgette a tempót, majd még azok előtt kisétált.
Nem egók feszültek egymásnak, erős vélemények és kíváncsi kérdések pattogtak a hosszú asztal körül. A higgadtságot elvétve törte meg egy-egy halk káromkodás vagy némi kuncogás, hol egy jól megtalált mémen, hol épp a német fiskális stimulust elemző ábra egy olyan részletén, amit – valljuk be –, nem nagyon értettünk.
Függetlenedésük a Concorde-tól
„El nem tudtam volna képzelni, hogy szétmennek. Ez egy közös tudásra alapozott cég volt.” „Őrült nagy érdekekről volt szó, mindkét felet meg tudtam érteni.” „A Concorde-ból indultak, sokáig belőlük is éltek, de túlnőttek rajtuk.” „Osztalékban is érvényesíteni akarták, amit elértek.” „A befektetők ezzel csak nyertek.” Háttérbeszélgetéseinkből idézett töredékes külső vélemények ezek arról a kritikus időszakról, amit 2010-ben élt át a csapat, és az egész akkori Concorde csoport.
A nap, amikor az alapkezelő akkori vezérigazgatója, Bilibók Botond és Móricz Dániel jelezte az igazgatóságnak, hogy beadják a felmondásukat, csak a jéghegy csúcsa volt.
A váláshoz vezető érdekellentétek régebbről indultak, de a felszínen nem látszott belőlük semmi: konfliktusok vagy ajtócsapkodás helyett mindennapos konstruktív együttműködés és baráti kapcsolatok leplezték.
A csoporton belül szigetként működő alapkezelő a 2008-2009-es pénzügyi válság idején már mind nagyobb részét termelte meg a csoportszintű profitnak, majd le is hagyta nyereségben az őt 75 százalékban tulajdonló brókerházat. (A 25 százalék 1999 óta, eredendően Szabó Laci kezében volt, majd miután hátralépett, egy részéről lemondott a menedzsment tagjai javára.) Addigra mindkét cég vezetése is átalakult: Laci már 2004-ben átadta helyét az alapkezelő vezérigazgatói székében, 2006-ban kvázi nyugdíjazta is magát, és az amúgy is különutas, szabadságszerető cégkultúra új lendületet kapott Bilibók Botond emberközpontúságával. A Concorde Értékpapír menedzsmentje is lecserélődött: Jaksity György először a kívülről érkező Pál Árpádnak, majd ő a céget máig vezető Régely Károlynak adta át a stafétát.
A válságban navigálás részeként az alapkezelői csapatot is egyre jobban bevonták a cégcsoportszabályok alá, részlegeket, döntési jogköröket vontak el tőlük, amit az érintettek a függetlenségük csorbulásaként éltek meg. „Teljesen igazuk volt. Azt csinálták, amit ilyen helyzetben a tankönyvek előírnak, sőt, a helyükben én is ezt csináltam volna – mondja Laci az értékpapírcég lépéseiről. –
A világon nincs olyan, hogy egy 75 százalékos tulajdonos nem azt csinálja, amit ő akar. De nekünk meg ez nem tetszett. Mi ilyen szabadságszerető emberek vagyunk.”
A 2025. májusi Forbes magazin címlapja. Fotó: Krasznai Zoltán, címlapterv: Kenczler Márton
Színes egy társaság
„Belülről minden jó cég szar.”
Szabó Laci önironikus és inkább provokatív mondása híres holdos berkekben, de nem ebben a szellemiségben építkeznek. Az elmúlt tíz évben bebizonyosodott, hogy sem ő, sem utódja nem csak maguknak akarták a céget. Laci már az önkéntes nyugdíjazása után mérsékelte a tulajdonrészét, és osztotta szét egy részét a menedzsmentnek, majd 2022-ben, amikor a Concorde maradék 49,9 százalékát is kivásárolták, további vagyonkezelők kaptak részesedést. Szabó Balázs ösztönzése sem váratott magára sokáig (ma 1,5 százalékos tulajdonos), és az ő üzletpolitikájának is része, hogy minél többen részesüljenek a tulajdonból.
Mára nem tudnak olyan holdas munkavállalóról, aki ne lenne részvényes.
A megszokottól eltérő, hierarchiától függetlenül őszinte, az alapkezelő szakmától szokatlanul kötetlen légkörben dolgoznak. „Leültünk Balázzsal, és elmondta a szerinte egyik legfontosabb dolgot, amit tudnom kell a holdos munkáról. Azt mondta, hogy ha valamit mond a főnököm, és én betű szerint megcsinálom, az úgy nem lesz jó. Itt arra van szükség, hogy megkérdőjelezd, hozzátegyél, átalakítsd, és csak azután csináld meg” – idézi fel egy csapattag az első eligazító beszélgetését. Balázs nekünk is ráerősít: „nem precíznek kell lennünk, hanem kreatívnak.”
Ez vár még rád a címlapsztoriban
A Forbes májusi címlapsztorijában tizenkilenc oldalon meséljük el a harmincéves alapkezelő történetét. Bemutatunk nyolc emblematikus Hold-alapot, a három eddigi vezérigazgató portréját, a kezelt vagyon alakulását 164 millió forinttól 1200 milliárdig és a hierarchiától függetlenül őszinte cégkultúrájukat.
