Tizenharmadik éve az Erste második embere, a lakossági üzletágat vezeti. Valójában vonzza is a másodhegedűs szerep, de ő nyerte a Forbes Jövő Banki Vezetője díját. Mitől kezdtek el az emberek számolgatni? Mit hoz a mesterséges intelligencia a bankolásba? Hol tartanak a bankok a fintech cégekkel folytatott versenyben? Harmati Lászlóval beszélgettünk arról, hogy miért lesz olyan a bank, mint a fogorvos, és hogy miért értelmetlen ATM-et telepíteni minden kistelepülésre. A The Rolling Stones sem maradt ki.
Forbes.hu: Volt egy független zsűrink, sok szempontunk kultúraépítéstől fintech nyitottságon át a reputációig, és a szoros verseny eredménye: ha ma kellene összerakni egy olyan bankot, amelyik öt–tíz év múlva is megállja a helyét, és jó irányba megy, akkor azt Harmati László vezesse. Mi erről az első gondolatod?
Harmati László: Hát, hogy ez hihetetlen, aztán hogy nagyon megtisztelő, és hogy Radován (Jelasity Radován elnök-vezérigazgató – a szerk.) mit fog szólni. (Nevet.) Kicsit komolyabban, én alapvetően visszafogottabb típus vagyok. Azt hiszem, egészséges az önértékelésem, tehát nem gondolom, hogy nem férnék fel egy valamekkora listára, de biztos, hogy kevés olyan kategória van, ahol ne tudnék magamnál jobbat mondani.
A másik, hogy egy vezető teljesítményét a csapata szabja meg. Itt nálunk Radován, Cseló (Cselovszki Róbert, a vállalati és pénzügyipiacok-üzletág vezetője – a szerk.) és az én hármasom együtt határozza meg az üzleti gondolkodást, az innovációt, a szakmaiságot, ebben mindhármunknak megvan a szerepe, hatunk egymás karakterére, karizmájára.
Én inkább a doer vagyok, Radován meg az a típusú vezető, aki nagyon emberi, transzparens, értékalapú gondolkodás mentén mindent balanszban tart. Ez nekem is sokat segített, a habitusunk különbsége nagyon sok előnyt hozott itt, és én is rengeteget változtam. Ma sokkal kevesebbet mikromenedzselek, jobban allokálok, kiegyensúlyozottabb és strukturáltabb visszajelzéseket tudok adni. Kicsit olyan ez, mint az autóban a pedálok, mindent össze kell hangolni, és együtt jutsz el a célig.
Az én teljesítményemhez tehát Radován felhatalmazása, a társüzletágak munkája, a beosztottjaim tehetsége, szakmai és emberi hozzáállása együtt kell. Nehéz egy szervezetben, különösen egy bankban egy egót kiemelni. Ettől függetlenül nyilván nagyon hízelgő, hogy egyáltalán szóba jöttem, és annak kifejezetten örülök, hogy valami folytán az én súlyozásom sikerült összességében ilyen jónak.
Tizenkét éve vagy az Erste második embere, előtte első számú vezető voltál az FHB-ban. Melyik pozíció az otthonosabb?
Pontosítok, az a tizenkettő már inkább tizenhárom, és igen, vezérigazgató voltam az FHB Kereskedelmi Bankban, de mivel az egy tőzsdén jegyzett bank (az FHB Jelzálogbank Nyrt.) leánybankja volt, valójában akkor is volt főnököm. Tehát nem gondoltam magam soha első számú vezetőnek, és azt kell mondanom, kicsit vonz is a másodhegedűsi szerep.
Most az Erstében például bizonyos szakmai lobbiban, networkingben biztos, hogy nagyon nehezen tudnám reprodukálni Radován képességeit és hozzáadott értékét. Én a háttérmunkában vagyok jó, a felkészítésben, a végrehajtásban, az alátámasztásban, a tisztán üzleti döntésekben. És még valami: talán nyíltabban kommunikálok, mint más bankárok.
Szerintem a bankvilág már messze nem olyan zárt, mint régen. Sokkal erősebb a verseny, tele vagyunk fintech cégekkel, és mindent nagyon könnyű lemásolni.
Most az a kulcs, hogy ki mozdul elsőnek, és ennek az előnyét mennyire tudja kihasználni. Ezért merek bátran beszélni, mert aki minket másol, az már nem lehet első. És azt is el merem mondani, ha valamit benéztünk, vagy nem sikerült. Ezt beismerni szerintem nem gyengeség, segít, hogy elhelyezd magad a térképen, és rendben legyen az önértékelésed.
Az a gondolkodás, hogy mi annyira jók vagyunk, ezt is milyen jól megcsináltuk, életveszély. Mint ahogy az a meggyőződés is, hogy te vagy a legjobb egy sikeres szervezetben.
Harmati László vezérigazgató-helyettes, Erste Bank / Fotó: Ránki Dániel
Merre megy most a piac? Mondok két kulcsszót, hogy tereljem is a választ, és mert ellentmondást érzek feszülni a nagy trendek között: fintech és ATM. Vagyis a fintech cégek térnyerése és a fintechekkel, neobankokkal való verseny vagy együttműködés kérdése, illetve az, hogy rögzítsük az alaptörvényben a készpénzt és telepítsünk ATM-et minden ezer fős településre.
A két nagy trend, amibe szerintem most egy hagyományos banknak, mint a miénk, nagyon bele kell állnia egyrészt a hatékonyság, másrészt a relevancia. Ez utóbbi pedig azzal a két szóval írható le, amit egyébként a mi csoportszintű stratégiánk is céloz: „superhuman” és „superdigital”.
Ma már mindenki digitális élményekhez szokott az élete minden területén. Filmet, zenét, ételt, ruhát, játékot és műszaki cikket online rendelünk. Az állam felé is digitálisan azonosítjuk magunkat. Nagyon kevés szereplő maradt ki a digitális transzformációból. Digitális bankolásban a fintechek nagyon előrementek, de már elég jól kezdünk felzárkózni, sőt néhány ponton éppen eléjük is kerültünk.
Az egyik legfontosabb irány itt az, hogy egyetlen eszközön, az okostelefonon és az azon lévő banki appon mindent el lehessen érni és intézni.
Bármilyen csatornán is jön létre a kapcsolat az ügyféllel, a mobiltelefon aktív szerepet kell, hogy játsszon benne. Ez gyökeres változás a régi szemlélethez képest, mert azt jelenti, hogy javarészt a fizikai ügyfélcsatornákon is a mobilon vagy a mobil segítségével történik a kiszolgálás. Az ügyfél ott foglal időpontot, onnan telefonál azonosítottan a call centerbe, az applikációban ír alá, azon keresztül mutatják meg neki azt, hogy milyen a pénzügyi egészsége, azon keresztül rögzítheti céljait stb. És persze ezt személyesen vagy akár távbankolással is megteheti a fióki kollégákkal, telefonos ügyintézőkkel és ügynöki partnerekkel egyaránt.
Ez mindenkinek gyorsabb, egyszerűbb, nincs vele papírmunka, és látjuk is, hogy az ügyfeleink irtó gyorsan hozzá tudnak ehhez szokni. Pár hónap alatt a hozzánk telefonáló ügyfelek csaknem 70 százaléka a George-ból hívott bennünket, szóval gyorsabban átálltak, mint hittük.
A másik kulcsszó, a superhuman, a személyességet célozza. Vallom, hogy a személyes ügyfélkapcsolat és a fiókhálózat nem versenyhátrány, hanem versenyelőny. Korábban sokat lehetett arról hallani, hogy vége a bankfiókoknak, és az a kérdés, hogy ki tud többet bezárni. Ma már a fintech cégek is azt mondják, hogy bizonyos nagyobb hozzáadott értékű szolgáltatást nem fognak az emberek személyes tanácsadás nélkül igénybe venni. Egy komplexebb hitelügylet, hitelátrendezés, családi számla igazgatása, befektetési döntés, nyugdíjtervezés van annyira összetett, hogy kell a személyes kontaktus. Ebben most van egy verseny. A privátbanki ügyeknél is alapelvárás, hogy ne csak géppel beszélgessünk. Viszont a tanácsadást csak akkor tudjuk erősíteni, ha más feladatok alól mentesítjük a tanácsadókat, és amit lehet, átterelünk a digitális csatornákra.
Azért azt is látni, hogy felnőtt egy generáció, amelyik már a befektetési döntéseihez sem igényel személyes tanácsadást, intézi a telefonján a részvény-, ETF-, bitcoin- és hasonló tranzakcióit.
Régen a vagyonkezelés valóban a gazdagok kiváltsága volt. Ma már nagyon nem így van. A digitalizáció, a perszonalizációs képesség, a valós idejű adathasználat-képesség kinyitotta ezt a világot. Ezt nekünk is követnünk kell, demokratizálnunk kell a befektetések világát, és nagyon magas szinten személyre szabni az ajánlatainkat.
Milyen helyzetekre kell itt gondolni?
Mindig mérjük az általunk kiküldött személyre szabott üzenetek sikerét. A legsikeresebbek az olyan üzeneteink, minthogy elfelejtetted aktiválni a kártyádat. Lejár a személyi igazolványod. Túl magas a folyószámla-egyenleged, nem szoktál ennyit tartani, van mit befektetned. Ebben a hónapban 30 százalékkal többet költöttél bizonyos kategóriában. Nem használt eurószámlád van, egy éve nincs rajta mozgás, gondold át, mi vele a terved. Ezek nem feltétlenül sales üzenetek, hanem arról szólnak, hogy tudok-e érdemi kapcsolatot létesíteni az ügyféllel.
Az emberek ugyanis digitális világban élnek, de nem szeretik a digitális világ zaját.
Egymillió ügyfelünk van, az applikációnkba több mint 15 milliószor lépnek be egy hónapban, és csak úgy tudjuk a figyelmüket megfogni, ha tényleg hasznos dolgokat mondunk nekik, értelmes ajánlattal keressük meg őket.
Mondok egy másik példát. Ha külföldre mész, elvileg be kell jelentened a bankba, hogy tudjuk, tényleg te fogod ott használni a kártyádat. Ezt nagyon kevesen teszik meg, és értem is, hiszen minek kéne bejelenteni, ha úgyis látja a bank, hogy ott vagy? Miért nem csináljuk inkább azt, hogy az első külföldi költésnél megkérdezzük, hogy tényleg te vagy-e. Vagy ha látjuk, hogy ott vagy a reptéren, külföldre készülsz, de nem látjuk, hogy kötöttél volna utasbiztosítást, akkor figyelmeztetünk erre. Lehet, hogy máshol megkötötted, de mégis olyan érzésed lehet, hogy ez egy értelmes üzenet, a bankod gondolt rád.
Harmati László vezérigazgató-helyettes, Erste Bank / Fotó: Ránki Dániel
Sok üzletágunk van, sok ügyfelünk, van múltunk és sok adatunk, és a fintechekkel ellentétben nekünk van személyes csatornánk. Ezért tudunk még valamit csinálni, amire nekik korlátozottabb a lehetőségük. Most például olyasmin dolgozunk, hívjuk mondjuk lojalitás programnak, amikor nem egyszeri hasznosságot akarunk adni, hanem azt elérni, hogy több szálon kötődjön hozzánk az ügyfél. És ennek lássa az előnyeit az árban is.
Ha például számlát vezetsz nálunk, és látom a jövedelmed, a költésed, a korod, az élethelyzeted, akkor tudok életképes ajánlatot adni, mert sejtem, hogy épp, lakást akarsz venni vagy felújítani, esetleg elutazol. Vagy látom, hogy van már valamennyi pénzed, ezért szólhatok, hogy inkább ne személyi kölcsönt vegyél fel, hanem lombardhitelt a befektetéseidre, mert az olcsóbb, kisebb a kamata, gyorsabban visszafizethető, és ráadásul mindezt meg tudjuk csinálni digitálisan. És ha ajánlok egy terméket, aztán egy harmadikat, negyediket, akkor kapj belőle kedvezményt, és elégedett legyél vele. Ha ezt nem csinálják meg a hagyományos bankok, akkor a fintechek fogják, de most még nem tudják, mert nincs annyi termékük, és nincs akkora múltjuk.
Vagy megcsinálják a bankok és a fintechek együtt. Ezek tisztán saját belső fejlesztéseitek, vagy B2B fintech szolgáltatókkal is együttműködtök?
Mindkettő. Nagyon jól működik például a cashback programunk, amit a Dateio-val (egy cseh alapítású fintech – a szerk.) csináltunk. Már félmillió ügyfelünk használja, vagyis feliratkozott bizonyos szolgáltatókra, és ha náluk költ a kártyájával, akkor automatikus pénzvisszatérítést kap a számláján. Nem kell kuponokat gyűjtenie, minden roppant egyszerű, azon alapul, hogy mi látjuk az adatait és az ő érdekében használjuk.
Ezeknek a szolgáltatásoknak a terjedése azt is mutatja, hogy megváltozott az emberek hozzáállása a bankokhoz. Körülbelül 2020-tól látom nagyon markánsan, nagyon jól mérhető módon, hogy
a bankolás már nem úgynevezett low consideration ügy. Nem olyasmi, amivel nem akarok foglalkozni, hanem igenis érdekel, hogy mi, mennyiért, hogyan történik. Elkezdtek az emberek számolgatni.
Nem véletlenül vezettük be – először a nagybankok közül –, hogy középárfolyamon váltunk, mert a fintechek (leginkább a Revolut és a Wise – a szerk.) akkor már megcsinálták, tehát ez egy no brainer reakció volt a részünkről. Nagyon gyorsan kellett lépnünk, és a devizaváltásban már jobbak is vagyunk, mint ők.
Tehát behoztak a fintech cégek egy-két dolgot ebbe a világba, elkezdtek az emberek számolni, és az AI erre rátett még egy lapáttal. A mesterséges intelligenciával ma sokkal könnyebb összehasonlítanod a bankszámla konstrukciókat, és sokkal könnyebb pénzügyileg tudatosnak lenned, mint korábban.
Látjuk ezt a nyugdíjtervezésnél is. Régebben óriási volt az ellenállás, ha például nyugdíjmegtakarítási ajánlattal kerestük meg az ügyfeleket. Nagyon nehezen lehetett rájuk hatni. Kifejezetten idegesítették őket például azok az üzenetek, hogy nézd meg, akik már megtakarítottak tíz évig, azok ennyi és ennyi vagyont halmoztak fel. Mostanra kifejlődött egy egészséges pénzügyi tudatosság, az emberek rájöttek, hogy kell ezzel foglalkozni, és van hatása a ma meghozott döntésemnek. Ez nagyon nagy lehetőség is.
Vagy egy hitel átfinanszírozása is ilyen. Nyolc éve felvettem a hitelemet, rendesen törlesztem, de vajon nem érdemes-e top-upot kérnem a banktól, vagy kiváltanom egy másik hitellel, hiszen már máshol vannak a kamatok? Mennyire kooperatív ebben a bank? Esetleg elébe megy? Ő maga ad ajánlatot? Exponenciálisan nő azok száma, akik nemcsak nyitottak egy ilyen ajánlatra, hanem el is várják a banktól, hogy lépjen. És ez ma már sokkal könnyebb is úgy, hogy minden lehozható egy okostelefonra, ott vannak az ajánlatok jól összehasonlítható módon.
Ez utóbbi szerintem kulcsmomentum, mert nyilván erősíti a tudatosságot, ha sok macera, fiókban sorban állás, papírok aláírása helyett jópofa grafikonokat lehet nyomkodni, és már-már élmény a bankolás.
Valahogy így. Vagy ahogy az is, hogy a személyes okmányaidat is tudod az appban, telefonon keresztül frissíteni. Ezt elsőként vezettük be, és egyébként úgy élesítettük, hogy nem kezdtük el promotálni. Figyeltük a terhelést, teszteltük a rendszert, és meglepődtünk, hogy két hét alatt több ezren frissítették be maguktól az okmányukat. Ez két dolgot jelent. Egyrészt, hogy nem voltunk az ügyféligények előtt, tehát valószínűleg már várták ezt a lehetőséget. Másrészt, hogy a jó dolgokat állati gyorsan meg lehet szokni. Ezért is kell ezeket a fejlesztéseket nagyon gyorsan vinni előre, és ezért fog átalakulni a teljes szolgáltatási modellünk is.
Aki most bemegy egy fiókunkba, annak még csak 20-25 százaléka foglal előre időpontot. Szerintem pár éven belül ez majdnem 100 százalék lesz. Mindig lesz egy kis hányad, aki épp elhagyta a kártyáját, vagy valami sürgős elintéznivalója támad,
de a többség úgy megy majd bankba, mint a fogorvoshoz vagy a kozmetikushoz. Bejelentkezik, és elvárja, hogy ott felkészülten fogadják, és az erre szánt idejéből kihozza a legtöbbet. És ez tök valid dolog.
Szóval ez a két dolog párhuzamosan halad. Egyre személyesebbé válik a bank és az ügyfél kapcsolata, és közben felépítünk egy digitális világot. Nagyon gyorsan jönnek a technológiai ciklusok, egyre bonyolultabbak a banki appok is, így azt is támogatnunk kell, hogy eligazodj, és tanácsot tudj kérni. Nálunk például hamarosan jön a George-ra egy Hi, George nevű AI-fejlesztés, ami a tájékozódást segíti. Mit, hol találsz meg az appban? Neked személyesen mi lenne most a legjobb? Megkaptad az új kártyádat, de még nem aktiváltad? Szólunk neked. Az AI hatalmas forradalom, és ha nem akarod, hogy kiénekeljék a szádból a sajtot a fintechek, akkor irtó gyorsan rá kell erre állni, és nagy erőket mozgósítani hozzá.
Harmati László vezérigazgató-helyettes, Erste Bank / Fotó: Ránki Dániel
Ez mind szép és jó, de továbbra is ott van bennem a kérdés, hogy ezek a fejlesztések és a digitalizáció együtt él például az ATM-telepítési kötelezettségekkel. Már azt is tudjuk, hogy az Erstének konkrétan Győrszemerétől Igricin át Máriakéméndig, összesen 94 nem túl népes településre kell ATM-et szerelnie pár hónapon belül. Korábban is panaszkodtak már arról banki vezetők, hogy a fejlesztési kapacitásaik döntő többségét inkább az viszi el, hogy a szabályozói előírásoknak megfeleljenek. Az Erstében milyenek az arányok?
Az a fajta szabályozási cunami, amit az elmúlt években kapunk, a régió több országához képest teljesen kimagaslik. Vannak ebben pozitív elemek is, amivel szakmailag egyet lehet érteni. Ilyen például egy jól kitalált állami hitelkonstrukció, ami bizonyos ügyfeleket hitelhez segít. Ha ez a költségvetés szempontjából fenntartható, akkor indokolható. De sajnos van olyan jogszabály, amelynek a racionalitását is nagy kihívás meglátni, ilyen az „ATM-et minden településre” elvárás is.
Tavaly már volt a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) egy szabályozása, amikor is a kibocsátott kártyák számához kötődően tették kötelezővé az ATM-ek telepítését, hogy mindenkinek biztosítva legyen a készpénz felvétele. Mi azt teljesítettük. De nem véletlenül azt az MNB se akarta és várta el, hogy minden kistelepülésre tegyünk ATM-et, hisz erre igény sincs.
Már a mostani automaták között is van olyan, amelyikből hetekig nem fogy ki a pénzt.
Lejátszódott már egy digitális transzformáció, a készpénzmentes eszközök használata exponenciálisan nő. Látjuk, hogy a meglévő kártyák száma, a kártyás aktivitás, a digitalizált, tokenizált kártyák használata, az alternatív fizetési megoldások használata mennyire megugrott. Magyarországon a lakosság több mint 80 százaléka városban él, és körülbelül 90 százalék városi életmódot folytat. A legtöbb kistelepülésen már kocsmát se mindig látni, de a csomagszállító futárok autója mindenütt ott van: ezek online vásárolt termékeket szállítanak ki. A digitalizáció nem csak a városokban erős.
Ráadásul a digitális megoldások mindenkinek olcsóbbak, hisz a készpénz kezelése állati drága. A készpénzzel kapcsolatos összes nemzetgazdasági költség évi 400–500 milliárd forint, amit az államnak le kell nyelnie. Természetesen tudomásul vesszük, ha a politikának valami miatt fontos a készpénz, és erről egyébként Ausztriában is hasonló viták folynak, de ennek megoldását sokkal alaposabban át kellett volna gondolni.
És ha megnézem, amit az állam a szürkegazdaság felszámolásáért, az átlátható pénzügyekért tett az online számlagépektől a kereskedők kártyaelfogadásának kötelező tételéig, és hogy mellette milyen intézkedéseket hoz a készpénzről, akkor nagyon nehéz kiigazodni. A fiskális érdeket is figyelembe vevő készpénzkímélés, vagy inkább a készpénzhasználat erősítése felé megyünk? Ilyen szempontból itt ellentmondás van.
A most bejelentett, 3 százalékos első lakásvásárlási hitel mennyire „jól kitalált állami hitelkonstrukció”?
Minden támogatott lakáshitelnél ugyanaz az elvárás. Egyrészt nyissa ki a lakáscél megvalósításának lehetőségét olyanoknak, akiknek e nélkül nem sikerülhet, és lehetőleg minimalizálja azok számát, akik csak le akarják arbitrálni az olcsóbb forrást. Másrészt legyenek jól ellenőrizhetőek a jogosultsági kritériumai, hogy az adminisztráció ne jelentsen senkinek extra terhet, lehessen nagymértékben digitalizálni a folyamatot.
Harmadrészt érje meg minden szereplőnek, de legyen fiskálisan fenntartható, hogy ne történjen meg a korábban már sokszor látott „stop-and-go” manőver. Vagyis az, hogy a túlhúzott kereslet miatt halmozódnak a költségvetési terhek, és ezért módosítani kell vagy lezárni a konstrukciót. Negyedrészt az így létrejött extra keresletnek szinkronban kell lennie a kínálattal, mert egyébként lakásár-inflációt gerjeszt.
Még nem láttuk a végleges tervezetet, de nagyon remélem, hogy teljesíti ezeket a kritériumokat. A lakáspiaci kínálatot tekintve sajnos vannak aggodalmaim, főként, ha az új lakásépítési adatokat nézem.
És a kamatstop? Egy hete derült ki, ami nem volt nagy meglepetés, hogy június 30-án mégsem járt le, most újabb fél évvel kitolódik, immár hetedszer hosszabbították meg, ezúttal az év végéig. Hogy fogadtátok, és mivel számoltok?
Erről van egy alkotmánybírósági beadványunk több bankkal együtt, az jól tükrözi a véleményünket.
Rendkívül károsnak tartjuk, olyan szintű beleszólás egy piaci rendszerbe, amelynek az átmeneti indokoltságán jóval túlmutat az, hogy mióta van már hatályban, és hogy mennyire nem fair azokkal szemben, akikre nem vonatkozik.
Azokat segíti, akik változó kamatozású hitelt választottak, és azokat hozza hátrányba, akik az MNB ajánlását és a bankok javaslatát is megfogadva lefixálták a kamatukat. Azok járnak tehát rosszul, akik előre gondolkoztak éppen azért, hogy kivédjék a kamatkockázatot. Ők fizetnek most többet azoknál, mint akik ezt nem tették meg. Ez a legnagyobb probléma.
De ott van a pénzügyi tranzakciós illeték is. Sokan talán nem tudják, de valójában az átutalások és részben a kártyahasználat költségeit is ez befolyásolja a leginkább. Nem önmagában a banki díjak a magasak, jóval nagyobb az illeték súlya. Ezért is tudott olyan népszerűvé válni a fizetési kérelem. Exponenciálisan nő az igénybevétele minden banknál, hiszen nincs rajta banki költség, se tranzakciós illeték – erre egy idő után nyilván sokan rájöttek (talán nem függetlenül ettől a korábbi cikkünktől sem – a szerk.).
Tehát itt volt egy nagyon érdekes folyamat:
a szabályozók kezdeményeztek egy egyébként innovatív dolgot, de a sikerét valójában az adóelkerülés lehetősége hozta meg. És végső soron az állam jár vele a legrosszabbul.
Harmati László vezérigazgató-helyettes, Erste Bank / Fotó: Ránki Dániel
A legutóbbi Forbes Flow-n azt mondtad, hogy kedvenc közmondásod a „Gördülő kövön nem nő moha” (rolling stone gathers no moss). Miért ezt választottad?
A status quo megkérdőjelezése a munkában nagyon fontos, akkor is, ha a fennálló állapot jónak látszik. Vonatkozik ez szervezetre, üzleti stratégiára egyaránt. Ez pedig csak úgy működik, ha erre bátorítjuk a kollégáinkat is, és fenntartjuk azt a kultúrát, amely nyitott a változtatásra, gyorsan korrigál, ha téved és tanul a hibáiból.
Másrészt ebből a közmondásból lett a The Rolling Stones neve, akiket nagyon bírok.
Kiemelt kép: Harmati László az Erste-székház 16. emeleti tárgyalójában / Fotó: Ránki Dániel
