Sokan panaszkodnak az utóbbi időben, hogy Magyarország nagyon drága hellyé vált, külföldön a nyaralás alatt olcsóbb volt az élet. Az ilyen típusú észrevételek döntően szubjektív megéléseken alapulnak, de vannak objektívebb mutatószámok, adatok is a sejtés validálására, vagy épp megcáfolására. Utóbbiak alapján a megélés első fele igaznak tűnik, utóbbi már kevésbé az.
A szerző a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója.
A lakosság nagy része vélhetően valamilyen módon gyakran találkozik a forint euróhoz viszonyított nominális árfolyamával, így alapvetően tisztában van azzal, hogy hogyan értékelődött le (vagy az utóbbi időben éppen fel) a hazai fizetőeszközünk. A forint reálárfolyamával azonban már kevesebben lehetnek képben, leginkább (szubjektíven) akkor, amikor külföldi utazás során összehasonlítják az ottani megélhetési költségeit a fejükben lévő hazai helyzettel.
Egy deviza reálárfolyama azt méri, hogy figyelembe véve a hazai és a külföldi inflációs folyamatokat is, relatíve mennyire drágul meg az élet (vagy a gyártás) egy adott országban a külföldhöz képest. Ha például a forint az euróval szemben egy évben 3 százalékot gyengül, miközben Magyarországon ebben az időszakban 5 százalékponttal magasabb volt az infláció, mint az eurózónában, akkor a forint árfolyama az euróval szemben reálértelemben nem gyengült, hanem (2 százalékkal) felértékelődött.
A reál effektív árfolyam pedig egy adott deviza reál erősségét nem egy másik devizához, hanem egy széles devizakosárhoz képest méri. A devizakosár súlyait legtöbbször a külkereskedelmi forgalom partnerek szerinti devizaösszetétele alapján határozzák meg, ezt nevezik kereskedelmi forgalommal súlyozott effektív reálárfolyamnak (rövidítése angolul: REER).
A forint tíz éve nem volt ilyen drága
Nos, a magyar külkereskedelmi forgalom összetétele (ebben az MNB adatai alapján 73 százalék az eurózóna, azaz az euró súlya), a fogyasztói inflációk, valamint a nominális devizaárfolyamok változása alapján azt mondhatjuk, hogy a forint most elég drága. A forint reál effektív árfolyama – egy kéthónapos időszakot leszámítva – több, mint tíz éve nem volt ennyire erős. Hiába gyengült a forint a legtöbb devizával szemben (a kosárban az euró után a lengyel zlotynak, a cseh koronának, az angol fontnak, a japán jennek és az amerikai dollárnak van még érezhetőbb, 4-5 százalékos súlya),
Magyarországon annyival magasabb volt az infláció a többi országhoz – különösen az eurózónáéhoz – képest, hogy a fizetőeszközünk reálértelemben drágábbá vált. E tekintetben tehát a számok megerősítik a külföldön nyaralók élményeit.
A versenyképesség fontos mérőszáma
Sok tekintetben fontosabb a fogyasztó infláció alapú reálárfolyam alakulásánál, a termelői árindex, de még inkább az egységbérköltség (angolul ULC) alapú reálárfolyam. Utóbbi azzal kapcsolatban ad iránymutatást, hogy egységnyi termék/szolgáltatás elkészítése más országokhoz képest mennyire drágult meg, azaz ez a versenyképességnek egy fontos (de nem egyedüli) komponense és mérőszáma. Miután az elmúlt években kifejezetten gyenge volt a magyar gazdaság növekedése, ezért az egységbér költség alapú forint reálárfolyam is érezhetően megdrágult, így romlott Magyarország versenyképessége. De ez már egy másik cikk témája.
A külföld sem olcsóbb
Az, hogy az élet (akár egy turistának, akár egy ott élőnek) külföldön olcsóbb, mint Magyarországon, már kevésbé egyértelmű és kevésbé jól lehet objektíven meghatározni. Valószínűleg az utazók vagy külföldön vásárlók azon megélése a tekintetben nem alaptalan, hogy
a 27 százalékos EU-rekord áfa mellett a kiskereskedelmi adó és az elmúlt évben nominálisan erősödő forint miatt a kiskereskedelmi láncokban kapható termékek jelentős része számos környező országban abszolút értelemben is olcsóbb, mint Magyarországon.
A megélhetési költségek összehasonlítására hasznos adatok találhatók a Numbeo oldalán, ahol viszonylag sok áru és szolgáltatás ára frissül rendszeresen. Bár a nyaralók útja többnyire nem a fővárosokba vezet, mégis azok árszínvonala jó iránymutatást adhat azzal kapcsolatban, hogy relatíve hol olcsóbb az élet turistaként.
A Numbeo adatai alapján az derül ki, hogy valószínűleg téves az a megélés, hogy Magyarországhoz képest mindenhol olcsóbb az élet. A régiós és néhány nagyobb nyugat-európai fővárost összehasonlítva az látszik, hogy – lakbér nélkül nézve –
csak Bukarest olcsóbb a magyar fővárosnál, a többi régiós főváros 5-10-15 százalékkal drágább, Nyugat-Európa pedig ennél is nagyobb mértékben.
(A lakbéreket is figyelembe véve még nagyobbak a különbségek). Alapvetően ugyanez a helyzet, akár az éttermi árakat, akár a bolti élelmiszerárakat hasonlítjuk összes (bár egy-egy kivétel akad).
A magyarok tehát emiatt nem fanyaloghatnak. Amiatt már annál inkább, amit a fenti ábra utolsó (jobb oldali) oszlopai mutatnak. Külföldön ugyanis a fizetések is magasabbak, méghozzá az áreltéréseknél ott nagyobb a különbség. Ennek pedig az az eredője, hogy a helyi vásárlóerő külföldön magasabb. Hiába kerül szinte minden többe, ott magasabb is az emberek fizetése. Magyarországon nehezebben lehet kijönni a fizetésből.
Felértékelődnek a közép-európai devizák
A konklúzió tehát az, hogy az elmúlt tíz évben – és különösen a 2022 végén induló inflációs sokk után – a forint reálértelemben megdrágult. (Hiába veszített nominálisan az értékéből.) Ugyanakkor az alábbi ábrán az is látszik, hogy mindez nem egyedi jelenség, mert a teljes közép-európai régióra igaz. Régiónkon belül pedig a forint relatíve kevésbé drágult, mint akár a lengyel zloty, a cseh korona vagy a román lej.
Magyarország tehát drágább hely lett az elmúlt években, de nem a többi közép-európai országhoz képest.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
