Az MI-forradalom olyan hájpot generált a technológiai cégek körül, ami látszólag végtelen növekedésbe torkollik. Azonban mind tudjuk, hogy ez nem reális várakozás. Ki lesz a mesterséges intelligenciában futó verseny igazi győztese? Mely cégekre érdemes fogadni? Gyurcsik Attila ismét a Forbes Money podcast vendége volt. Az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatójával arról is beszélgettünk, mely piacokon érdemes profitot keresni, ha már unjuk a Wall Streetet.
ITT A FORBES MONEY PODCAST!
A már meglévő Deal mellé új, a pénzügyekre fókuszáló heti podcastot indít a Forbes. A Forbes Money szerda délutánonként jelenik meg, műsorvezetője Péller András. Adásaink két nagy blokkból állnak, az egyikben a pénztárcánkat érintő, személyes pénzügyekről szóló témákat beszéljük ki, a másikban a piacokat vizsgáljuk.
Podcastunk múlt heti vendégei Kun-Welsz Edit, a Hold portfóliókezelője, és Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója voltak.
Az adásainkat itt, a Forbes.hu-n is megtaláljátok, és a YouTube mellett a különböző podcastfelületeken is.
A technológiai újítások rajongói rendszeresen alábecsülik az új megoldások adaptációs idejét – véli az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója. Gyurcsik Attila szerint egy befektető szemét nem vakíthatja el a rózsaszín köd, amikor a stratégiáját kidolgozza. A mesterséges intelligencia egy úttörő technológia, de ez még nem jelenti, hogy ebben a pillanatban egy jó befektetés is. Ezt minden új vívmány esetében nehéz meghatározni, így érdemes visszanyúlni a történelmi példákhoz.
A vasút vagy az elektromos hálózatok kiépítése rendkívül fontos volt az emberiség történelmében. De ha megnézzük, hogy azok a részvényesek, akik vasúttársaságokba vagy elektromos közműhálózatokba fektettek, hogy jártak, akkor sírás lett a vége. Az ennyire beruházásigényes befektetéseknél nem mindig az aratja le a babérokat, aki az első sorban állt.
Egy beruházási versenyben nem tudod, hol kell megállni
– mondta Gyurcsik Attila.
Az MI-részvényeknél hasonló a helyzet, mint egykor a vasúttal vagy a közműpapírokkal. Hatalmas mennyiségű pénz szükséges a beruházásokhoz, de végül csak kevés cég marad versenyben. Egy közműszolgáltatóból nincs szükség többre egy országban, ahogyan a Budapest-Belgrád vasútvonal esetében sem életszerű, hogy a szakaszt 4–5 vállalat ossza fel egymás között. A mesterséges intelligenciát fejlesztő technológiai óriások közül is fennmarad pár, melyeknek a szolgáltatását használni fogják az emberek, a többi cég pedig lemarad. A befektetőknek azt kell mérlegelni, hogy mely cégek váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.
Hol vannak a kriptoanarchisták?
Az MI-részvények körüli rózsaszín köd nagyon hasonlít a néhány évvel ezelőtti kriptolázhoz. A blokklánc és az okosszerződések nagyszerű technológiák, melyek hosszú távon jelentős változást hozhatnak az életünkben. Utóbbi például már egyes országokban elkezdte kiváltani az ingatlannyilvántartás bürokratikus rendszerét. Azonban ezek a megoldások egyelőre nem tudtak széles körben teret nyerni maguknak a társadalomban.
Hol vannak, akik négy éve azt állították, hogy idén már a zöldségesnél is bitcoinnal fogunk fizetni?
– tette fel a kérdést Gyurcsik Attila, utalva arra, hogy a kriptodevizákat a központosított bankrendszer végének tekintették nem is olyan régen. Mára viszont háttérbe szorult ez a diskurzus, és a befektetők azt mérlegelik, hogy az MI-forradalom mekkora összeggel gyarapíthatja a bankszámlákat.
Felsejlik a dotkomlufi
Gyurcsik Attila egy időben közelebbi példát is felhozott a technológiai hájp ellen, a dotkomlufit. Az internet teljesen megváltoztatta az életünket, a 90-es évek második felében alig volt befektető, aki ne a telekommunikációs vállalatok papírjaira fogadott volna. Sokan kerestek rengeteg pénzt ekkor, aki viszont nem ismerte fel, hogy mikor kell kiszállni, az mindent elveszíthetett.
Vegyük példának a Magyar Telekomot, ami abban az időben is tőzsdei cég volt. Az árfolyam 2000 elején járt a csúcson, márciusban 2600 forint fölött. Erre a szintre azóta sem tudott elérni a részvény értéke, sőt, megközelíteni sem sikerült neki. Ez azt jelenti, hogy azok a befektetők, akik a 2000-es évek elején ültek fel a telekommunikációs cégek hullámjára a rózsaszín ködben, azok veszítettek, annak ellenére, hogy a technológia nélkül ma már elképzelhetetlen az életünk. A helyzet hasonló lehet az MI-részvényekkel is.
Kik a technológiai befektetések igazi nyertesei?
A valódi nyertesek azok, akik
az új technológiát használják, nem azok, akik kiépítik.
A vasútból is elsősorban az ipari vállalatok húztak hasznot, működésük egyszerűbbé és gyorsabbá vált általa. Hasonló a helyzet az internettel is, végül olyan cégek profitáltak belőle a legtöbbet, mint a Google vagy a Meta, pedig ezek a vállalatok a dotkomlufi idején még tőzsdén sem voltak jelen. Emellett a háztartások, a lakosság is nyertese lett a folyamatnak, hiszen a töménytelen beruházás és befektetés végül számukra is elérhetővé és olcsóvá tette a technológiát.
Az MI-forradalom kapcsán ezért azon érdemes gondolkodni, kik lesznek a végső nyertesek: melyik cég szolgáltatja majd azt a platformot, amelyet évek múlva a társadalom széles körben használ, és mely vállalatok törnek a csúcsra a technológia segítségével?
Regisztrálj a Forbes.hu-ra, és kövesd csatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
