A tőzsdék egyelőre úgy viselkednek, mintha a Hormuzi-szoros válsága bármelyik pillanatban megoldódhatna. Azonban a rendezésnek még nincsenek jelei, ráadásul a helyreállítás is rendkívül hosszú időt vehet igénybe. Az Arab-öböl országai arra figyelmeztetnek, hogy az iráni háború lezárásának napjától számítva fél-másfél év is szükséges lehet, mire a kiesett kapacitásaikat újraindítják. Holoda Attila energetikai szakértő volt a Concorde Podcast vendége.
A részvénypiacok láthatóan nem vették komolyan a Hormuzi-szoros lezárását – kezdte a beszélgetést Holoda Attila energetikai szakértő és Jónap Richárd, a Concorde digitális tartalomért és stratégiáért felelős vezetője. A Concorde Podcast új adásában a magyar energiabiztonság volt a fókuszban, a témáról viszont nem lehet az Arab-öböl bejáratának említése nélkül beszélni.
A Hormuzi-szoros a globális ellátási láncok második legfontosabb útvonala, ahol békeidőben a globális kőolajexport 15–20 százaléka halad keresztül. Természetesen a csatornán nemcsak fekete aranyat, hanem földgázt, alumíniumot, műtrágyát és más nélkülözhetetlen árukat is szállítanak. Például az elektronikai iparban használt hélium tengeren szállított mennyiségének a 38 százaléka is itt halad át.
Február végén az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Irán. Teherán, mivel nem tudott igazán fájó csapást mérni az USA-ra, úgy döntött, hogy a nemzetközi kereskedelem ütőerét veszi célba. Drón- és rakétatámadásokkal megbénított több gyárat is az Öböl menti országokban, illetve lezárta a Hormuzi-szorost.
Washington válasza erre a lépésre, mondhatni, „trumpos volt”. Ha Irán nem biztosít szabad átjárást a csatornán, akkor az Egyesült Államok blokád alá vonja a blokádot. Ebben a helyzetben a szoros mindkét oldalán azt láthatjuk, hogy a hajók vesztegelnek, rakományuk velük együtt hánykolódik a tengeren.
A piac hisztérikusan reagál
A részvénypiacok a kibontakozó válság ellenére nem az ilyenkor elvárt viselkedést tanúsítják. Holoda Attila szerint egy hisztérikus reakciót láthatunk, az árfolyamok heves kilengést produkálnak egy-egy amerikai vagy iráni bejelentésre, de összességében nincs lefelé mutató trend. Mintha a piac arra számítana, hogy a konfliktus bármelyik pillanatban véget érhet, és minden azonnal visszatér a normális kerékvágásba.
„A Hormuzi-szoros jelentősége messze túlmutat azon, mint amit eleve feltételezünk, és ez nem tükröződik a tőzsdei árazásokban – fogalmazott az energetikai szakértő. –
Ha korábban azt mondtuk volna, hogy a globális olajkínálat ötöde kiesik a piacról, akkor arra számítottunk volna, hogy az olajár felszökik 150–200 dollárra hordónként. Az történelmi csúcs lett volna, hiszen az eddigi csúcsot a 2008-as válság idején láthattuk, 140–150 dollár között.”
A szakértő szerint már most beláthatatlan, hogy mennyi idő kell az ellátási lánc helyreállásához, pedig a krízis még nem is ért véget.
Mikor érezheti meg a világ, hogy nagyon nagy baj van?
A világ már most is érzi, még ha ezt nem is akarja beismerni. A Hormuzi-szoros miatt kieső készleteket nem lehet máshonnan pótolni. A tovagyűrűző hatások erőteljes megjelenéséhez idő kell. Az viszont egyértelmű, hogy a tőzsdétől nem ezt a reakciót vártuk volna. Elméletileg egy ilyen válságnak egy negatív trendet kellett volna elindítania. A világban talán ezért sem tudatosul, hogy mekkora a baj.
A kőolajfinomítóknak vannak tartalékaik, amivel akár hónapokig fenn tudják tartani a termelést. Viszont a beszerzéseket mindenki figyeli, folyamatosan vizsgálják, hogy honnan tudnak még nyersanyagot szerezni. „Azt gondolom, hogy június-júliusban már el kell gondolkozni azon, amit az arab országok mondanak: a helyreállításhoz fél-másfél évre lesz szükség, az adott ágazattól függően” – jelezte Holoda Attila.
Az iráni helyzetet elsősorban Ázsiában érzik a leginkább, hiszen a kőolaj vagy az LNG főként ebbe az irányba áramlott a Hormuzi-szorosból. Ez viszont nem jelenti, hogy áttételeken ne érné el Európát is a válság. Kínában, Indiában, Japánban és Dél-Koreában rendkívül nagy hiány van a fosszilis energiahordozókból. Ha ezek az országok nem kapnak energiahordozót az Arab-öbölből, akkor máshonnan fogják pótolni a kieső mennyiséget. Olyan útvonalakról, melyeket Európa is nagyobb mértékben vesz igénybe. Az ázsiai vevők tehát megjelentek azokon a beszerzési pontokon, melyeket Európa használt, és egyszerűen több pénzt kínáltak.
Ez az energiapiaci éhezők viadala.
Azok a jelenlegi helyzet legnagyobb nyertesei, akik rendelkeznek fizikai kőolajkészletekkel. Korábban a fizikai és a tőzsdei ár között előfordult, hogy 1–2 dollár volt a különbség. Jelenleg 20–25 dollár is lehet a különbség a fizikai javára, és az olló tovább nyílik. Akinek van elérhető készlete, az arcátlanul srófolhatja fölfelé az árat, ami végeredményben oda vezet, hogy az olyan kőolajszármazékok ára is emelkedni kezd, mint a műanyagé.
„A folyamat végén az apró műanyag játékkatonák árában is látható lesz ez az iráni konfliktus”
– mondta Holoda.
Fontos azt is észben tartani, hogy az energiaellátásunk alapját még mindig a fosszilis energiahordozók jelentik. Az elmúlt években ugyan fejlődött a megújuló forrásból származó energia infrastruktúrája, de még mindig ott tartunk, hogy a világ energiafelhasználása 74–75 százalékban ma is a fosszilis hordozókból származik.
Amíg a világ nem tud leszokni, és szemmel láthatólag nem is akar leszokni a fosszilis energiahordozók használatáról, addig az ilyen geopolitikai kockázatok – mint a Homruzi-szoros – nemhogy csökkennének, hanem folyamatosan erősödnek.
A teljes adást a Concorde YouTube-csatornáján lehet meghallgatni.
A szemle a Concorde és a Forbes együttműködéséből született.
Borítókép: Holoda Attila energetikai szakértő, Jónap Richárd digitális tartalomért és stratégiáért felelős vezető. Fotó: Menyhárt-Török Adél
