Népszerűségjavításra jó lehet a 14. havi nyugdíj ígérete, még ha több mint félbillió forintos extra kiadást is jelentene a költségvetésnek.
Mi történt? Gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon – posztolta ki Orbán Viktor a Facebookra. Ugyanebben a posztban a kormányfő a Tisza párt elleni újabb kommunikációs fegyvert próbálgatja: a „Tisza-adó” után „nyugdíjcsökkentést” és „degressziót” emleget. A kormánypárti sajtó a minap váltott kommunikációs panelt, Simonovits András közgazdász múlt havi ATV-s szereplését kapták most fel, mondván, nyugdíjt adóztatna a „Tisza-közeli közgazdász”.
Kontextus. Lázár János kedd este Kaposváron beszélt a 14. havi nyugdíj bevezetéséről, amin jelenleg is dolgoznak, hiszen szerinte az egyetlen valódi megoldás, szemben például a kisnyugdíjak sávos emelésével. Hogy biztosan bevezetné-e a kormány a 14. havi nyugdíjat, jó kérdés, mindenesetre a mostani kampányban az első jövőre vonatkozó ígéret lehet a nyugdíjasok számára. A G7 szerint a 13. havi nyugdíj 2025-ben 536 milliárd forintos kiadást jelent a költségvetésnek, szóval a 14. havi nyugdíj még egyszer ugyanennyivel dobhatja meg az állami kiadásokat.
Korábban. A Tisza nyugdíjprogramja szeptemberben debütált, többek mellett az alacsony nyugdíjra jogosultaknak kedvező sávos emelést, 120 ezer forintos minimálnyugdíjat és évi akár 200 ezer forintos juttatást biztosító nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetését ígérték Magyar Péterék. Erre mondta Simonovits, hogy egyszerűbb lenne a SZÉP-kártyás összeget simán nyugdíjemelésre fordítani és jobb lenne a nyugdíjkiadások körülbelül 5 százalékának megfelelő összeget beépíteni a nyugdíjakba. Farkas András nyugdíjszakértő is azt mondta a HVG-nek, hogy sok apró intézkedés helyett egyszerűbb pluszban 14. havi nyugdíjat ígérni.
Hogyan tovább? A G7 cikke szerint a nyugdíjszakértők úgy vélik, hosszabb távon a Tisza és a Fidesz javaslatai sem biztosítják a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. A Portfolio véleménye szerint „Orbán Viktor és Lázár János bejelentése meglepően konkrét és egyébként a költségvetés jelenlegi állapotában és kilátásai mellett meglepőnek mondható”, de „abból a szempontból viszont nem teljesen váratlan, hogy a parlamenti választások előtt a politikai szereplők előszeretettel vesznek célba jóléti intézkedésekkel jól beazonosítható társadalmi csoportot, népszerűségjavítási célból”. Hozzáteszik, hogy
„a 2026-os tavaszi parlamenti választások előtti ígéretcunami már nem csak hogy elkezdődött, hanem fel is pörgött”.
