Újabb elismerések és szakmai lehetőségek felé tart Babócs Dóra, az Egyesült Államokban élő fiatal orvos, űrkutatási szakértő. Saját kutatócsapatot alapított, júliustól pedig a világ egyik legnagyobb presztízsű érsebészeti kutatóösztöndíja révén dolgozik a Mayo Klinikán.
Babócs Dóra fiatal kora ellenére csúcsra pörgeti választott szakmája és kutatásterülete lehetőségeit. Legutóbb az Űrsebészeti Társaság választotta be aközé a 25 szakértő közé, akik a NASA Johnson Űrkutatási Centrumában tartott szimpóziumon tárgyalták meg a terület jelenlegi kérdéseit és jövőbeli feladatait.
Dóra időközben saját kutatócsapatot alapított, júliustól pedig a világ egyik legnagyobb presztízsű érsebészeti kutatóösztöndíja révén dolgozik a Mayo Klinikán. Munkája legújabb eredményeiről online beszélgettünk. Korábbi, Dórát bemutató cikkünk itt olvasható.
Az elmúlt hetekben és hónapokban a megszokottnál nagyobb érdeklődéssel fordultak a laikusok, ezen belül a magyarok is az űrkutatás felé. Az, hogy Kapu Tibor az Axiom Mission 4 tagjaként a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) utazott és ott heteken át kutathatott, talán a kevésbé ismert, de kiemelten fontos szakterületek iránt is felkelthetik az emberek érdeklődését.
Dóra szerint az űrsebészet egy még kevésbé kiforrott, kiaknázatlan tudományterület – akárcsak a földi sebészetben – több potenciálisan érintett szakterülettel. Ő többek között az űrérsebészet fejlesztésén is dolgozik kutatócsapatával, ami egy még kevésbé ismert ága az űrorvoslásnak.
Miért ennyire feltáratlan?
Az emberiség eddig főleg csak az ISS-ig való eljutásra fókuszált, ami viszonylag rövidebb utazás. Ezeknél az utaknál a sebészetnek nincs nagyobb szerepe, és a komolyabb sérüléseknek is kisebb a kockázata. Mivel a jelenlegi protokoll szerint egy űrhajós vészhelyzeti evakuációja 24 órán belül kivitelezhető, az esetleges veszélyesebb, azonnali ellátást igénylő betegségek és fizikai traumák kezelése a Földön történik. A kisebb sebeket, sérüléseket többnyire a fedélzeten ellátják – ha az nem jelent kockázatot az űrhajós egészségére.
„Orvosi és tudományos szemmel több szempont alapján is mérlegelni kell a kockázat, illetve a pozitív kimenetel arányát. Fontos felmérni, hogy van-e megfelelő felszerelés, képzett szakember, illetve földi háttértámogatás elérhető-e a beavatkozás alatt, valamint, hogy mi a beteg túlélési esélye, illetve mennyit várhatunk a beavatkozással. Egy műtéti beavatkozás az űrben nem egyszerű – mivel a műtét előtti, közbeni, illetve utáni folyamatokat is meg kell tervezni, ami mind képzett szakembert és erőforrásokat jelent. Habár, ezek a kérdések főleg hosszú távú űrutazás alkalmával merülhetnek fel” – magyarázza el Dóra.
Viszont egy Mars-utazás folyamán, melynél csak az odaút 9-11 hónapig tarthat, már kezdeni kellene valamit egy ilyen helyzetben. A kockázatok becslése, a kész protokollok kidolgozása még fejlesztésre szorul, a probléma sokrétűsége miatt multidiszciplináris megközelítésre van szükség.
„Mivel ebben a témában még rengeteg a kiaknázatlan terület, sok dolgunk van és rengeteg a nyitott kapu is. Jelenleg több fontos témán is dolgozunk, hogy hozzájáruljunk a hosszútávú űrutazás sebészeti innovációihoz. Például a perioperativ szükségletek felmérésével, tervezésével, vagy a potenciálisan felmerülő érsebészeti kórképek feltérképezésével” – meséli.
Bridging Earth and Space
Dóra az év elején alapította meg munkatársával és mentorával, Rowena Christiansennel kutatócsoportját, az International Space Surgery Research Consortiumot (ISSRC), mely mára már 26 tagúvá bővült, és folyamatban van új tagok felvétele is.
A NASA több kutatást is vezet az úgynevezett Human Research Program (HRP) keretében. Vizsgálja az emberi egészséget és teljesítményt fenyegető legnagyobb kockázatokat, alapvető intézkedések és technológiák kifejlesztésén dolgozik az alacsony Föld körüli pályán (LEO) túli sikeres emberi űrkutatás érdekében.
„Nem tudunk eleget például arról, hogyan zajlik a sebgyógyulás űrbéli körülmények között. Az ISSRC kutatócsapatnak az a feladata, hogy ezekre a vakfoltokra segítsen választ találni, hogy az erről szerzett ismeretek aztán beépíthetők legyenek egy következő kutatásba és fejlesztésbe.”
Egyesült Államok, 2014. augusztus 29.
A NASA által 2014. augusztus 29-én közreadott fantáziakép a NASA távoli ûr kutatásához kifejlesztendõ SLS hordozórakéta-rendszerének elsõ, 70 tonnás teherbírású nehézrakétájáról. Az SLS nehézrakétákat többek között a Mars-utazáshoz fogják felhasználni. Az elsõ változat kísérleti felbocsátása a tervek szerint 2018 novemberéig várható. (MTI/EPA/NASA)
A NASA évtizedek óta dolgozik a távoli űrkutatáshoz szükséges technológiai és egyéb fejlesztéseken. Fotó: MTI/EPA/NASA
Ebben a témában például az ISSRC munkatársai több mint 4000 cikket néztek át. Az összegzésként megszületett tanulmányuk már meg is jelent a Journal of Vascular Surgery című jelentős amerikai tudományos szaklapban.
Még kutatás alatt áll számos kórkép űrbeli körülmények közötti kialakulása. Egyelőre az egyes kezelésekkel kapcsolatos előnyöket és hátrányokat fogalmazzák meg, a következő lépés, hogy stabil guideline-okat állítsanak fel.
„Mert ha történik valami, akár egy perforáció, egy seb, nyílt törés, akkor szükség van jól definiált irányelvekre. Ne ott kelljen kitalálni, hogy most akkor mit is kell csinálni?”
Dóra hozzátette: azt egyelőre nem tudni, mennyire lesznek gyakoriak a hosszútávú űrutazásokon az ilyen orvosi vészhelyzetek. De a NASA által felállított prediktív modellek szerint a Mars-utazás során az űrbéli körülmények miatt relatív nagyobb a kockázata a traumatikus sérüléseknek.
„Szlogenünk a Bridging Earth and Space, mert hidat akarunk képezni a földi specialisták és az űrorvosok között. Az irányelvek meghatározásához ugyanis a tapasztalt szakorvosok tudására van szükség, anélkül a sebgyógyulásos kérdéskör sem oldható meg. Ez egy teljesen multidiszciplináris terület. Együtt tudjuk megalkotni a tervet, ami szükséges az adott probléma megoldásához.”
Mit érdemes tudni Babócs Dóráról?
Szegeden született, és még kiskorában, Szerbiában élő nagypapájánál nyűgözte le először a csillagos ég látványa. A Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) végzett 2022-ben orvosként, majd a Texasi Egyetem houstoni klinikai központjának kutatója lett. Harmadéves orvosként kezdte érdekelni mind a sebészet, mind pedig az űrorvoslás. Bele is ásta magát a rendelkezésre álló szakirodalomba, ezzel meg is találta a két nagy szakterület metszéspontját.
Online elvégezte a The Open University angliai egyetem bolygótudományi és csillagászati BSc képzését, ahol asztrofizikai ismereteket is szerzett. Emellett a Debreceni Egyetemen posztgraduális képzésén is tanult innovatív táplálkozási és űregészségügyi szakember képzésben.
Disszertációját az űr-érsebészeti vészhelyzetekről írta – mentora, a Mayo Klinika érsebészeti centrumának professzora segítségével. Részt vett az ESA 2023-as űrorvosképzésén, az AMSRO, az űrorvostan hallgatók és rezidensek szervezetének kapcsolattartó szervezetének európai képviselője, valamint az SGAC nemzetközi ifjúsági szervezet magyar nemzeti kapcsolattartója.
2024-ben felkerült a Forbes 30/30 (30 sikeres magyar 30 alatt) listájára, majd a Selfmade listára is.
Dóra rendszeresen tart előadásokat különböző fontos nemzetközi űrorvostani és érsebészeti konferencián, Rowena Christiansennel is évek óta végez közös projekteket és készít publikációkat. Előadásaik végeztével egyre gyakrabban jöttek hozzájuk orvostanhallgatók vagy karrierjük elején álló orvosok, fiatal kutatók azzal a kéréssel, hogy szívesen dolgoznának velük, kérnének mentorálást a tudományos előrelépésben.
„Mindig nyitottak voltunk, örültünk, hogy egyre többen érdeklődnek a terület iránt. Majd egy ponton rájöttünk, hogy annyian lettünk, hogy nevet kell adnunk a társulásnak. Lett honlapunk, lefektettük a professzionális munkavégzést meghatározó alapelveket, hogy kutatásaink reprodukálhatók legyenek.”
Dóra szerint egyik legerősebb tulajdonságuk a diverzitásuk, mindenki különböző háttérrel rendelkezik, többen már végzett érsebészek. A saját profil megteremtésében, az egységesítésben dizájner csapat segíti őket, de külön médiateam és statisztikus is dolgozik az ISSRC-ben.
Egyik oldalamon nyugdíjas asztronauta, másikon az űrhaderő kapitánya
Idén áprilisban a NASA Johnson Űrközpontjában, Houstonban tíz év után ismét űrsebészeti szimpóziumot rendezett a Space Surgery Association (SSA). A többnapos szakmai eseményre, melyen 25 szakértő dugta össze a fejét a mikrogravitációs környezetben, kommunikációs késeltetéssel végrehajtható biztonságos orvosi beavatkozások, és az azokhoz szükséges sebészeti eljárások kifejlesztése érdekében, Dórát is meghívták. Az alig harminc évével persze ő volt az egyik legfiatalabb.
„Egyik oldalamon egy több űrmissziót megjárt nyugdíjas asztronauta, másikon az amerikai űrhaderő (U.S. Space Force) kapitánya. Voltak közöttünk professzorok, intézetvezetők, praktizáló szakorvosok, kutatók is. Óriási megtiszteltetés volt együtt gondolkodni és valami újat nyújtani nekik a generációmból”
– meséli Dóra. A szimpóziumon megvitatott nézőpontok és eredmények rögzítése még zajlik, a konklúziók ugyanakkor a közeljövőben a NASA oldalán lesznek elérhetőek.
Magyar részvétel az évtized első űrsebészeti szimpóziumán. Fotó: Babócs Dóra
Sok tanulás és szorgalom
A NASA-szimpózium riportjának megjelenése Dórát már új helyen, az Egyesült Államok egyik legismertebb és legelismertebb, nemzetközileg is vezető kutató- és oktatókórházában, a Mayo Klinikán fogja érni. „Nagyon szerencsés vagyok, amiért ilyen erős képzést kaphatok és végigjárhatom a legjobb helyeket itt az USA-ban. A University of Texas UTHealth nevű egészségügyi centrumában, Houstonban kezdtem, majd a Baylor Klinikán folytattam, most pedig a világ legjobb klinikája jön.”
Dóra a hét órával távolabbi időzónában visszafogottan lelkesedik. Magamban megjegyzem, hogy a szerencsénél azért ehhez biztos kicsit több kellett.
De amikor rákérdezek, valójában mi kellett ahhoz, hogy mindezek mellett még a legnagyobb elismerésnek számító, egyéves érsebészeti Ted Rogers kutatóösztöndíjat is megkapja, csak annyit mond: sok tanulás és szorgalom.
„Ezzel elég szép alapot kapok a rezidensi képzésemhez” – teszi azért hozzá. Amerikában megszokott karrierút, hogy a betegellátásban töltött rezidensi éveket néhány újabb éves kutatási periódussal szakítják meg a leendő orvosok, majd a plusz információkkal felvértezve újabb sokéves rezidensi időszakj veszi kezdetét. „Akkor fogok specializálódni: vagy érsebészrezidensnek, vagy általánossebész-rezidensnek jelentkezem öt vagy hét évre. Hogy hol, az még kérdés.”
Babócs Dórát kötik a Mayo Klinika sajtókapcsolati irányelvei, ezért cikkünk végén meg kell jelennie a tőle származó nyilatkozatnak: „A Mayo Klinikán dolgozom, de az itt kifejtett vélemények kizárólag a sajátjaim, és nem tükrözik a munkahelyem álláspontját.”