Az emberek többsége összekeveri az önértékelést a teljesítménnyel: úgy érzik, csak akkor „érnek valamit”, ha kívülről kapnak visszaigazolást, vagy ha elérnek egy saját maguk által felállított sikerdefiníciót.
A self-worth, vagyis az önmagunkba vetett bizalom és értéktudat határozza meg kapcsolatainkat, a lehetőségeket, amelyeket megragadunk, és azt is, hogyan oldjuk meg életünk problémáit. Az emberek többsége azonban összekeveri az önértékelést a teljesítménnyel: úgy érzik, akkor „érnek valamit”, ha kívülről kapnak visszaigazolást, vagy ha elérnek egy saját maguk által felállított sikerdefiníciót.
Nos, a valóság ennél sokkal egyszerűbb: értékes vagy, feltételek nélkül, pusztán azért, mert létezel.
Amit teszel, amit elérsz vagy ahogyan mások látnak, nem határozza meg a belső értékedet. Vannak azonban szokások, amelyek segítenek felismerni és megerősíteni ezt az alapvető igazságot. Íme a három legfontosabb gyakorlat, amelyet az erős önbecsüléssel rendelkező emberek rendszeresen alkalmaznak.
1. Megtartják az ígéreteiket – különösen saját maguknak
Azok, akik bíznak saját magukban, tudják, hogy a bizalom „otthon” kezdődik. Minden vállalás, amelyet magadnak teszel, lehetőség arra, hogy építsd vagy gyengítsd a saját önbecsülésed. A kutatások szerint akkor tartjuk be a céljainkat, ha azok reálisak, összhangban vannak az önképünkkel, és belső erőforrásokra építenek – nem pedig a perfekcionizmusra vagy az (első nekifutásra) elérhetetlen célokra.
Egy 2021-es tanulmány arra jutott, hogy a túlzott, irreális elvárások lerombolják a motivációt és gyengítik azokat a pszichológiai erőket, amelyek a következetességhez kellenek. Ezzel szemben a mérsékelt, elérhető célok tartósabb elköteleződést és egészségesebb önképet eredményeznek.
Ez a saját magadhoz fűződő kapcsolatodra is igaz. Ha nem tartod be az ígéreteidet – legyen szó egy kihagyott edzésről, egy félbehagyott projektről vagy arról, hogy nem gondoskodsz magadról –,
egy nagyon erős üzenetet küldesz magadnak: nem vagy elég fontos saját magad számára.
A magas önértékelésű emberek:
- Reális napi elvárásokat állítanak fel, nem teljesíthetetleneket.
- Megünneplik a kisebb eredményeket is, mert tudják, hogy a haladás apró lépésekből áll.
- Először saját erősségeiket ismerik fel, és csak utána keresnek külső elismerést.
A lényeg: a következetesség fontosabb a tökéletességnél.
Nem baj, ha nem tartasz be minden ígéretet hibátlanul – az számít, hogy az összképben ott vagy magad mellett.
2. Rendszeresen csinálnak nehéz dolgokat
Az önbecsülés és az önértékelés szorosan összefügg. Amikor újra és újra bebizonyítod magadnak, hogy képes vagy kiállni saját magadért, az önértékelésed nő.
Ez nem azt jelenti, hogy büntetned kell magad vagy felesleges fájdalmat kell okoznod magadnak. Sokkal inkább ezt:
- A kényelmetlenséget választod a növekedésért, a stagnálás kényelmével szemben.
- Elfogadod a kihívásokat, amelyek megmutatják, hogy rugalmas vagy.
- Akkor is kitartasz, amikor a motiváció alábbhagy.
- Ismét bebizonyítod magadnak, hogy számíthatsz saját magadra, még nehéz helyzetekben is.
Egy 2025-ös kutatás azt találta, hogy azok, akik önmagukkal együttérzőbbek és növekedési szemléletűek, sokkal jobban kezelik a teljesítménykudarcokat.
Ők a nehézségeket nem önértékelésük fenyegetéseként, hanem növekedési lehetőségként látják. Így nagyobb eséllyel tartanak ki, amikor nehézzé válik valami.
Minden alkalommal, amikor megcsinálsz valami nehezet, azt üzened magadnak: képes, erős és tiszteletre méltó ember vagy. Ezek a bizonyítékok összeadódnak – és idővel megmutatják, hogy valóban megérdemled a jót, mert tudod, mire vagy képes.
3. Következetesen kiállnak saját magukért
Ahogyan magaddal bánsz, az sokkal többet elárul az önértékelésedről, mint az, ahogyan másokkal bánsz. Sokan gond nélkül 100%-ban ott vannak azok mellett, akiket szeretnek, miközben a legalapvetőbb önmagukról való gondoskodást is elhanyagolják.
A magas önértékelésű emberek ezzel szemben tudják:
a self-care nem önzés, hanem kiindulópont.
Nem lehet másoknak adni, ha te magad üres vagy. Ha pedig jobban gondoskodsz magadról, jelen tudsz lenni másoknak is – teljesebben, hitelesebben.
Egy 2017-es tanulmány kimutatta, hogy azok, akiknek erős a „relációs önbecsülésük” (vagyis akik közeli kapcsolataikból is merítenek értéktudatot), boldogabbak, elégedettebbek és nagyobb életcélt élnek meg – még a személyes önbecsülésük szintjétől függetlenül is.
A kutatók szerint, ha úgy gondoskodsz magadról, ahogyan másokról szoktál, az nemcsak kapcsolataidat erősíti meg, hanem saját önértékelésedet is mélyíti.
Ez többek között azt jelenti, hogy:
- Ugyanolyan komolyan veszed a saját programjaidat, mint a szakmaiakat vagy a másokkal kapcsolatos kötelezettségeket.
- Ugyanolyan szintű elköteleződést nyújtasz saját magadnak, mint egy fontos kapcsolat esetén.
Az önbecsülés paradoxona
Életünk nagy részében olyasmiért dolgozunk, amit valójában már megkaptunk születésünkkor: hogy értékes emberek legyünk.
Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy „ki kell érdemelni” az értékünket: jó jegyekkel, teljesítménnyel, kinézettel, mások jóváhagyásával.
Pedig a radikális igazság teljesen más: azok, akinek rendben van az önértékelése, nem „érdemessé válnak” – csak nem vesznek részt abban a játékban, hogy nem azok.
Ezért működik a három szokás: lebontják azt a téves képzetet, hogy valaha is meg kellett volna kérdőjelezned a saját értékedet.
Minden megtartott ígéret, minden nehéz feladat és minden alkalom, amikor kiállsz magadért, arra kell, hogy emlékeztessen, hogy fontos vagy. Hogy elég vagy. Hogy méltó vagy a saját szeretetedre és tiszteletedre. A fenti szokások segítenek abban, hogy eszerint tudj élni.
