Egy kis fogyókúrával indult, aztán kétszer megnyerte a legendás görög futóversenyt, a 246 kilométeres Spartatlont. Maráz Zsuzsa ma 70 tanítványa futócéljai elérését támogatja edzőként, miközben „tyúkanyóként” egyengeti magánéletüket is. És persze töretlenül fut tovább.
„Ha edzőt kellene keresnem, őt választanám” – az ember azt gondolná, nagy riválisok, de Maráz Zsuzsáról ezt Lubics Szilvia, ultrafutó mondta a Forbes.hu-nak. „Bitang erős, lelkileg, fizikailag, és emellett óriási szíve van.”
Amikor Zsuzsát felhívtam, hogy interjúidőpontot egyeztessünk, akkor is futott – csakúgy, mint a hét 6 napján. A hétfő pihenőnap. A vasárnapi a hosszú futás, általában 30-50 kilométer, a többi „lazább”, 10-20 kilométer. Kedden kezdődik az egész újra. Nincs ünnepnap, szabadság, kifogás. Az elmúlt egy évben összesen 7200 kilométert futott: ha könnyebb időszak volt, akkor heti 100 kilométert, amikor megnyomta, akkor a csúcs 230 kilométer volt.
Egy inspiráló történet a futás erejéről
Fotó: Sebestyén László
Harmincéves korában kezdett el futni azért, hogy megszabaduljon a szülés után rajta maradt néhány kilótól, csak tíz évvel később döntött úgy, hogy felkészül egy maratonra. Innen nem volt megállás: Maráz Zsuzsa az egyik legeredményesebb magyar és nemzetközi szintű ultrafutónk lett. Több más kiemelkedő eredménye mellett kétszer, 2018-2019-ben nyerte meg a legendás görög ultrafutó versenyt, a Spartathlont, ami egy 246 kilométeres ultramaraton Athén és Spárta között.
Amikor elkezdte, csak a jóllétéért és egészségéért futott, napi félórát, 4 kilométert. Aztán azon kapta magát, hogy bármennyire is fáradt, vagy rossz idő van, akkor is cipőt húz és egyre többet fut, ez a napi rutinja része lett. Csak a cél és a motiváció változott idővel. Az egyre növekvő távok legyőzése mellett tudta azt is, hogy akik rendszeresen sportolnak, azoknál az átlagnál jóval kevesebb és kisebb a depressziósok aránya. Édesanyja ezzel küzdött, félt, hogy öröklődik. Később a válását is a futás segítségével dolgozta fel.
Akárhány évesen is lehet futni
Zsuzsa nyolc éve már nemcsak versenyzik, hanem edzősködik is. Először csak a csapattársai kérték, hogy segítse őket a felkészülésben, aztán azon kapta magát, hogy egyre többen keresik, neki meg egyre kevesebb ideje lett erre. Döntenie kellett: feladta állását az egészségügyben és főállású edző lett. Ma már 70, különböző szinten lévő, itthon és külföldön is élő tanítványát segíti személyre szabott edzéstervvel. Mindenki sportórával fut, ami rögzíti a futásteljesítményt és a hozzá tartozó egészségügyi adatokat, ezek felkerülnek egy olyan felületre, amit Zsuzsa is lát. Ő egész nap figyeli, elemzi ezeket az eredményeket, szervezetük különböző paramétereit, például a pulzusukat, sebességüket, a véroxigén szintjét. Ez alapján látja, hogyan fejlődnek és milyen edzéstervre van szükségük a következő hétre.
A tanítványai sokszor az ellenfelei és szurkolói is a versenyeken. Az idei Spartatlont az egyik tanítványa, Morócza Andrea nyerte meg, aki győzelmével igazán illusztris társasághoz csatlakozott: Zsuzsa korábbi győzelmei mellett Lubics Szilvia háromszor nyert, de amerikai színekben a magyar Nagy Katalin is kétszer végzett az élen. Ráadásul Mórocza Andrea hivatalosan a legjobb magyar női időeredményt érte el, ugyanis nála gyorsabban csak Nagy Katalin ért be a célba 2015-ben (25:06:05).
A hosszútávfutásban a monotóniatűrés az egyik legnagyobb kihívás.
Podcastokat, hangoskönyvet és zenét hallgat, mint mondja, ilyenkor jönnek a legjobb ötletek is a saját vagy a tanítványai fejlődésével kapcsolatban.
A futó egy külön faj
A legkülönfélébb emberek „járnak” hozzá: építőipari munkás, pedagógus, ügyvéd, orvos, vannak teljesen amatőrök, akik csak 1-2 éve futnak és most valami célt tűztek ki maguknak, de olyanok is, akiknek már komoly eredményeik vannak és nála értek meg.
„Fantasztikus érzés megtapasztalni, hogy megkeres valaki, hogy egy maraton lefutása a cél, most meg már hatalmas teljesítményekre képes” – mondja. Ilyen Erős Tibor, vagya már említett Morócza Andrea. 2023-ban még Zsuzsa állt a hazai 160 kilométeres korinthoszi verseny dobogójának a tetején, 2024-ben már cseréltek. „Ez olyan volt, minta én nyertem volna” – mondja. A korinthoszi egy magyar ultrafutóverseny, egyfajta tisztelgés a Spartathlon előtt (van 80 kilométeres távja is).
Fotó: Sebestyén László
„Szokták kérdezni egy-egy verseny után, hogy nem baj, hogy megelőztek? Ilyenkor azt válaszolom: az lenne szomorú, ha nem előznél meg.” Sőt néha neki kell szólnia a pályán, amikor látja, hogy nem akarják lehagyni, hogy menjenek. Volt olyan verseny (Balaton Szupermaraton), ahol tavaly és idén is lecsúszott a dobogóról és negyedik lett, míg a női tanítványai ott álltak az első három helyen. „Ez sokkal jobb érzés, mintha én állnék ott” – mondja. „A tanítványaim sikerein megkapom azt az örömet, amit a saját életkoromból fakadó teljesítményromlás miatt megélek”. Mind a női, mind a férfi tanítványai ott vannak az ország legjobb ultrafutói között. Zsuzsa szerint az a sikerük titka, hogy pontosan betartják, amit előír nekik és az ő eredményei is ösztönző hatással bírnak.
Havi fix összeget kér az edzői munkájáért, függetlenül a tanítványok szintjétől, de olyanok is vannak, akik nem fizetnek, mert a barátai. Már csak akkor vállal új tanítványt, ha üresedés van, mert így nem tudna kellően figyelni rájuk. Zsuzsa ugyanis nem csak futóedzőnek, hanem „tyúkanyónak” is tartja magát. Ha bármelyikük ír, hogy szeretne vele beszélni, ő rendelkezésre áll. Legyen szó a futásról vagy akár magánéleti problémákról.
Öt évvel ezelőtt futás közben jutott eszébe az is, hogy meghívja tanítványait Esztergomba, ahol él, azért, hogy személyesen is megismerjék egymást. Azóta minden évben összejönnek a szezon végén. Az évek során a csapat tagjai között igazi barátságok szövődtek, függetlenül attól, hogy, mint mondja, valaki „gyári munkás vagy orvos, kezdő vagy már komoly eredménnyel bír.”
„A futók egy külön, faj, akik, ha összekerülnek, csak a futásról tudnak beszélgetni.”
A nagyok sem rivalizálnak egymással
Lubics Szilvia igazi példakép volt neki, amikor elkezdett futni. Zsuzsa még csak az első maratonjára készült, Szilvi már az első Spartathlonján győzött 2011-ben. Aztán, mint mondja, ahogyan elkezdett ultrafutó lenni és jöttek a jó eredményei, akkor úgy érezte, hogy Szilvi riválisként tekintett rá. „Megelőztem egyszer az Ulrabalatonon és az nem esett jól neki”. Később közös edzőjük lett, és Szabó Gábor mondta „két ilyen jófej csaj, nehogy már ne legyetek jóban”.
Megfogadták a tanácsot: elkezdték keresni egymást, és már öt éve nagyon jó barátok. „Bármivel felhívhatom és kikérhetem a tanácsát” – mondja Szilvi. Minden héten beszélnek egymással futásról, edzői munkáról, magánéletről. Amikor van lehetőségük, futnak is együtt, sőt együtt is szilvesztereztek legutóbb.
Fotó: Sebestyén László
Zsuzsa szerint akárhány éves korig lehet futni. Ő biztosan így szeretné. Az idei tavaszi 1080 kilométeres 18 nap alatt teljesített TransEspana verseny idén is komoly motivációt adott neki ebben, mert látta, hogy 70 évesnél idősebb emberek komoly teljesítményre képesek.
„Annyira jó érzés volt idén a Spartathlonon csak kísérőként részt venni és drukkolni a tanítványaimnak, hogy ugyanazt éreztem, mintha én versenyeztem volna, de szerintem majd 60 évesen én is elindulok újra.”
EREDMÉNYEK
A nemzetközi versenyek:
- Spartathlon: 246 km, 2 arany, 2 ezüst, 1 bronz
- Authentic Phidippides Run: 490 km, 1. hely (pályacsúcs)
- Miláno-Sanremo: 283 km, 1. hely
- UltrArdeche: 222 km, 1. hely
- Sakura Michi: 250 km, 2. hely
- TransEspana: 1080 km, 1. hely (pályacsúcs)
Magyar versenyek
- Ultrabalaton: 221 km, ötszörös győztes (pályacsúcs)
- Korinthosz: 160 km, kettő arany (pályacsúcs)
- Korinthosz: 80 km, 3 arany
- Sárvár 12 óra: ötszörös győztes (pályacsúcs)
- 6 napos futás: 805 km (magyar csúcs, W50 korcsoport, világcsúcs)
Hogyan kezd el a futást? Zsuzsa tippjei
- Ne halogasd, hanem kezd el!
- A sérülések elkerülése miatt a fokozatosság elvét kövesd!
- Akinek túlsúlya van, az gyaloglással kezdjen, majd, ha már a 30 perc tempós gyaloglás jól megy, akkor jöhet 5 percenként 1 perc kocogás.
- A kocogást fokozatosan növeld, majd 6 hét múlva már mehet a 30 perc egyben kocogás.
- Heti 3-4 alkalommal fuss, vagy kocogj, gyalogolj. Lehetőleg szabad levegőn, de jó a futógép is, ha másképp nem megy.
- Aki ősszel kezdi a futást, az télre fokozatosan hozzászokik a hideghez és nem fog megfázni.
