L. Ritók Nóra átadja operatív feladatait az Igazgyöngy Alapítványban, de stratégiai szerepben a háttérben marad. Azt mondja, sokszor elment a falig, de most visszavonul a napi harcoktól, elfáradt az értelmetlen konfliktusokban: „Az a politikai klíma, ami kialakult, könnyen ellehetetleníthet minket is.”
Mi történt? Hátralép a napi operatív munkától L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója.
Mit jelent ez a gyakorlatban? L. Ritók a Pénzcentrumnak adott interjújában elmondta, hogy az életkora miatt hozta meg ezt a döntést, és hogy más szerepben folytatja: szeretné megélni, hogy nélküle is működőképes az alapítvány. Az operatív feladatokat átadja, de a stratégiában, kommunikációban, ügyképviseletben, forrásteremtésben továbbra is benne marad.
Miért fontos ez? L. Ritók több mint huszonöt éve emblematikus figurája a hazai szociális szférának és a generációs szegénység elleni küzdelemnek. Azt mondják róla, ő olyan név ezen a területen, mint a rockban Slash vagy Paul McCartney. Az 1999-ben megalapított Igazgyöngy Alapítvány gyerekszegénység ellen küzd egy leszakadó térségben, Kelet-Magyarországon.
Mit mond? „Kudarcnak élem meg, hogy nem sikerült rendszerszinten változást elérnünk, megszereznünk az ehhez szükséges politikai akaratot – fejti ki L. Ritók. – Hiába a mérésekkel igazolt pozitív hatás, mivel mi napi szinten mutatunk rá a rendszer hiányosságaira és ezt ki is hangosítjuk,
körülöttünk is ellenségkép épül.
Mi ugyanis nem tudjuk alátámasztani a kormányzati sikerkommunikációt, ha a napi tapasztalatunk ennek ellentmond. Látjuk és jelezzük az oktatás esélykiegyenlítő funkciójának elvesztését, a gyermekvédelem problémáit, az átképző tanfolyamokban eltűnő pénzeket, az intézkedések rossz fókuszait, vagy, hogy akikkel foglalkozunk, ők nem érik el a családtámogatásokat.”
Hogyan tovább? L. Ritók az interjú végén elmondja: „Sokszor elmentem a falig (ezt a fajta munkát nem nagyon lehet máshogy csinálni, mint napi küzdelemben), de az utóbbi években visszavettem a harciasságomból. Az a politikai klíma, ami kialakult, könnyen ellehetetleníthet minket is, és a családok, a gyerekek iránt érzett felelősség felülírja bennem az értelmetlen konfliktusokba való beleállást. Ragaszkodom azonban a szakpolitikai kritikákhoz, ezeket mindig a jobbítás szándéka vezeti bennem.”
