Először közösségi befektető, majd marketingvezető, végül pedig CEO lett a jutalékmentes részvénykereskedést kínáló brit Freetrade-nél Nebehaj Viktor. A beszálló tőkéjét is fintech cégek korai befektetőjeként alapozta meg. A Revoluttal meghúszszorozta, a Freetrade-del pedig még ennél is nagyobb szorzóval sokszorozta meg vagyonát.
A nagy kérdés az volt, hogyan lehet úgy biztosítani a jutalékmentes kereskedést, hogy az profitot termeljen. Kifejlesztettek egy olyan rendszert, amelyben egybefűznek akár sok ezer azonos tranzakciót, és azt egy műveletként hajtják végre, ezzel jelentősen csökkentve a részvénykereskedés költségét. A rendszert három évig csiszolgatták, 2018-ban indultak el a brit piacon, látványos sikerrel – mondja Nebehaj Viktor, aki tavaly lett vezérigazgató a Freetrade-nél, amely több évben is elnyerte a British Bank Awards – „Legjobb online kereskedőplatform” díját.
Viktorral a cég budapesti, Király utcai irodájában találkozom, amely egy közösségi irodaház, hatalmas terekkel, sok növénnyel, pingpongasztallal, játékgépekkel, babzsákokkal. Laza ruhában fogad, már túl van a reggeli edzésen, minden napját konditeremben kezdi munka előtt. Hobbija a madármegfigyelés és a fotózás, erre is szakít időt, amikor hazalátogat.
Története 1979 decemberében indult Esztergomban, apja mozdonyvezető, anyja háztartásbeli, egy ikertestvére van, aki San Franciscóban programozó egy AI-startupnál. Azt mondja, szegény körülmények között nőtt fel Komárom-Esztergom megyében, több helyen is laktak, a legtöbbet Táton. Általános és középiskolában minden tárgy érdekelte és jól is ment neki, voltak évek, amikor kitűnő volt. Később inkább a humán irány és az idegen nyelvek vonzották. Egy évig még oroszt is tanult, azóta képes olvasni a cirill betűket. Aztán jött a német és az angol, szerinte volt hozzá érzéke.
Amikor a 2000-es évek elején bejött az internet, belevetette magát, angolul és németül levelezett idegenekkel. Az egyetemválasztásnál az volt a fő szempontja, hogy melyik a leggyorsabb és a legkisebb költséggel járó, így jött a germanisztika szak, amit három év alatt el lehetett végezni.
Az ELTE BTK-n diplomázott. Nem koleszban lakott, Tátról járt be, mert úgy olcsóbb volt. 4-5 körül indult a busza, másfél óra volt az út
– meséli.
Érdeklődése a technológia irányba tolódott, a weboldalak szerelmese lett, beletanult a html-szerkesztésbe és a dizájnba, elkezdett oldalakat létrehozni. Mások utazási fotóit töltötte fel, rendszerezte, csak hogy legyen valami tartalom. Közben pénzt is kellett keresnie: az egyetem alatt végig dolgozott, kőműves és kertépítő mellett volt segédmunkás. Később a GE service centerben szerzett munkát, német ügyfelekkel beszélt. Ekkor már megszerezte a felsőfokot angolból és németből, előbbit az internetről tanulta. Albérletben lakott az Oktogonnál, lakótárssal, kollégákkal. 2003-ban végzett az ELTE-n, egy évvel az uniós csatlakozás előtt, amit már nagyon várt, készült rá – emlékszik vissza.
Nebehaj Viktor: „Volt egy lila sporttáskám, nagyjából félig tudtam megtölteni a ruháimmal és személyes tárgyaimmal.” Fotó: Sebestyén László
Irány külföld
Egyből azt kereste, hová tudna kiköltözni dolgozni. Az első években még csak Svédország, Írország és Nagy-Britannia kínálta a vízummentes munkavállalást az új csatlakozóknak. Írországra esett a választása, „egy kis tech céghez”, a Google-hoz ment 2005-ben. Még itthonról felvették, tíz telefonos interjú után. Tetszett nekik, hogy blogol, és html-t is látott már.
„Volt egy lila sporttáskám, nagyjából félig tudtam megtölteni a ruháimmal és személyes tárgyaimmal, ennyi volt az összvagyonom, amikor elindultam. Annyira számított a pénz, hogy még aznap is dolgoztam, amikor indult a gépem Írországba” – idézi fel a húsz évvel ezelőtti körülményeit.
Weblapok minősítése volt az első munkaköre a Google dublini részlegénél. Végtelen számú oldalt kellett egyesével megnéznie, hogy „high vagy low quality”. Sok volt a kamu weboldal, értelmetlen szövegekkel, csak azért, hogy bevonzza a keresőforgalmat, ami pénzt termelt az üzemeltetőknek az oldalra kitett reklámokból. Dublin külvárosában bérelt szobát, egy óra volt az út tömegközlekedéssel az irodába.
Azt mondja, kiváló kollégái voltak, többekkel azóta is tartja a kapcsolatot. Nemzetközi csapat volt, angolok, spanyolok, svédek, kelet-európaiak. Munka után együtt jártak a pubokba. Fél év után határozatlan idejű szerződést kapott, ami nagy dolognak számított. 2006-ban pár hónapra kiküldték Kaliforniába, Mountain View-ba, a Google központjába, ami hihetetlenül tetszett neki, ott is sok új ismeretséget kötött.
Barátnője Budapesten maradt, távkapcsolatban éltek, ebből jött a Szleng Blog, mert a lány sok szavát nem értette, főleg azokat, amelyeket vidékről vagy a melós éveiből hozott. Eredetileg a Google Blogspotján jelentek meg a vicces történetekbe ágyazott szleng kifejezések, majd Szily Laci akkori indexes újságíró meggyőzte, hogy menjen át a blog.hu-ra. Ennek az volt a fő vonzereje, hogy egy erősebb posztot a szerkesztő simán kitett az Index címlapjára, ami komoly publicitást jelentett akkoriban. Ez be is jött, nagy siker lett a blog, ami őt is meglepte.
2012-ig maradt a Google-nél, folyamatosan lépkedett felfelé a ranglétrán, Indiában is dolgozott pár hónapig a cég ottani központjában, Montain View-ba is visszamehetett pár alkalommal,
középvezetői szintig jutott. Egy szép lakást bérelt önállóan Dublin központjában, megismert egy kínai-holland szülőktől származó lányt, akivel együtt élt. A korai harmincas éveire mindene megvolt, mások erről a szintről álmodoznak, de neki ez nem volt elég.
Hét év után otthagyta a dublini Google-t, Hongkong és Szingapúr között vacilláltak barátnőjével, végül az előbbit választották, nagyobb kalandnak tűnt. Az iProspect digitális ügynökségnél kapott munkát, a cég akkor szerezte meg General Motorst ügyfélnek, ő lett a felelős az amerikai cég digitális hirdetéseiért és SEO-jáért a régióban. Az amerikai autógyártó óriás elavult ázsiai weboldalait optimalizálta, hogy azok jobban láthatóak legyenek a keresőkben. Barátnője nem talált munkát, ezért úgy döntöttek, mindketten elvégeznek egy üzleti MBA-képzést, és ehhez a legjobb opciónak a budapesti CEU-t gondolták, és nem is csalódtak – mondja Viktor. „Csak jókat tudok mondani róla, pont elkaptuk a CEU utolsó éveit Budapesten.”
London Underground
Miután végeztek, egy rövid müncheni kitérő után Londonba költöztek. Barátnője a Google-nál helyezkedett el, ő pedig munka nélkül rótta London utcáit, kisebb projekteken dolgozott. A metrón látta meg a brit Crowdcube hirdetését, amely online platformot biztosít induló cégek közösségi finanszírozásához. Elkezdett nézelődni az oldalon, az első befektetése a Monzo volt, ami egy brit neobank, majd jött a Revolut, amelybe a maximális összeget fektette be. Mindkettő nagyon bejött. A Revolutba nagyjából kétezer fontot tett, amiből negyvenezer lett két-három év alatt. Utólag rossz döntés volt akkor eladni, most egymilliót is érhetne, de ezen szerinte nem szabad rágódni.
„Mázli mindig kell, de láttam bennük a potenciált, komoly emberek vezették mindkét céget.” A harmadik befektetése a Freetrade volt. Ez annyira megtetszett neki, hogy minden mozgatható vagyonát beletolta.
„Itt nem volt maximum, úgyhogy nyomtam egy all-int, több tízezezer fontról beszélünk. Úgy általában üzleti szempontból ez egy óriási hibának nevezhető, mert egy kockázatos befektetésbe nem szabad mindent betenni” – magyarázza, de neki ez is bejött.
Az app ekkor még nem is működött, csak egy szépen összerakott prezentáció volt, és maga az ötlet, a jutalékmentes részvénykereskedés okostelefonon. Hasonló ekkor még nem létezett, hogy egy könnyen kezelhető mobilapplikációban részvényeket adjál-vegyél.
Kapcsolatba lépett az alapítóval, Adam Doddsszal, majd egy évvel később, 2018-ban marketingvezetőnek csatlakozott a céghez. Mások a többszörösét fektették be, nem volt nagy hal, de azért észrevehető volt a részesedése.
„Adam látta a cv-met, tetszett neki, beszélgetett velem, és egy ponton megállapodtunk. Azt kérdezte, hogy mennyire kevés fizetés lenne elég? Megegyeztünk egy létminimum körüli összegben, és csatlakoztam hozzájuk” – meséli.
Ekkor még javában zajlott a termékfejlesztés, továbbra sem volt működő app. Viktor egyebek mellett a várlólistát kezelte, mert az volt a terv, hogy első körben csak korlátozott számú ügyfélnek teszik elérhetővé a kereskedést. A várólistának marketing okai is voltak, plusz egy induló pénzügyi rendszernél először célszerű kisebb körrel kezdeni, hogy ha gond van, akkor csak egy szűkebb kört érintsen – magyarázta.
Nebehaj Viktor: „Az volt a nagy ötlet a Freetrade mögött, hogy egybefűzzük az azonos tranzakciókat.” Fotó: Sebestyén László
Az alapkoncepció az volt, hogy jutalékmentes kereskedést biztosítanak egy nagyon jól áttekinthető, könnyen kezelhető mobilalkalmazásban brit és amerikai részvényekkel, valamint ETF-ekkel (tőzsdén kereskedett befektetési alapok). Az üzleti részén sokat kellett dolgozni: hogyan lehet úgy megcsinálni a részvénykereskedést backend oldalon, hogy képesek legyenek a jutalékmentes kereskedést biztosítani, miközben még profitot is termelnek.
Az amerikai részvényeknél ez nem jelentett nagy kihívást, mert ott viszonylag alacsony a jutalék, de az európai piacon, így Nagy-Britanniában már sokkal drágább a hagyományos kereskedés, nem fért volna bele, hogy nyereségesen jutalékmentes kereskedést adjanak az ügyfeleknek.
„Az volt a nagy ötlet a Freetrade mögött, hogy egybefűzzük az azonos tranzakciókat, de ennek a kifejlesztése évekig tartott.”
Ez azt jelenti, hogy akár több ezer ügyfél megbízását is összegyűjtik egy adott részvény esetében, és egy tranzakcióként végzik el. Ez eleinte egy-két napig is eltarthatott, a fejlesztéseknek és az ügyfélszám növekedésének köszönhetően ez mára napon belül is teljesül. Az árfolyam természetesen időközben nem változik.
A várólista mellett Viktor írta a hírleveleket is, de sokáig nem volt mit mondania, csak azt, hogy még mindig várunk. Próbálta feldobni a marketingkommunikációt, egyszer például az irodájukról tett közzé fotókat. Ebből jött egy érdekes fejlemény, egy ügyfél jelezte, hogy ő is abban az irodaházban van, igyanak meg egy kávét. A lelkes ügyfél Ian Fuller volt, aki akkor a Snapchatnél dolgozott, nem sokkal később CTO (Chief Technology Officer, technológiai igazgató) lett a Freetrade-nél.
A Freetrade közösségi finanszírozással startolt, 2016-ban 170 ezer fontot gyűjtött az induláshoz, amelyben benne volt Viktor teljes vagyona is. Ekkor 1,9 millió fontra értékelték a céget. Az első körös kockázatitőke-befektető 2019-ben érkezett, a Molten Ventures. Hatmillió fontot fektettek be, 38 millió fontos cégértéken. Viktor szerint szükség volt rájuk a növekedéshez, a bérekre és marketingre.
„A Freetrade eléggé berobbant, gyors ütemben növekedtünk, amelyben több trend is segített. Angliában ekkor kezdett mainstream lenni a lakossági részvénykereskedés, jó volt az időzítés.”
Egy konkurenciájuk volt, amely határidős ügyletekben és tőkeáttétes kereskedésben utazott, ők viszont direkt nem nyitottak ebbe az irányba, mert azt túl kockázatosnak tartják a befektetők szempontjából. A sikeres start ellenére a cég veszteséges volt az első években. Ekkor nagyjából húsz-harminc fővel működtek, de folyamatosan vették fel az új embereket.
A covid-lezárások miatt sokan otthon ültek, egyre többen kezdtek online kereskedni, ez nagyon jól jött nekik 2020-21-ben. A második körös kockázatitőke-befektető a Left Lane Capital volt 2021-ben, 35 millió fontot tettek a cégbe, amit akkor 230 millió fontra értékeltek. Később hatszázmilliós cégértékről is lehetett olvasni elemzéseket.
Belevágtak a régóta tervezett nemzetközi terjeszkedésbe. Az európai piacralépéshez Svédországot szemelték ki főhadiszállásnak, mert egy fejlett piac, sok potenciális ügyféllel. Két nagy konkurenciájuk volt, nem sikerült úgy növekedniük, mint ahogy szerettek volna, és a terjeszkedés tőkeigényes – mondja Viktor. Egy idő után úgy érezték, hogy azt a pénzt a brit piacon hatékonyabban tudnák elkölteni, ezért feladták a svéd irodát és ezzel az európai piacot. Ausztráliában is volt irodájuk, de azt is bezárták nemrég. Úgy döntöttek, egyelőre csak a brit piacra fókuszálnak.
2024 elején Budapesten is nyitottak irodát, de annak más a szerepe, költségcsökkentés érdekében hozták létre, a brit piacra dolgoznak. Maroknyian indultak, most negyvenen vannak, hetvenre tervezik növelni a létszámot, mert bevált a modell. Olcsóbb, ha itt ülnek, mint Londonban, de nem csak a pénz miatt volt jó ötlet a magyar iroda:
„Kétdiplomás, három nyelvet beszélő kollégák dolgoznak itt, ezt a brit piacon nem könnyű megtalálni.”
Út az eladáshoz
Viktor szerint a 2022 februárjában kezdődött ukrajnai háborút követően sokat romlott a helyzetük és a cég értékelése. Az Egyesült Államokban a technológiai részvények meredeken zuhantak, az infláció emelkedett, és a központi bankok gyorsan emelték a kamatlábakat. Egyik napról a másikra megváltozott, hogy mit keresnek a befektetők, hogyan értékelnek egy növekvő startupot és mit várnak el: többnyire profitot, ami nekik nem nagyon volt, mert mindent visszaforgattak. A növekedéséhez viszont további pénz kellett, de az ügyfélszám már nem bővült olyan mértékben, ami nagy kiugrást jelezhetett volna előre.
2024 májusában vette át az alapítótól a Freetrade vezérigazgatói posztját. Az év utolsó negyedévében lett nyereséges a cég, ehhez sok költségcsökkentésre volt szükség, amelyben a budapesti irodának nagy szerepe van. Ugyan technikailag nem volt szükség az eladásra, de sok vételi ajánlatot kaptak.
Nebehaj Viktor 2024 májusától a Freetrade CEO-ja. Fotó: Sebestyén László
Végül a 45 éve alapított brit pénzügyi társaság, az IG Group ajánlotta a legtöbbet: 160 millió fontért vehette meg a Freetrade száz százalékát idén januárban. Viktor elismeri, hogy ez az összeg jóval kevesebb a 2021-es 230 millió fontos, vagy a későbbi, hatszázmillió font körüli cégértéknél.
Szerinte az volt a döntő, hogy azon az adott ponton a piac hogyan értékeli a céget, ami egyik napról a másikra változik belső és külső folyamatok függvényében. Sorra jelentek meg a hasonló szolgáltatást nyújtó, tőkeerős cégek a brit piacon, egyre nagyobb volt a kockázat a növekedési kilátásokban. Náluk 2,5 milliárd fontot tartanak az ügyfelek, miközben az inkumbens, már régóta jelen lévő nagy cégeknél ennek a többszörösét. A brit piacon meghatározó Hargreaves Lansdown által kezelt ügyfélvagyon például 161 milliárd font, ez több mint hatvanszoros különbség.
Az eladással egy független startupból egy nagy cég leányvállalatává váltak, már nem ugyanaz a vibe, más a siker,
de ebben a felállásban is meg lehet találni az előnyöket. Sok támogatást kapnak az anyacégtől, több jut marketingre. Viktor nem mondaná, hogy amatőrök voltak, de az új környezetben professzionálisabb üzleti folyamatokkal találkoztak, amelyek a Freetrade fejlesztéséhez is jól jönnek. Pár éven belül szerinte reális cél, hogy megerősítik pozíciójukat a brit piacon, és sikeres európai terjeszkedésbe kezdhetnek. Most 1,6 millió felhasználójuk van, közülük hétszázezren aktívak, ezt kétmillióra szeretnék növelni a következő években.
Jobb az értékelésük, mint a piacvezetőé
Erős középmezőny, de a pontozásuk megelőzi a legnagyobb brit befektetési platformot – röviden így jellemezte Nasli Ádám, a Brokerchooser elemzési vezetője a Freetrade-et. A globális brókerértékelő és összehasonlító oldal 2016-ban indult magyar startupként. A Brokerchooser hatszáz adatpontot vizsgál egy-egy brókercégnél, és abból készül az elemzés, több mint száz társaságot értékeltek. A legfontosabb szempont a díj, hogy mennyibe kerül a részvényvásárlás. Többek között számlát nyitnak, kereskednek, élesben is tesztelik a brókercégek webes- és mobilplatformjait, összehasonlítják a számlavezetési díjakat és egyéb költségeket.
Nasli Ádám szerint az ügyfelek számára is a díj és a befektetővédelem a legfontosabb. Utóbbi esetében nagy pozitívum, ha tőzsdén jegyzett cégről van szó, valamint, hogy melyik ország szabályozó hatósága alá tartozik, ezek közül az amerikai, brit, ausztrál vagy az uniós számít megbízhatónak.
A Freetrade értékelésében fontos pont, hogy Nagy-Britanniában van bejegyezve, legnagyobb erőssége pedig a jutalékmenetes kereskedés brit részvényekkel.
Kiemelkedő értékelést kapott a felhasználói élmény, mert egyszerű számlát nyitni, a mobilplatform kezelhetősége kiváló, fontos edukatív cikkeik is vannak, valamint elérhetőek az adókedvezményt nyújtó speciális brit megtakarítási számlák
– mondja Nasli Ádám.
A legnagyobb hátránya, hogy az olcsóbb alapcsomagban korlátozott a funkcionalitás, például a limit order nem érhető el, csak a drágább előfizetésekben. A másik nagy hátrány az Fx-konverzió, vagyis a devizaváltás magas költsége. Ez akkor jelentkezik, ha az ügyfél a font számlájáról amerikai részvényt vásárol, amiért dollárban kell fizetnie. Ennek az átváltási költsége 0,99 százalék, ami magasnak számít a versenytársakhoz képest.
A Freetrade a maximális 5 pontból 4,4-es értékelést kapott, ami egy erős középmezőnynek számít. A Péterffy Tamás által alapított amerikai Interactive Brokersnél rosszabb, de a brit piacvezető Hargreaves Lansdownnál jobb a Freetarde értékelése.
