Fehér Tamás fogalom az órarajongók között, művei milliárdosok nappalijainak vagy dolgozószobáinak a díszei, van olyan rajza, melynek az eredeti példányáért egy árverésen 16 ezer svájci frankot fizettek, egy másikat pedig a Schumacher család őriz. Portré az április Forbes magazinban, ajánló itt.
A nappalijában leülünk az asztalhoz, és hirtelen úgy érzem magam, mintha egy sokat látott sorozat díszletei közé érkeztem volna. Nem véletlenül ismerős a hely, itt készülnek az Instagramjára feltöltött fotók, ahogy éppen dolgozik.
Tamás Darkside of the Watch néven rajzol órákat, egészen nagy, jellemzően B1-es, azaz 70,7 x 100 centiméteres méretben. A rajzok eredetijei 3-5 ezer dollár (1,1-2 millió forint) közötti áron mozognak, az ezekből készült nyomatok pedig mérettől függően 2-300 dollár körül mennek el.
„Tamás minden túlzás nélkül fogalom az órás világ csúcsán ülő gyűjtők között.” Fotó: Fehér Tamás, darksideofthewatch
Tamás az Instagramon lett híres, de most senki ne a Kim Kardashian vagy Kyle Jenner vonalra gondoljon, ő a rajzait rakta ki napló jelleggel. 2019-ben az Instagram még nem marketingfelületként működött és az algoritmus is más szempontok mentén emelt fel egy-egy képet. Ha jó tartalom került ki, akkor tudott robbanni, és Tamás rajzai azonnal robbantak.
A másodiknál már érkeztek a gratulációk különböző órás oldalaktól, a harmadikra pedig két napon belül megérkezett az első vevő, rácáfolva arra, amit Tamás gyerekként hallott:
„Festőművész akartam lenni, ki tudja miért, és akkor mindig mondták, hogy Magyarországon ebből képtelenség megélni”.
Fehér Tamás, darksideofthewatch
„Hiába az óra a drágább, a képekkel van szorosabb interakciója a tulajdonosnak.” Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Tamás minden túlzás nélkül fogalom az órás világ csúcsán ülő gyűjtők között, ezt a különleges státuszát Bredán Dávid, az aBlogtoWatch (a legnagyobb független, angol nyelvű órás blog) szerzője magyarázta el nekem. Tamás megrendelői szupergazdagok, akik az órákat jellemzően a széfnek vásárolják, a hozzájuk kerülő egyedi vagy nagyon ritka példányok elvétve kerülnek csak csuklóra.
Tamás rajzai viszont kint vannak a falukon, így a tulajdonosuk minden nap látja őket, vagyis hiába az óra a drágább, a képekkel van szorosabb interakciója a tulajdonosnak.
„Ezeknek az embereknek mindenük megvan, bármit kirakhatnának a falra” – mondja Dávid – „És ezek a műértők az ő képeit választják.”
A teljes cikket keresd az áprilisi Forbes-ban – az újságárusoknál, vagy online egyaránt. Lapozz bele a lapba itt: