Az éveken át készülő, Kickstarteren nagyot menő Mandragora megjelent, és még a nagy nemzetközi siker is benne van a pakliban. A kis magyar cég nagyon odatette magát.
Minden idők egyik legsikeresebb, legígéretesebb magyarországi közösségi finanszírozású kampányával robbant be három évvel ezelőtt a Primal Game Studio. A Mandragora projekt napok alatt összekalapálta a kitűzött 50 millió forintos célt, és a világ minden tájáról jelentkeztek érdeklődők, támogatók.
A jelek szerint sokan vevők voltak a koncepcióra, ami nem is meglepő, hiszen a tapasztalt fejlesztőkből álló csapat a kultikus Prince of Persiara hajazó ügyességi-akció játék ötletével rukkolt elő. Az egy dolog, hogy ennek a stílusnak régóta van egy masszív rajongói bázisa, ám az igényesen összeállított kampány háttéranyagából arra lehetett következtetni, hogy itt nem egy sokadik ostoba klónról van szó, hanem egy saját elgondolásokat tartalmazó, egyéni hangulatú alkotáson dolgoznak a magyar programozók.
A tervek szerint 2023-ban kellett volna beérnie a gyümölcsnek, de végül 2025 tavaszán jelent meg a végleges verzió. Ám a lényeg, hogy megjelent, és a tapasztalataink alapján megérte rá várni.
Lepipálja a mesterét
A Mandragora: Whispers of the Witch Tree ugyanis fantasztikusan sikerült. A várakozásoknak megfelelően tényleg egy ízig-vérig platformjáték, ahol óriási szerep jut az ügyességnek, a harcoknak, de kevés szerep jut a gondolkodásnak, okoskodásnak. Előre meghatározott, lineáris utat kell követni, minimális döntési szabadsággal.
Megidézi a nagy elődök, így például a már említett Prince of Persia szellemét, de annak legutolsó, nagy dérrel-dúrral bevezetett epizódját simán veri. Nem én vagyok a zsáner legnagyobb rajongója, de a program azonnal beszippantott, és rögtön négy órát pakoltam bele, amely belülről nagyjából 30 percnek tűnt. Ennél is nagyobb szó, hogy utána napokig alig vártam, hogy leülhessek elé egy kicsit „dolgozni”, szóval a vonzerő hosszabb időn át megmaradt. Hogy ez miért alakult így, annak több oka van nyilván, de nagyon úgy tűnik, hogy sikerült a hozzávalókból egy életképes receptet összeállítania a magyar stúdiónak.
Látvány
Egy ilyen típusú programnál létfontosságú a látvány, és ebben a Mandragora piszok erős. A grafika kifejezetten megkapó, és ráadásul ezt nem a bazári, erőforrásigényes effektek puffogtatásával, nyers erő alkalmazásával sikerült elérni, hanem tényleg egyedi stílussal. Rengeteg kis részleten érezhető az odafigyelés, és hangozzék bármilyen patetikusan: az, hogy szeretettel, lelkesedéssel csinálták.
Komor hangulat
A legtöbb hasonló játékkal az a baj, hogy a készítők extrémen széles célcsoportra próbálnak lőni, és emiatt bevállalnak rengeteg kompromisszumot. A Primal Game Studio vezetői azonban beleálltak abba, hogy egy „felnőtteknek” szóló alkotást tegyenek le az asztalra. Egy olyan darabot, amelyből nem hiányoznak a véres, horrorisztikus, ijesztő elemek sem.
A hangulat sötét és komor.
A középkort idéző dark fantasy világba helyezett történet egy boszorkány kegyetlen kivégzésével kezdődik, hogy aztán karóba húzott emberek sorfala között vonuljon be a játékos egy fenyegető erdőbe, ahol egyből nekiesik egy vérszopó farkas. Azért ez nagyon messze van az újkori Prince of Persia vagy a sündisznós Sonic infantilis bárgyúságától. A nyelvezet is ehhez igazodik olykor némi káromkodással, fekete humorral fűszerezve. Nyilván ízlés dolga, de a hangulat szerintem kiváló, és abszolút hozzáadott értéket jelent.
Kihívás, kezelés
A kezelést sem rontották el, és állandóan kapunk segítséget, tippet, trükköt. Van jó pár féle mozdulatsor, támadási és védekezési mechanizmus, és az ellenfelek karakterétől függ, hogy mi a hatékony ellenük. A harcrendszer így teljesen rendben van, nem lehet rutinszerűen két gomb nyomogatásával végig darálni az egészet. A program magyarul is tud, ami ma még mindig ritkaságnak számít.
Az pedig, hogy nem fordítás, hanem anyanyelvi magyarok készítették, átjön, és még egy piros pontot ér. Mint ahogy az is, hogy a kihívás óriási.
A Mandragora: Whispers of the Witch Tree kifejezetten nehéz, és már a legelső főellenség is jó párszor kifilézett, mire megtaláltam a gyenge pontját. Persze be lehet állítani, hogy gyengébbek legyenek az ellenségek, de még ilyenkor is nagyon meg tudja izzasztani az embert.
Sötét, komor világ, felnőtteknek való játék.
PC mellett elérhető Xbox-ra, és PlaySationre is, szóval a platformtámogatás hiánya sem állhat a siker útjába. Durván 16 000 forintot kérnek el érte, és ennyit bőven megér, ha azt nézzük, hogy mennyire és milyen hosszú ideig szórakoztató. Összességében a Primal Game Studio egy kiváló terméket tett le az asztalra, amely abszolút megérdemelné a nemzetközi sikert is.
De jön-e a nemzetközi siker?
A visszajelzések alapvetően pozitívak, legalábbis, ami magát az alkotást illeti. Szinte mindenki dicsérte a látványt és az egyedi hangulatot, ami óriási szó a mai világban. De sokak szájízét keserűvé tette, hogy a felhasználási feltételek elolvasása után kiderült, hogy a kiadó, a Marvelous Europe gyűjti és értékesítheti a felhasználók adatait. Ez egy olyan program esetében, amiért fizetni kell, minden csak nem elegáns. Nem túlzás azt állítani, hogy emiatt komoly kritikák érték a programot, amire nagyon hamar reagáltak is a készítők.
Többek között erről is megkérdeztük a Primal Game Studio munkatársait, akik viszont nem akartak válaszolni. Ez talán érthető is, hiszen végül is az adatgyűjtést kivették a programból, tehát most már nagyon nincs miről beszélni e téren. Az viszont furcsa, hogy arról sem akarnak felvilágosítást adni, hogy miért csúszott a program két évet, és hogy tervezik-e a Mandragora univerzum felépítését, valamint kiterjesztését. Az általuk létrehozott egyedi hangulat és épkézláb kerettörténet számos lehetőséget rejt magában.
Hiába tudakoltuk, hogy dolgoznak-e valami új projekten, illetve, hogy úgy általában megéri-e üzletileg manapság ilyen típusú játékokat fejleszteni, ugyanis falakba ütköztünk. Nagy kár, mert a válaszok biztos sokakat érdekeltek volna.
Ettől függetlenül a Mandragora: Whispers of the Witch Tree tényleg kiválóan sikerült, a saját műfajának egyik ásza. Egy olyan termék, amelyre nagyon büszke lehet a kis magyar cég.
