Los Angeles egyik felkapott részén nyitott kávézót április végén Nagy Dávid, a magyar Kaffeine kávézók hazai megálmodója. Dávid tizenpár évvel ezelőttig nem is kávézott, de aztán üzletileg is beszippantotta a speciality kávék világa. Itthoni érdekeltségei eladása után most az Egyesült Államok nyugati partján mutatja meg, milyen a jó európai kávé.
2024 szilveszterén már éppen pukkantották volna a pezsgőt, amikor Nagy Dávidnak fontos hívása volt Los Angelesből. Év végi ünneplés és időeltolódás ide vagy oda, felvette a telefont, tudta, hogy fontos. „Mondták, hogy sokan állnak sorba, úgyhogy vagy aláírom most (elektronikusan – a szerk.) az üzlethelyiség bérleti szerződését, vagy odaadják másnak.”
Dávid ekkor már több hónapos előkészítő munkán volt túl kinti üzlettársával, Kiss Dániellel (az ő ProtectOne nevű cégéről itt írtunk korábban), akivel Los Angelesben terveztek kávézót nyitni Kaffeine Espresso Bar néven.
Volt azonban egy elég nagy bökkenő: Dávidnak, aki a kávézóhoz a szakmai know-how-t hozta, még nem volt meg az amerikai vízuma.
„Ha nem kaptam volna meg vízumot, akkor sem tudtam volna kitáncolni abból, hogy ne verjék le rajtam a több éves bérleti díjat. Több százezer, majdnem egymillió dollárról volt szó”
– mondja arról, mekkora kockázatot vállalt azzal, hogy január elsején aláírta a szerződést.
A nem csekély rizikó vállalásában előrevivő erő volt a mindig optimista üzlettárs, Kiss Dániel, aki egyfajta előretolt helyőrségként intézte a dolgokat, mivel neki már van tapasztalata abban, hogyan kell céget építeni az Egyesült Államokban. Egyhavi izgulás után februárban Dávid megkapta a vízumot (annak is egy nagyon speciális formáját, de erről később).
Sebestyén László
„Addig én voltam a kézifék, pedig én szoktam lenni a gáz.”
Januárban még próbálta kicsit visszafogni üzlettársát a beruházásokkal, de februártól, ahogyan meglett a vízum, teljes gőzzel mentek előre, és április végén meg is nyitották kávézójukat Los Angeles egyik leghíresebb strandjánál, a Redondo Beach-nél.
Mindez – szigorúan a kávézót tekintve – csaknem 250 ezer dolláros (kb. 88,3 millió forintos) befektetés volt, de ezenkívül is hatalmas összeget költöttek a piac feltérképezésére, az adminisztrációs díjakra, engedélyekre, vagy épp azokra a „nyaralásokra”, amiket Dávid az utóbbi időszakban már kifejezetten a piac feltérképezése érdekében szervezett.
Olasz autókkal indult
„Semmi közöm nem volt a kávézáshoz és a kávé üzletághoz, gazdasági végzettségem van.” Dávid számos céget felépített a kétezres években: volt reklám- és informatikai vállalkozása, értékesítettek buszmegállókban reklámfelületet, és a nevükhöz fűződik az első magyar közösségi portál, az Iwiw alatt futó, Presentilo nevű alkalmazás.
„Mindig a kreatív része volt a feladatom, hogy a nulláról egy ötlettel hogyan vigyünk sikerre valamit.”
Harmincpár éves koráig nem is kávézott, mert azt gondolta, hogy a kávé olyasvalami, ami keserű és csak cukorral, tejjel lehet meginni. Gyűjtötte viszont az olasz autókat, és egyszer hozzájutott egy háromkerekű Piaggio Ape járgányhoz. Adta magát, hogy lehetne belőle kávéskocsi, csak nem értett hozzá, milyen is a jó (olasz) kávé. Megkereste Molnár Attila négyszeres barista bajnokot, aki gyökeresen megváltoztatta addigi elképzeléseit a kávéról, és bevezette a speciality világba.
Dávid emellett kávés képzéseken is részt vett, még barista versenybírói szakmai képesítése is van. Elkapta a lendület, hogy ezeket a különleges kávékat minél több embernek meg kell mutatni itthon. Dávidnak a mai napig van egy guruló kávézó brandje, a Vespresso, majd a 2012-ben Molnár Attila által alapított egyik első hazai speciality kávézóba, a Tamp&Pull-ba is beszállt, illetve kávét, kávégépeket is forgalmaztak.
2015-ben Dávid még nagyobb lehetőséget látott ebben a piacban, és tudatosan kezdte építeni a Kaffeine brandet. Első egységük az akkor még nem annyira felkapott Lövőház utcában nyílt, két-három év után kezdtek terjeszkedni, és a covid előtt már nyolc kávézót (öt Kaffeine-t és három Tamp&Pull-t) vittek. „Budapest ismét kávé-nagyhatalom lett.”
Egyik zászlóshajó-egységük az úszó Verrasztó testvérek, Evelin és Dávid Kaffeineje a Baross utcában, de nagy fegyvertény volt 2017-ben az Allee-ban való nyitás is. Utóbbi azért, mert a trendekkel szembe menve bevitték a jó minőségű kávét egy bevásárlóközpontba, méghozzá Magyarországon elsőként.
„Semmi mást nem csináltunk, csak a minőséget adtuk” – mondja kávéikról Dávid. Fotó: Sebestyén László / Forbes
Ezzel összhangban rengeteg munkájuk volt abban is Attilával, hogy manapság a vendéglátóhelyeken, pékségekben már jó minőségű kávéval találkozhat az ember. Ez nem mindig volt így: bő tíz éve még sorra járták a csúcsgasztronómiai helyeket, és próbálták meggyőzni a tulajdonosokat, hogy a kommersz helyett minőségi kávét szolgáljanak fel.
Semmi mást nem csináltunk, csak a minőséget adtuk
„Engem is Dávid tanított meg kávéul tizenpár évvel ezelőtt. Miatta volt, hogy kimentem Londonba, és az ő ajánlásai alapján végiglátogattam számos speciality kávézót”
– mondja Niszkács Anna, a Gerbeaud csoport ügyvezető-tulajdonosa. (Hozzájuk tartozik a történelmi Gerbeaud Kávéház, a zöld Michelin-csillagos Onyx Műhely, az idén újranyitott Onyx étterem, és a budai Émile is – a szerk.)
Anna azt mondja, ők is figyelemmel kísérték a trendeket, így a 2010-es évek elejétől érdeklődtek a speciality vonal iránt. A Gerbeaud-ba és az Onyxba fokozatosan hozták be a Molnár Attiláék és a Dávid mint értékesítőjük által ajánlott speciality kávékat az addig használt, klasszikus olasz pörkölésű Julius Meinl kávék mellé. Először a Has Bean márkát, majd Molnár Attila és családja pörköléssel foglalkozó cégének, a One Elevennek a kávéit kínálták a vendégeiknek, és kávégép-parkjukat is lecserélték, ebben az átállásban pedig Dávidék segítettek nekik. „Fokozatosan kezdtük rászoktatni a vendégeinket, hogy milyen a milyen a mai világnak megfelelő, igazán jó kávé.”
Mivel náluk a világ minden tájáról megfordulnak vendégek, kicsit univerzálisabb ízjegyeket állítottak be, de kávéjuk így is alacsony pörkölésű, gyümölcsösebb, savasabb kávé – foglalja össze Anna. Dávidról úgy fogalmaz, hogy „jól értékesítő, jól beszélő és rendkívül korrekt ember, mindig rugalmasan reagáltak a kéréseinkre”, és Anna a Tamp&Pullban is sokat tanult tőlük, volt, hogy egy délután alatt negyven féle kávét kóstolt náluk.
Dávid azt mondja, a kávéjukat nem kellett nagyon extra dolgokkal pitchelni a top vendéglátóhelyeknek sem, mert
„semmi mást nem csináltunk, csak a minőséget adtuk. Egy világos pörkölésű kávét, ahol meghagytuk az eredeti ízeket, különböző termőterületekről hoztunk kávét, és megtanítottuk az embereket kávét készíteni.”
A covid előtt már a Kaffeine franchise-kézikönyve is készen volt a további terjeszkedésre gondolva, de a járvány az utolsó pillanatban elsodorta ezt, és meglévő egységeik finanszírozására, túlélésére kellett koncentrálniuk. El is adtak néhány Kaffeine-t (de az első három „ős”-hely, a Lövőház, és a Baross utcai, valamint az Allee-ban lévő továbbra is működik), valamint a Tamp&Pullokat is értékesítették Molnár Attilával.
Dávid innentől tudatosan az amerikai piacra lépésre készült, itthon a vendéglátásban túl nagynak látta a kockázatokat és bizonytalannak a jogszabályi környezetet. Egy évvel ezelőtt el is adta összes magyarországi érdekeltségét, és Európára vonatkozóan magát a Kaffeine nevet is, amit azonban Amerikára tudatosan megtartott és megalapította a Kaffeine California Inc.-et.
A nyolcszáz oldalas pitch
„Beültem különböző kávézókba egész napra, hogy felmérjem a piacot. Számoltam a vevőket, hogy mit vesznek, mennyit költenek. Egy idő után már megismertek, mindig a kasszával szemben ültem és jegyzeteltem.”
Pár amerikai látogatás után Dávid úgy látta, lenne kereslet az itthon felépített és bevált Kaffeine brandre. A nyugati partot nézte ki, aztán családja és ő is első látásra beleszeretett Los Angelesbe.
„Azért gondoltam elsőként Amerikára, mert teljesen lehetetlennek tűnt, hogy kimenj, papírokat szerezz, és megállj a lábadon. Kellett álmodnom egy nagyot.”
Kávékultúra ugyan az Egyesült Államokban is van, hiszen nincs ember, akinek ne lenne a kezében reggelente elviteles kávé, de a minőségi kávéztatás Dávid szerint alig-alig jellemző. Kiss Dánielt úgy ismerte meg még itthon, hogy Dani feleségének volt egy kávézója a Rózsadombon. Miután cége, a ProtectOne Európában már kinőtte magát a Tickless márkanéven futó vegyszermentes kullancs-, bolha- és poratka riasztóikkal, Dani 2023-ban úgy döntött, hogy ugyancsak Kaliforniából építi tovább a cégét.
„Amikor kinn voltunk, megkértem Danit, hogy mutasson egy jó kávézót, és mondta, hogy itt nincsen.”
Úgyhogy csináltak egyet: a kinti vállalkozásépítésben Daninak volt tapasztalata, de Dávid is hozzátette a részét a kávézós „piackutatással”, a főbb irányokról, fejlesztésekről pedig mindig együtt döntenek.
Hogy egyáltalán el tudják-e indítani a megálmodott kávézót, az kifejezetten a vízumkérdésen múlt. Mivel a szigorítások miatt üzleti vízumot már lehetetlen volt kapni, Dávidnak egy esélye maradt: az úgynevezett O1 vízum, amelyet jellemzően azok kaphatnak – például élsportolók, színészek vagy tudósok –, akik saját területükön kiemelkedőt nyújtanak, és ezt be is tudják bizonyítani.
„Na, én ezt bebizonyítottam a kávéra” – mondja Dávid, aki egy éven át nyolcszáz oldalnyi anyagot gyűjtött össze szakmai képesítésivel, tapasztalataival, és ajánlólevelekkel többek között Széll Tamástól (Stand25), Niszkács Annától (Gerbeaud, Onyx) valamint Dale Harris barista világbajnoktól.
„Független szakértők vizsgáltak az Egyesült Államokból, akik véleményezték, hogy pozitív hatással leszek-e az amerikai piacra.”
A vízum elnyerése emiatt egyben fontos piaci validációt is jelentett a Kaffeine számára.
A kaliforniai Kaffeine. Fotók: Nagy Dávid
Persze ez nem garancia a sikerre, a verseny „öldöklő” – fogalmaz Dávid. „Tőke bőven van, gyorsan terjeszkednek, itt akkor van helyed, ha a legjobb vagy, és villámgyorsan felveszed a ritmust.”
Míg itthon könnyen megnyíltak az ajtók előtte, kinn még az üzlethelyiséghez is nehézkes volt hozzájutni. Volt olyan, amelyről fél évig tárgyaltak, és már minden elképzelhető igazolást, anyagi biztosítékot bemutattak, végül mégsem nekik adták ki a helyet. Végül Daninak és egy kis szerencsének köszönhetően találták meg a Kaffeine ingatlanját, „Los Angeles egyik Rózsadombján”, Redondo Beach óceánpartján.
Ez egy kutyasétáltatós, európaibb rész, ahová kevésbé a turisták, inkább a helyiek járnak. Dávid családjával ki is költözött az USA-ba, és sokszor beáll a pultba. Most a forgalom folyamatos növelése, a márka megismertetése a cél, és az első bő hónap tapasztalatai alapján jó úton járnak.
Meglepő volt számára, mennyire egyszerű és életszerű a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztráció, a beosztások, az utalások, és az adók. Az áfa pedig csak 9,5 százalék (hiába a legmagasabb Kaliforniában).
„Minden nap érezhető, hogy ez mekkora könnyebbség az otthoni 27 százalék után.”
Papírpohár helyett
Az arculatot és a designt Dani feleségével, Kádár Judit lakberendezővel frissítették fel, a Kaffeine nevet viszont megtartották, és a „k” kezdőbetűs írásmód jelzi, hogy Európából jöttek. A helyiek számára ez a gasztronómiában a minőséget jelenti, mondja Dávid.
A korábban szendvicsezőként működő, így kevés átalakításra szoruló kávézójuk 180 négyzetméteres, nagy vendégteret hoztak létre, sokan be tudnak ülni. Erre még kicsit edukálni kell az amerikaiakat: szinte mindenki elviteles pohárba kérné a kávét, Dávidék meg igyekeznek elmagyarázni, hogy a kávé minősége szempontjából miért nem jó a papírpohár, üljenek le náluk, és szürcsöljék inkább üvegpohárból az etióp vagy mexikói kávét.
„Sztereotípia, hogy az amerikaiak felszínesek. Annyi pozitív energiát és szeretetet kapok tőlük, amit nem is gondoltam.” Vevőik kifejezetten nyitottak az európai újdonságokra, persze próbálják a kinti igényekhez igazítani a kínálatot, de csak addig, míg az nem megy a minőség rovására.
„Nem úsztuk meg, hogy például méretben a latténél adjunk egy nagyobb opciót, vagy hogy legyen mokka.”
Utóbbi náluk a csokoládés latte, amelyhez minőségi csokoládét használnak. De nem voltak hajlandók amerikánót – ami végső soron felvizezett espresso – tenni a kínálatba, ezt filter kávéval váltják ki. A vásárlóknak mindig elmagyarázzák, mit miért csinálnak, és miért kapnak jobb minőséget így.
Az első eredmények már látszanak, sok a visszatérő vendég. „Az Excel-táblázat soha nem ad akkora sikert, mintha a kávézóban készítesz egy jó kávét, és visszajön a vendég megdicsérni.”
