A Fortepan a legnagyobb online privátfotó-gyűjtemény. Az egyedülálló archívum anyagából sokféle válogatás jelent meg az elmúlt években, de most a képek egyik legjobb ismerője, Tamási Miklós, a Fortepan alapítója készítette el a saját válogatását, a Fortepan ABC-t. Vaskos anyag lett.
Nagyjából félmillió hazai és külföldi opció lefuttatása után végül Kőszegen nyaraltunk. Egyáltalán nem bántuk meg, csodálatosan nyugodt város, történelmi épületekkel és egészen sajátos kisvárosi miliővel. Ez a cikk persze nem a nyaralásunkról fog szólni, ide csak úgy kapcsolódik, hogy a kisvárosban működik a Fortepan Galéria, egy több száz éves épület földszintjén. Itt volt látható egész nyáron egy válogatás, ami az akkor készülő Fortepan ABC anyagából mutatott be néhány kiemelkedő képet.
A kiállítás ingyenes volt, de a végén, ha szeretnénk, némi adományt hagyhatunk. Tetszett ez a megoldás, szépen refektál a kőszegi becsületkasszákra, ami máig működő rendszer a városban. Pofonegyszerűen: a helyiek kiteszik a kertjükben nőtt zöldséget, gyümölcsöt, lekvárokat, és az arra járók egy dobozban gyűjtik érte a pénzt.
Ez a kiállítás azóta bezárt, sőt, szeptember elején volt egy budapesti tárlat is két hétig, a Kieselbach Galériában. De aki lemaradt róla, most ezt az egészet hazaviheti, sőt, annál többet is, hiszen
a kötetben 580 válogatott fénykép és valóban informatív felirat kapott helyet.
A képek különböző kulcsszavak – ablak, bohóckodás, címfestő, mozi, villamos stb. – alá rendezve lettek sorba állítva, ábécérendben. Talán mindent elmond a 20. századi magyar történelemről, hogy az egyik legnépesebb kulcsszó az abszurd lett. De kezdjük is a böngészést, tíz válogatott képpel és a hozzájuk tartozó feliratokkal!
VENDÉGLÁTÁS. Budapest, 1940. Az Aulich utcában működő Szabadság kávéház személyzete a teraszon. Balról jobbra: a fizetőpincér, jobb kezében szivarka, bal kezében briftasni, a leszedőpincér törlőronggyal a vállán, a kifutófiú és a csokornyakkendős főpincér. Előttük fonott karszékek, egy márványasztal, rajta az újságlapozóba fűzött 8 Órai Ujság. Mögöttük a szecessziós cégtábla, amit minden reggel ecetes vízzel áttöröltek. Együtt a klasszikus budapesti kávéházi hangulat. Fotó: Fortepan / Ebner.
VÖRÖS CSILLAG. Budapest, 1956. A Kálvin téri vörös csillag a forradalom napjaiban, november elején. A gerendákat a háztetőről alpinista technikával leereszkedő felkelők verték le, a felvételek alapján kínkeserves munkával. A Ruszkik haza feliratot egy tolólétrás tűzoltókocsiról festették föl mésszel. A szöveget 1957 tavaszán már nem lehetett látni, de a csillagot sem építették vissza. A hatvanas évek közepén az egész tűzfalat telerakták neonreklámokkal, egy Dolgoztasson szövetkezetekkel és egy hatalmas OTP-neonnal. Fotó: Fortepan / Pesti Srác2.
STRAND. Siófok, 1943. A siófoki strand delelő napfényben. Ezt a fa stéget a Baeder cég költségén építették, akik így a strand legfontosabb reklámfelületét nyerték. A gyáralapító Baeder Hermann a két világháború között a semmiből egy közép-európai méretben is jelentős kozmetikai gyárat hozott létre Baeder Illatszer Rt. néven. Legsikeresebb termékei az Ovenall fogkrém, az Exotic kozmetikai cikkek, az itt reklámozott Caola szappan és krém voltak. Utóbbit a tulajdonos Karola nevű kislányáról nevezte el, aki – állítólag – saját nevét Kaolaként ejtette ki 2–3 éves korában. A családi gyárat mindenestül elvitte az államosítás, de a Caola márkanév 1981-től az Illatszer és Kozmetikai Vállalat „új” neveként ismét megjelent a piacon. Fotó: Fortepan / ETH Zürich, Agnes Hirschi.
NEON. Budapest, 1972. Egy házhoz szállítást is vállaló (!) Csemege üzlet neonjai a Margit híd budai hídfőjénél. A korszak neves kritikusa, Rózsa Gyula 1971-ben így jellemezte a „neonhelyzetet” a Budapest folyóiratban: „Milyenek a pesti neonok? Laposak. Átvitt értelemben nagyon sokszor, a szó konkrét értelmében majdnem mindig. A neonreklámok nagy része nem neonreklám, hanem világító cégtábla. Az üzlet bejárata fölött, a fallel egy síkban hirdeti, hogy alatta mit lehet kapni. Az igazi fényreklám viszont térbeli, mint a cégér volt hajdanán. Kiugrik a falból merőlegesen, háztetőkön fut végig és két házsor között feszül és éjjel lángbetűkkel éteri magasba emeli hirdetnivalóját. Ezekből van kevés Budapesten.” Fotó: Fortepan / Főfotó.
ESKÜVŐ. Harta, 1958. Esküvői menet Hartán, a Tűzoltó Őrszoba előtt. A Kalocsához közeli településen az ötvenes években még erős sváb közösség élt. A teljes fotósorozatból kiderül, hogy az esküvőt az evangélikus templomban tartották, miután a násznép elhaladt az artézi vizes közfürdő és a Templom utca ekkor még palánk kerítéses házai előtt. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor.
HÓ. Budapest, 1940. Fekete kisautó a fehér hóban a Fővám téren. A Hibás Edény üzlet talán a Vásárcsarnok közelségére alapozta a vevőkörét. A 30-as évek végén 1200 állandó és ugyanennyi időszaki hómunkás lapátolta a havat a főváros közterein. A hómunkások legtöbbje tragikus szociális helyzettel bírt. Fizetésük 3 pengő volt naponta, amit egy kolbász- vagy kenyérjeggyel egészített ki a Városháza. Jellemző volt, hogy a jelnetkezők lyukas cipőben álltak munkába, vagy hogy férfinak öltözött nők próbáltak hómunkásnak állni. Fotó: Fortepan.
VIDÉK. 1940. Ezt a fotót nézve nem jutna eszünkbe, hogy egy reklámképet látunk. Ifj. Paulheim István sörnagykereskedő platós lovas kocsija Miklós Lajos járműgyártó műúhelyében készült, és a cégtulajdonos örökítette meg mint referenciadarabot. A Miklós-féle műhely Kőbányán működött, ahol számtalan kerskedésnek, kisebb üzemnek készítettek egyedi feliratos vagy reklámszöveges lovas kocsit, kézikocsit, szállító vagont. Fotó: Fortepan / Miklós Lajos.
ÁKOMBÁKOM. Debrecen, 1974. „Eladó egy modern lemezjátszós rádió, asztallal együtt, olcsón.” A szöveg végében nem vagyok biztos, de talán „első ajtó”. A cédulát Szalay Zoltán Debrecenben fotózta, és gondolom, neki is az archaikus, ákombákom írás tetszett meg. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán.
VILLAMOS. Budapest, 1969. A Jászai Mari téri zebra, háttérben egy induló 6-os villamossal. A filmfeliratos fotókat a Főfotó munkatársai megrendelésre készítették. A Fővárosi Moziüzemi Vállalat így dokumentálta, hogy a hirdetések rendben elkészültek. Ha véletlenül egy-egy jó fotó is készült – mint például ez a szuper kép –, az csak a véletlen műve volt. Fotó: Fortepan / Főfotó.
CSÓNAK. 1960. A Csepel áruszállító hajó matrózainak gyakorlata mentőcsónakkal egy tengeri horgonyzáskor. A hajó a csepeli szabadkikötőből járta a Földközi-, a Balti- és a Fekete-tengert. A dunai tengerjáró hajók a konténeres szállítás elterjedéséig sikeresen versenyeztek a vasúti és közúti szállítással. A Gheorghiu Dej (volt Ganz) Hajógyárban, Budapesten épített Csepel tengerjáró mindössze tíz évig hajózott magyar név és zászló alatt. Előbb osztrák, majd líbiai, végül – 1994-es szétbontásáig – libanoni tulajdonosa volt. Fotó: Fortepan / Faragó György.
A vaskos könyv 12 000 forintért vásárolható meg, ami az anyag egyediségét, sokszínűségét, az 580 képet és a közel 650 oldalt tekintve nagyszerű befektetés.
Fortepan ABC. 580 fotó. Tamási Miklós képeskönyve a XX. századról.
Kieselbach, Budapest, 2025
12 000 forint
