Bozó Szabolcs hat éve még egy londoni kávézóban dolgozott, mára festményei – sőt van, hogy rajzai is – dollár tízezrekért kelnek el a legnagyobb aukciósházak árverésein. Alkotásai Picasso örököseinek galériájával már bejárták a világot, de Magyarországon még nem volt önálló kiállítása. Eddig; mostantól szeptember 7-ig mi is megnézhetjük húsz festményét a Liget Budapest Projekt programkínálatában a Millennium Házában, a Neo Kortárs Művészeti Térben.
„Szabolcs, gyere, rakd fel a maradékot, ez úgyis a te műtermed” – mondja Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének osztályvezetője, Szabolcs budapesti kiállításának kurátora. Bozó Szabolcs (Forbes 30/30, 2023) Soulmate, vagyis Lelki társ című első magyarországi önálló kiállításának előkészületeibe csöppenünk.
A fő attrakciók, Szabolcs eddigi munkásságának 20 nagyméretű, válogatott festménye már a falon várja a látogatókat, de a kiállításnak az is fontos része, hogy több tucat rajzát, vázlatát, ötletét falra téve megidézzék londoni műtermének hangulatát. Szabolcs tizenhárom éve él Londonban, két órája szállt le a gépe, és a vázlatokkal teli mappával rögtön a Neoba sietett.
Süsü, Frakk, Kisvakond
Bozó Szabolcs 32 éves, Pécsen született. Tizenkilenc évesen indult el szerencsét próbálni Londonba – eredetileg egy évre nyelvet tanulni, de azóta is ott él. Már gyerekkorában szeretett rajzolni, sokszor újraalkotta Süsüt, Frakkot vagy a Kisvakondot, és a mai napig ezekből az emlékekből, érzésekből is táplálkozik a munkája.
„Ezért is jelent nekem különösen sokat, hogy most, hosszú londoni évek után először Magyarországon is bemutatkozhatok egy önálló kiállítással” – mondja.
„2013-ban fogtam először komolyabban ecsetet, akkor kezdtem nagyobb méretekben vásznon próbálkozni, de mindig szerettem rajzolni, mindkét nagymamám festett” – nyilatkozta korábban a Forbes.hu-nak. Londonban bárokban, kávézóban, illetve éttermekben is dolgozott, csak hobbiból festett kisebb képeket.
2018-ban a bátyja rábeszélte, hogy tegye fel a munkáit Instagramra. Eleinte csak a rajzait töltötte fel, majd fél év múlva egy privát gyűjtő rábukkant a műveire, és később a műkereskedők, galériák is felfigyeltek rá. Festményei rövid idő alatt New York, Velence, Hongkong és más művészeti központok rangos kiállításaira és gyűjteményeibe jutottak el.
A 2021-es berobbanást követően 2022-ben és 2023-ben is ő volt a legmagasabb áron elkelt élő magyar képzőművész.
Szabolcs jelenleg is Londonban él és alkot, ott tart fenn műtermet, és olyan neves galériákkal dolgozik, mint a hazai kiállítás egyik fő partnere, a londoni, milánói és stockholmi székhelyű, szintén magyar tulajdonosú Carl Kostyál Gallery. Másik anyagalériája a francia Almine Rech műhelye. Almine férje Bernard Ruiz-Picasso, Pablo Picasso unokája, a teljes Picasso-hagyatékot ők gondozzák.
„Jobbak, mint amire emlékeztem”
Paradox módon saját festményeit így együtt még ő sem látta, mivel anyagalériáin keresztül az utóbbi években sorra elkeltek, sőt van, amelyik többször is gazdát cserélt neves aukciósházak – például a Sotheby’s vagy a Christie’s – árverésein.
„Amióta megvették, nem láttam őket. Illetve csak egyet, a Purple Ball-t, az az egyik barátomé, a Red phoenix (Piros főnix) pedig a sajátom, azt megtartottam.” Előzetesen kicsit félt, milyen lesz egyben látni a képeit.
„Tetszenek. Jobbak, mint amire emlékeztem. Érdekes azt is látni, hogy melyik kié lett, mert sokról én sem tudtam.”
A Bozó-műveket európai magángyűjteményekből kérték kölcsön a budapesti kiállításra: Londonból, Stockholmból, Koppenhágából, Milánóból. Illetve két alkotás – a Banán Farok és a Trabant Copter című – Budapestről, magyar tulajdonostól érkezett – meséli Petrányi Zsolt a Forbesnak.
Szabolcs néhány képe a kiállításról. (6 kép)
A kiállítás ötletével tavaly decemberben hívta fel Zsoltot Küllői Péter (a Bátor Tábor alapítója, a művészet és a zene ismert támogatója, emellett a londoni Tate Modern múzeum kelet-közép-európai akvizíciós bizottságának vezetője – a szerk.).
A helyszínt gyorsan sikerült fixálni, és 2025 január-februárjában el is kezdődött a festmények összegyűjtése, amelynek logisztikájában oroszlánrészt vállalt Szabolcs egyik anyagalériájának vezetője, Carl Kostyál (a magyar származású galeristáról írt portrécikkünk itt olvasható). A kortárs nemzetközi kiállításoknál egyre fontosabb szempont a gazdaságosság, ami itt abban is megmutatkozott, hogy igyekeztek optimalizálni a festmények szállítási útvonalait, hangsúlyozza Petrányi Zsolt.
„Nagy élmény volt egy logika mentén összerakni a kiállítást úgy, hogy több motívumon keresztül végigvezessük rajta a nézőt. Ez hozzásegíti a látogatókat ahhoz, hogy jobban megértsék Bozó Szabolcs művészetét.” Zsolt szerint:
Szabolcs alkotásai azt üzenik, hogy a művészetet nem kell túldramatizálni, hanem könnyed motívumokból is fel lehet építeni egy olyan festészeti világot, amely egyszerre kelt pozitív érzéseket, de közben az emberi viszonyokról és karakterekről is mesél az állatszimbólumokon keresztül.
Sebestyén László
A kiállítás a pályája elején festett egyalakos képek mellett Szabolcs későbbi, több figurás, komplexebb alkotásait is bemutatja: a kedves, mesei ihletésű, színes alakokban könnyű megtalálni a látogatónak a lelki társat.
A kiállítás címadó alkotása egyébként egy külön teremben tekinthető meg, ezt a festményt Szabolcs 2020-ban alkotta Richie Culver brit művésszel, aki a Szabolcs által megfestett denevérre festékszóróval felfújta a „soulmate” feliratot.
„Általában idősebb emberekkel történik ilyen”
Petrányi Zsolt szerint Szabolcs egyedi és ösztönösen alkotó művészkarakter, aki rátalált egy saját világra, ami több lábon áll. A kurátor szerint ezekből az egyik a gyermekkori emlékei, a magyar animációs filmek motívumai, a másik pedig egy német festőművész, Jonathan Meese művészetének felszabadító ereje. „A harmadik pedig az a kontextus, ahogyan ma a kortárs művészetben a humor, a karikatúra és a groteszk megjelenik. Bozó Szabolcs ebben a kortárs művészeti kontextusban is markáns szerepet foglal el, és ez az, amiért olyan sok külföldi gyűjtő és galerista kedveli őt” – véli Zsolt.
Sebestyén László
„Általában idősebb emberekkel történik ilyen, ha jól tudom” – mondja szerényen a budapesti kiállításáról Szabolcs. Hihetetlen, hogy annyira bíztak benne „az otthoniak”, hogy megszerveztek egy ilyen kiállítást, teszi hozzá.
Nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is fontos számára mostani hazatérés.
Úgy érzi, a hazai retrospektív kiállítás egyben le is zárja első művészi korszakát. Tavaly nyári, New York-i kiállítására már elkezdett más tematikával, és az akril helyett olajfestékkel, több rétegű művekkel kísérletezni – a New York-i kiállítás egyik darabja, a Rossz sofőr (Bad driver) című a budapesti kiállításon is látható.
Az Almine Rech galéria által szervezett New York-i kiállításának címe Szabolcs pécsi, mecseki származására utalva „Tüke” volt.
„Egyre jobban érdekelnek az emberi alakok, így a jövőben lehet, hogy ilyeneket fogok festeni” – mondja arról, hogy most egy-két évig szívesen kísérletezne. Azt mondja, az eddig használt élénkebbek után egyre jobban érdeklik a visszafogottabb színek a palettán, a földszínek, a barna, a krémes árnyalatok.
„Ez a gondolat már bennem van, hogy visszafogottabb színeket használjak. Meg kell próbálnom, hogy tudok-e így festeni.”
Tavaly vett egy házat Fulhamben, Nyugat-Londonban, és sokat időzik az egyik környékbeli könyvesboltban, a Hurlingham Bookstore-ban az antik könyvek között. „Amióta odaöltöztem, az a hobbim, hogy ott nézegetem a könyveket. De már otthon is komoly gyűjteményen van, most lesz időm átnézni a könyveket, inspirálódni belőlük.”
Festés és parkettázás
Az újabb képeinél már hosszabb az alkotási folyamat, és nemcsak azért, mert az olajfesték rétegei lassabban száradnak, mint a két nap alatt kész akril. Azt mondja, néha jól esik pár hétre félretenni egy-egy alkotást, ha még nem tudja, mi lesz a végső kompozíció.
A jövőben szeretne több festményt megtartani magának, már csak azért is, hogy referenciaként vissza tudjon rájuk nézni.
Azt, hogy eddig hogyan kísérletezett, illetve „rajzolta elő” papíron egy-egy festményét, a budapesti kiállításon a falra felragasztott grafikák is jelzik, több festményének első verziója is megtalálható itt, de hogy sok helyről inspirálódik, az is mutatja, hogy nemcsak rajzok, feliratok is előfordulnak.
„Skandináv éjszakák”, „Bourbon scotch beer” vagy a Charlie-slágerből ismert „Két dózis egy helyen”, de itt van egy Korda György feliratos papír is. A táncdalénekesről Szabi azt mondja, azért ihlette meg, mert gyerekkorában a nagypapája sokat nézte a tévében.
Sebestyén László
Idén júniusban lesz még egy csoportos kiállítása a Carl Kostyál Galéria szervezésében Kínában, emellett ősszel Almine Rech viszi el egy koreai vásárra, a Frieze Soeul-ra egy festményét. Jövőre két kiállítási lehetősége is van: az egyik Kostyállal egy nyári önálló kiállítás Kínában, a másik pedig Almine Rechhel Malagában.
Még nem tudja, melyiket vállalja, mivel – lévén, hogy azok nem retrospektív kiállítások lennének – ezekre ilyenkor több új képet kellene festenie, és most a festészeti kísérletezés mellett más dolga is lesz.
„Apukámmal parkettáztunk, nálam volt két hetet. Nagyon jó volt, kicsit újra megismertük egymást”
– vágja rá, amikor elsősorban festményekre gondolva megkérdezem, most épp milyen projektben van.
Fulhami házában egy három-négy hónapos nagy felújítás előtt áll, a felső szintet bővítik ki, így otthon is lesz helye rajzolni, kísérletezni, vagy kisebb festményeket elkészíteni, a nagyobb – jellemzően 1,90×2 méteres – alkotásait eredeti terveivel ellentétben nem otthon csinálja majd, de nem is bánja.
A stresszes felújítás előtt egy jó hírt is kapott nemrég: több hónapos folyamat után megkapta az angol állampolgárságot is. Éppen akkor jött a hivatalos értesítés, amikor az édesapja kinn volt nála.
