Tízből hat középkorú nő tapasztal memóriazavarokat és kognitív nehézségeket a menopauza idején, mégis kevesen beszélnek róla. Az új kutatások szerint a hormonális ingadozások nemcsak a testre, hanem közvetlenül az agyra is hatnak. Pauline Makival, a Chicagói Illinois Egyetem pszichiátria, pszichológia és szülészet-nőgyógyászat professzorával, a téma egyik vezető nemzetközi kutatójával beszélgettem arról, hogyan formálja át a menopauza a női agyat, és miért kell komolyan vennünk ezt a láthatatlan problémát.
Iványi Orsolya menopauza-kutató és -aktivista írása.
Világszerte nők millióinál a menopauza első jelei nem a hőhullámok vagy az éjszakai izzadás, hanem a hirtelen jelentkező memóriazavarok, az „agyi köd” és az a nyugtalanító érzés, hogy az elméjük már nem a régi. Ezekre a kognitív változásokra gyakran csak legyintenek, hogy „csak stressz” vagy „a normális öregedés része”. Pedig sokaknál nagyon is valósak, és komolyan megzavarják a mindennapi életet.
Az Európai Menopauza és Andropauza Társaság (EMAS) valenciai kongresszusán májusban lehetőségem volt leülni Dr. Makival egy mélyebb beszélgetésre.
Dr. Pauline Maki menopauza professzor és Iványi Orsolya menopauza aktivista
A női agy rosszul reagál
Ma már szilárd tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre arra, hogy a perimenopauza idején jelentkező kognitív változások valósak, mérhetők, és különböznek a normális öregedéstől, még ha gyakran enyhék és átmenetiek is. Dr. Maki kiemeli, hogy legalább hat nagy, hosszú távú vizsgálat követte nyomon nők nagy csoportjait a premenopauzától a perimenopauzán át, és bizonyos esetekben egészen a posztmenopauzáig.
Mi a premenopauza?
A premenopauza a menopauzát megelőző életszakasz, általában a harmincas évek végétől a negyvenes évek közepéig, amikor a menstruáció még rendszeres, és nincsenek jelentős hormonális változások. A perimenopauza a „változókor” átmeneti időszaka, amely többnyire a negyvenes évek közepén kezdődik, és néhány évtől akár egy évtizedig is tarthat; ekkor már megjelennek a hormonszint-ingadozások és a tünetek, de a menstruáció még nem állt le teljesen. A posztmenopauza pedig a menopauza utáni életszakasz, amely a menstruáció végleges megszűnése (átlagosan 50–52 éves korban) után kezdődik, és az élet végéig tart.
Az adatok következetesen azt mutatják, hogy
amikor a nők a premenopauzából a korai perimenopauzába lépnek, mérhetően romlik a memóriájuk, különösen a verbális memória, például nevek vagy beszélgetések felidézése.
Klinikailag ezek a változások lehetnek enyhék, de statisztikai szempontból jelentősek.
Húsz évvel ezelőtt a kutatások főként a pre- és posztmenopauzában lévő nők összehasonlítására összpontosítottak, abból kiindulva, hogy a kognitív hanyatlás a menopauza után kezdődik. Ma már tudjuk, hogy a változások a perimenopauza idején indulnak. Kiderült, hogy a női agy nem reagál jól a hormonális ingadozásokra: a stabil hormonszint támogatja az agyműködést, míg a hullámzó hormonszint ronthatja a hangulatot és a kognitív teljesítményt.
A valódi gond nem a hőhullám, hanem az alvászavar
A hőhullámokat sokan a menopauza „védjegyének” tartják, de vajon ezek okozzák a legnagyobb kárt? Dr. Maki szerint nem. Egy új, több tízezer nő tapasztalatait összesítő nemzetközi kutatás azt mutatja, hogy az alvászavar sokkal mélyebben rontja az életminőséget. Míg a nők mintegy harmadánál jelentkeznek súlyos hőhullámok, a krónikus alvásproblémák éjszakáról éjszakára rombolják a mentális egészséget és a jóllétet.
Ennek ellenére a valóban hatékony kezelések az alvászavarokra továbbra is nehezen elérhetők. Egy mérföldkőnek számító, Maki társszerzőségével készült vizsgálatban a kutatók több éven át követték nyomon 83 perimenopauzában lévő nő kognitív teljesítményét. Kiderült, hogy a kognitív hanyatlás legerősebb előrejelzője nem a hormonszint volt, hanem az alvásminőség:
az alvászavar mutatta a legszorosabb összefüggést a memóriazavarokkal.
Segíthet a hormonterápia? „Bonyolult a helyzet” – mondja Maki. Objektív mérések szerint, amikor a nők alvás közben hőhullámot tapasztalnak, az esetek 75 százalékában felébrednek. A hormonterápia képes csökkenteni ezeket az ébredéseket. Csakhogy az éjjeli ébredések kétharmada nem közvetlenül a hőhullámokhoz köthető, vagyis a hormonterápia csak a probléma egy részét oldja meg.
Maki egy új, ígéretes hipotézisre hívja fel a figyelmet, amely a hipotalamusz KNDy-neuronjait érinti, ezek szabályozzák a testhőmérsékletet és feltehetően az alvást is. Az olyan új gyógyszerek, mint a nemrégiben az FDA által jóváhagyott fezolinetant (NK3-receptor-antagonista) ígéretesek, mivel közvetlenül ezeket a neuronokat célozzák meg. (Ez a készítmény már Magyarországon is elérhető, így a magyar nők is hozzáférhetnek a legkorszerűbb terápiás lehetőségekhez.)
A hormonterápia képes csökkenteni az éjszakai ébredéseket, de nem biztos, hogy ez teljesen megoldja a problémát.Fotó: Greg Pappas
A „majd elmúlik” illúziója – hosszú távú kockázatokkal
Magyarországon és máshol is gyakori, hogy a nők azt mondják: „Majd túl leszek rajta, akár évekbe telik is.” De vajon ez a hozzáállás hosszú távon ártalmatlan? Maki szerint egyáltalán nem biztos.
„Amit mindig hangsúlyozok, az az, hogy a vasomotoros tünetek – vagyis a hőhullámok és az éjszakai izzadás – átlagos időtartama körülbelül hét év” – mondja. „De a nők 50 százalékánál ennél is tovább tartanak.
És nagyjából minden harmadik nőnél a közepes-súlyos tünetek még tíz évvel az utolsó menstruáció után is fennállnak, egészen a hatvanas, sőt a hetvenes éveikig.”
A Study of Women’s Health Across the Nation (SWAN) eredményei szerint a fekete nők átlagosan 10 évig tapasztalnak hőhullámokat, szemben a nem spanyol ajkú fehér nők 6,5 évével.
„Hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni, teljesíteni vagy aludni?” – teszi fel a kérdést Maki. Ez nem pusztán életminőségi kérdés. Az Egyesült Államokban a fekete nők körében a legmagasabb a demencia előfordulása, és Maki úgy véli, lehet összefüggés a kezeletlen vasomotoros tünetek és a hosszú távú kognitív hanyatlás között. A kegyetlen irónia az, hogy a tünetek súlyossága és hosszan tartó fennállása ellenére a fekete nők kapják meg legkevésbé a kezelést. Ezt a különbséget pedig nem magyarázzák az oktatásban, az életmódban vagy a testsúlyban mutatkozó eltérések. „Még nem értjük teljesen, miért van ez így – hangsúlyozza Maki –, de az biztos, hogy ezeket a tüneteket komolyan kell vennünk.”
A demencia kockázata: nem idős korban, hanem a változókorban kezdődik
A The New York Timesnak adott interjúban Dr. Maki egy meghökkentő tényt hangsúlyozott:
a demencia kockázata nem idős korban alakul ki – már a változókor idején megkezdődhet.
„Ma már tudjuk, hogy az Alzheimer-kórhoz vezető kóros folyamatok középkorban – nagyjából 40 és 50 éves kor között – kezdődnek, mind a férfiaknál, mind a nőknél” – magyarázza. „A biológiai változások évtizedekkel a klinikai tünetek megjelenése előtt elindulnak, így ez az időszak kulcsfontosságú a megelőzés szempontjából.”
Egészen a közelmúltig a menopauzát nem is tekintették az agy egészségét befolyásoló tényezőnek. Évtizedeken át senki sem vizsgálta, hogy a hormonális változások miként hathatnak a kognitív öregedésre. „Most viszont az ellenkező problémát látjuk – jegyzi meg Maki. – Hajlamosak vagyunk mindent az ösztrogénhiányra fogni – pedig ez sem teljesen pontos.”
Ha önmagában az ösztrogénhiány lenne felelős a kognitív hanyatlásért, minden nőnél kialakulna demencia a menopauza után. „De a nők 80 százalékánál soha nem alakul ki demencia” – mutat rá Maki. A magas minőségű, randomizált klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az ösztrogénterápia a korai posztmenopauza idején nem javítja a kognitív funkciókat. „Régebben magam is hittem abban, hogy az ösztrogén segíthet, de a tudományos bizonyítékok arra kényszerítettek, hogy felülvizsgáljam ezt a véleményt” – ismeri el.
Ugyanakkor bizonyos nők sérülékenyebbek lehetnek. Az adatok azt jelzik, hogy
a tartós menopauza tünetek – például a hosszú ideig fennálló hőhullámok, alvászavarok és hangulati problémák – fontos kockázati tényezők lehetnek.
Más szóval, azok a nők, akik ezeket a tüneteket éveken át elviselik, fokozottan ki lehetnek téve az agyi sérülékenységnek.
A probléma? Még mindig nincs olyan klinikai vizsgálat, amely kifejezetten azt vizsgálná, hogy a hormonterápia miként befolyásolja a kognitív eredményeket súlyos vasomotoros tünetekkel küzdő nőknél. Ironikus módon éppen ők lennének azok, akik a beavatkozásból a legtöbbet profitálhatnának – mégis alig vizsgálják őket.
Ha Dr. Makinak meg kellene neveznie a menopauzával kapcsolatos legnagyobb tévhitet, az az a hit lenne, hogy a nők agya a változókor alatt fokozatosan a demencia felé sodródik. „Ez az egyik legmakacsabb tévhit” – mondja.
„A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a menopauza önmagában nem okoz automatikusan kognitív hanyatlást vagy demenciát.”
Hormonterápia: Mindenre megoldás?
Sok nő – és őszintén szólva számos influenszer, sőt még egyes orvosok is – hajlamos az ösztrogént a menopauzával összefüggő kognitív tünetek univerzális megoldásaként bemutatni. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
A nők által tapasztalt tünetek közül mennyi vezethető vissza valóban az ösztrogénhiányra? És mennyi kapcsolódik inkább alvászavarokhoz, stresszhez vagy hangulati zavarokhoz? Itt nem pusztán egyetlen hormon pótlásáról van szó, hanem a változókori agyi sérülékenység teljes képének megértéséről. Ehhez pedig sokkal inkább személyre szabott, bizonyítékokon alapuló megközelítésre van szükség.
Emily Jacobs idegtudós úttörő kutatásai kimutatták, hogy
a menopauza után az agy átalakíthatja idegi hálózatait, hogy alkalmazkodjon a hormonális változásokhoz.
Ez az átrendeződés a női agy természetes alkalmazkodási folyamatának tűnik. De mi történik, ha ebbe mesterségesen beavatkozunk? Valóban segítünk vagy esetleg megzavarunk egy természetes átmenetet?
Fontos felismerni, hogy a termékeny évek során a női agy soha nem találkozik állandó ösztrogénszinttel. Ehelyett az ösztrogénszint dinamikus ritmusban emelkedik és csökken. Ez a fel-le minta tartja az ösztrogénreceptorokat aktívan és érzékenyen. Ha a hormonszintet folyamatos hormonterápiával állandó szinten tartjuk, a receptorok metiláció révén „elhallgathatnak” – vagyis megszűnhet az ösztrogénre adott válaszkészségük.
Paradox módon tehát a folyamatos ösztrogénpótlás a receptorok működésének fokozása helyett akár annak csökkenéséhez is vezethet. Bár ezt embereknél még nem bizonyították egyértelműen, a szív- és érrendszeri egészséget vizsgáló kutatásokban hasonló hatásokat figyeltek meg. Ez felvet egy fontos kérdést: valóban kellő körültekintéssel mérlegeljük a hormonterápia kockázatait és előnyeit? Lehet, hogy a folyamatos ösztrogénpótlás nem a legoptimálisabb stratégia.
Egy mérföldkőnek számító, hosszú távú állatkísérletben a kutatók több éven át követtek két majomcsoportot – az egyik folyamatos ösztrogénpótlást kapott, a másik ciklikus hormonterápiát. Az eredmények figyelemre méltóak voltak:
csak a ciklikus hormonterápia javította az agyműködést és a kognitív teljesítményt.
Ez különösen elgondolkodtató annak fényében, hogy ma a legtöbb nőnek folyamatos, nem pedig ciklikus hormonterápiát írnak fel – annak ellenére, hogy a bizonyítékok szerint az utóbbi jobban támogathatja az agy egészségét.
Mit tehetnek magukért a nők változókorban?
A középkorú nők számára az első védelmi vonal nem feltétlenül a hormonterápia, hanem
a szív és a test egészségének megőrzése.
A rendszeres testmozgás, az erős társas kapcsolatok fenntartása, a stressz kezelése és a mértékletes alkoholfogyasztás kulcsfontosságú stratégiák. Ezek az életmódbeli változtatások nemcsak a szív- és érrendszeri egészséget védik, az agy egészségét is támogatják. A test, a szív és az agy ugyanis szorosan összekapcsolódik.
A mozgás és a stresszkezelés mellett az erős társas kapcsolatok fenntartása is fontos a menopauza idején. Fotó: Hybrid Storytellers
Fontos megérteni azt is, hogy nem minden nő reagál ugyanúgy a hormonális változásokra. Jó hasonlat a szülés utáni depresszió: ma már tudjuk, hogy ez valódi agyi állapot, amelyet a petefészekhormonok hirtelen csökkenése vált ki, és a nők körülbelül 15 százalékát érinti. Hasonló mechanizmus működhet a menopauza idején is, amikor egy kisebb, érzékenyebb női csoport van valódi kockázatnak kitéve.
A kihívás?
Jelenleg nem tudjuk pontosan azonosítani, kik tartoznak ebbe a 15 százalékba. Ami pedig a többséget illeti:
a legnagyobb és legmegbízhatóbb epidemiológiai vizsgálatok szerint a hormonterápia – beleértve a transzdermális készítményeket is – kis mértékben növeli a demencia kockázatát.
A menopauza tünetei – különösen a hőhullámok és az alvászavarok – gyakran terelik a nőket étrend-kiegészítők felé, például poloskavész- vagy szójakivonatokhoz. De vajon ezek a természetes alternatívák valóban hatékonyak? Dr. Maki szerint a válasz egyértelmű: nem. Egy randomizált, kontrollált vizsgálatban, ahol objektív mérőeszközökkel követték a hőhullámokat, a természetes készítmények csak minimális javulást mutattak. „A műszerek nem hazudnak – itt nincs placebohatás” – mondja. A kezelés után a résztvevők még mindig a kiinduló hőhullámok 67–83 százalékát tapasztalták, míg hormonterápia esetén ez az arány 5 százalék alá csökkent.
Bár néhány nőnél előfordulhat enyhe javulás, az összkép messze van az áttöréstől. Maki a szójából készült kiegészítőkkel kapcsolatban is óvatos: azok a nők, akik nem Ázsiában nőttek fel, általában kevésbé hatékonyan alakítják át a szója vegyületeit ösztrogénszerű molekulákká. „Megértem, miért keresnek a nők természetes megoldásokat. Én magam is vegetáriánus vagyok és egészségmániás, de nem hiszek a menopauzára szánt étrend-kiegészítőkben és különösen szkeptikus vagyok azokkal szemben, akik anélkül árulják ezeket, hogy elvégezték volna a szükséges klinikai vizsgálatokat.”
Maki óva int az egy tablettában rejlő „csodagyógymód” mítoszától. A valódi kulcs a fenntartható életmódbeli változtatásokban rejlik. „Nem kell maratont futni” – mondja. „Csak használd a lépcsőt a lift helyett. Parkolj kicsit messzebb. Ne próbálj mindent egyszerre megváltoztatni. Koncentrálj apró, pozitív szokásokra. Egyél kevesebb chipset, több humuszt. Élvezd a csokitortát, de tarts egyensúlyt.”
És mindenekelőtt: legyél társaságban. „Már az is, hogy most erről beszélgetünk, az egyik legjobb dolog, amit az agyadért tehetsz – hangsúlyozza Maki. – Menj közösségbe, lépj ki a digitális világból. A társas kapcsolatok nemcsak a mentális, hanem a kognitív egészséget is megőrzik.”
Közös felelősségünk
A menopauza jóval többről szól, mint testi tünetekről. Mélyreható változásokat hoz a nők agyában, jóllétében és életminőségében – éppen akkor, amikor sokan karrierjük és magánéletük csúcsán vannak. Pauline Maki kutatásai rávilágítanak: a menopauzához kapcsolódó tünetek – legyen szó agyi ködről, alvászavarról vagy memóriazavarokról – nem az öregedés elkerülhetetlen jelei. Ezek kezelhető, megelőzhető állapotok.
Valódi előrelépést azonban csak szemléletváltással érhetünk el – az egészségügyi ellátórendszerben, a munkahelyeken és a társadalmi narratívákban egyaránt. Ez nem pusztán a menopauzáról szól, hanem arról, hogyan értékeljük és támogatjuk a nők egészségét egész életük során.
Dr. Pauline Maki – a menopauza és az agy kapcsolatának nemzetközi szakértője
Több mint két évtizede vizsgálja a hormonális változások agyműködésre gyakorolt hatásait, különös tekintettel a menopauza kognitív és hangulati tüneteire. Maki több mint 200 tudományos közlemény szerzője, az Észak-Amerikai Menopauza Társaság (NAMS) korábban elnöke, jelenleg a Nemzetközi Menopauza Társaság vezetőségi tagja. Kutatásai alapozták meg annak felismerését, hogy a perimenopauza idején jelentkező memóriazavarok és az úgynevezett „brain fog” valós, mérhető jelenségek, amelyek elkülönülnek a normális öregedés folyamatától.
Maki nem csupán tudományos kutató: aktívan részt vesz a közpolitikában és a nők egészségének társadalmi támogatásában is. Jill Biden amerikai first lady 2023-ban országos kezdeményezést indított a menopauza és a női egészség támogatására, amelyhez Dr. Maki szakmai tanácsadóként járult hozzá. Halle Berry amerikai színésznő, menopauza aktivista szintén Pauline Maki szakértelmére támaszkodik, az általa alapított Respin Health egészségügyi platform orvosi tanácsadója.
