Az OTP csoporthoz tartozó Portfolion kockázatitőke-alapkezelő az egyik legsikeresebb magyar startup, a Seon korai befektetésével került fel a régiós térképre tíz évvel ezelőtt. Azóta korai, érett és private equity ágban is méretes portfóliót alakítottak ki olyan cégekkel, mint a Kodesage, a GymBeam vagy a Nádudvari termékek mögött álló Nagisz Zrt. Interjú a cég vezetőjével, Molnár Andrással az újonnan induló alapokról, az OTP-hez tartozás vélt és valós versenyelőnyéről, a startupok életciklusában bekövetkező halálzónáról és a nagy reménységekről.
450 millió euróról 700 millió euróra nő az összes kezelt vagyon a Portfolionnál, ami nagyságrendi ugrás. Stratégiában is hoz újdonságot?
Nem akarunk mással foglalkozni, mint az előző tizenöt évben, mert jól bevált a recept. Az egyik lábunk a korai fázisban, induló cégekben való részvétel, a másik a növekedési fázisban lévő cégek továbbskálázása, a harmadik pedig a klasszikus private equity tevékenység (magántőke-befektetés – a szerk.). És persze továbbra is maradunk elsősorban technológiai befektetők régiós fókusszal.
Ami változásnak mondható, hogy private equityben az eddigi, 20–40 millió eurós befektetési mérettel inkább a kisebbek közé tartoztunk. Itt tervezünk feljebb lépni és akár nagyobb konzorciumokat vezetni.
Házon belül egyenlő figyelmet szántok erre a három lábra?
A legnagyobb talán a növekedési fázisú portfóliónk, kitettségben pedig természetéből adódóan a private equity. De készülünk rá, hogy növeljük a korai fázisú befektetéseink számát, ahol értelemszerűen nagyobb kockázatot kell vállalnunk.
Helyes a feltételezés, hogy az ország legnagyobb cégcsoportjához tartozva könnyebb forrást bevonni, mint a versenytársaitoknak? Régiós probléma, hogy alig lehet meggyőzni magánbefektetőket, hogy befektessenek egy kockázatitőke-alapba.
Nézd, az OTP csoporthoz tartozni nyilván versenyelőny, de a forrásbevonást nagyban segíti, ha az ember termel a befektetőinek profitot. Ezzel a kettősséggel kevesen működnek a régióban.
Sokszor megkapjuk, hogy milyen könnyű nekünk, de ilyenkor rá tudok mutatni az eredményeinkre.
Fotó: Sebestyén László
Három éve az OTP elvárásai a Portfolionnal szemben ezek voltak: minimum tíz százalék hozam és agrárbefektetések. Ez változott?
Pénzügyi befektetőként velünk szemben annyi az elvárás, hogy az általunk kezelt alapok a lehető legnyereségesebbek legyenek. Úgy választjuk meg a stratégiánkat, hogy elsődlegesen ez a szempont érvényesüljön. A tíz százalék egy abszolút minimum, ennél jóval magasabb az átlaghozamunk, a private equity ágban 20 százalék körüli.
Az OTP és a Nemzeti Tőkeholding adja az új forrást. Nagyobb részt ad az anyacég?
Mondhatjuk, hogy fele-fele. A növekedési alapjainknál általában ez a struktúra, a többi alapunk esetében az OTP a befektetőnk.
És maguktól adják a pénzt?
Azért nekem kopogtatnom kell.
Finshape, Riptides, GymBeam
Most kik a nagy reménységek a portfólióban?
A Finshape-et a magyar W.UP és a cseh BSC összeolvadásából hoztuk létre, és az organikus növekedés mellett akvizíciókkal is szépen halad előre. A bolgár Graphwise még Ontotextként került hozzánk, már akkor is a világ egyik legerősebb technológiájával rendelkezett a saját területén, azóta az üzleti mutatóik is sokat fejlődtek.
Lényegében a Seon-befektetéssel kerültünk fel a régiós befektetői térképre 2015-ben, mi voltunk az első pénzügyi befektetők a cégben. Ritka, de nem történt meg az a tipikus kelet-közép-európai jelenség, hogy a legelső befektető 1–2 százalékos tulajdonrészre csökken bármilyen jogok nélkül akkor, amikor már tényleg nagy a cég.
A pénzügyi befektetők közül a mai napig mi bírunk a legnagyobb tulajdonrésszel, aktív boardtagok vagyunk és heti szintű a kapcsolatunk az alapítókkal.
De ezt is a forrásbőség tette lehetővé, nem?
Számít, hogy minden körből ki tudtuk venni a részünket, igen, de legalább ugyanannyira, hogy lehoztuk a befektetői szakma alaptézisét, hogy megértsük, mit akarnak az alapítók, és hagyjuk őket dolgozni. Ez nem csak annyi, hogy éltünk az opciós jogunkkal, hogy több körben befektessünk.
Átmeneti, nehezebb időszakban is finanszíroztuk a csapatot, akkor, amikor a piac erre nem volt nyitott.
Ezzel és a follow-on befektetésekkel is közben folyamatosan növeltük az alapunk koncentráltságát, ami amúgy egyáltalán nem volt nagyobb, mint a versenytársainké. Abban is van valami természetes, hogy az első ilyen nagy sztorinkat Magyarországon találtuk meg annak ellenére, hogy a magvető portfóliónk túlnyomórésze nem magyar cégekből áll.
Van egy baltikumi cég, a Paktum, ami az egyik nagy reménységünk a mesterségesintelligencia-lázban. De a hazai piacunk is kitermel évi egy óriás lehetőséggel bíró magyar startupot. Mindkettő úgymond már bevált recept, hiszen a Kodesage esetében a korábban velünk exitált Szilágyi György Tresorit-alapító a történet egyik főszereplője, a Riptides pedig túlnyomórészt ex-Banzai-csapattagokból épül fel, akikkel együttműködve egy sikeres exitet már megcsináltunk a Cisco felé.
A növekedési portfólióból az EBRD-vel közös, 30 millió eurós GymBeam-befektetésünk mutatja meg a legjobban, hogy mit keresünk. A cég meredek növekedési pályán van, de kell egy pénzügyi befektető, hogy azon is maradjon. Private equityben pedig az egyik legnagyobb sikerünk a Nagisz Zrt., amit mindenki a Nádudvari tejtermékekről ismerhet a boltokból. Túl vagyunk egy nehéz generációváltáson, menedzsmentbővítésen, beruházási fázisba jutott a cég.
Agrár területen milyen típusú cégeket kerestek?
Mozdulunk el a magasabb hozzáadott értékű cégek, az élelmiszer-feldolgozás felé, már külföldön is nézelődünk cégek után. Az első befektetés meg is volt, Üzbegisztánban egy baromfifeldolgozó cég került a portfólióba.
Lovagolunk vagy sodródunk
Nagy verseny zajlik az életképes cégekért, amit az fokoz, hogy jó nevű, nagy nemzetközi befektetők már a korai fázisban beszállnak. Ti mivel vagytok felkészülve erre a versenyre?
Peter Thielnek van az a mondása, hogy „go early or go late” – ezt velünk is sokszor látom megtörténni. Vagy elkapunk valamit nagyon korán, amikor még ügyfél sincs, vagy kivárjuk az A széria körüli halálzónát.
Vagy a nulla bevételes Seon anno, vagy a 200 millió eurós GymBeam, de iszonyú nehéz lett minden, ami közte van.
Miért?
Legfőképp az elmúlt pár évet uraló MI-hájp miatt, amiben nem létező vagy még nem létező problémára megoldást kínáló cégeket finanszíroznak vakon, miközben nem voltak ott ügyfelek, akiknél lett volna igény a megoldásokra.
A pénzbőség miatt rengeteg olyan cégbe lesz ma befektetés, aminek igazából egyetemi projekt keretei között lenne a helye, de legalábbis nem VC-környezetben.
Fotó: Sebestyén László
Pedig a komolyan vehető MI-cégeknek sajátja, hogy rendkívül tőkeigényes kutatási időszak kell ahhoz, hogy eljusson oda, hogy majd ne csak ez legyen. Ez akkor nem megy le a ti torkotokon?
Azzal tisztában vagyunk, hogy egy jó céget idő megépíteni, a Seonnak is tíz éve vagyunk befektetői. Ha kellőképp bebizonyítja egy cég, hogy megéri türelmesnek lenni, akkor tudunk türelmesek lenni, de a zárt végű alap struktúra az egész szakmának időkorlátot ad. Ez az időnyomás önmagában is elég terhes, de ha kutatás-fejlesztési fókuszú, nem üzleti célkitűzések alapján működő cégekbe fektetsz, szűkebbek az exitopciók, mert nem alakul ki a mi logikánk szerint elvárt működés addigra, ameddig az alapjaink engedik.
A jövedelmezőbb, kevésbé kockázatos növekedési és private equity lábbal kicsit ki is tudjátok húzni a méregfogát annak a VC-modellnek, hogy néhány nagy exiten múlik a hozam nagy része?
Nekünk alaponként kell sikeresnek és nyereségesnek lennünk, de azt, amit mondasz, a szakma úgy hívja, hogy power law. Törvényszerű, hogy a befektetéseid kis százalékán múlik a siker.
De téves feltételezés, hogy jövedelmezőbb a késői fázis és a private equity, mint a korai fázis? Te is azt mondtad, hogy kisebb kockázatvállalással dolgoztok az előbbiekben.
Téves. A piaci kockázatok mások, de például a mi early stage-ünk nagyon sikeres, ebben rendkívül szerencsések vagyunk. A power law elve ott erősebb, kevesebb cégen múlik az alap sikere, késői fázisban nagyobb az egyensúly.
Milyen a befektetői hozzáállásotok az MI-zajban az ilyen profilú cégekhez? Fájdalmas rossz lóra tenni, de még fájdalmasabb kimaradni egy nagy sztoriból.
Ezen a hullámon mi ugyanúgy lovagolunk vagy sodródunk, mint mindenki a piacon. Híreket olvasni konkrétan káros, mert valós információtartalma aligha van. Az is egyértelmű, hogy őrült lufi van, de nem tudjuk, mikor és hogyan fog kipukkanni.
Szerintem nem úgy fog, mint a szappanbuborék, ami eltűnik, hanem marad egy halom óriási győztes. És persze eszméletlen mennyiségű befektetői pénz el fog tűnni pillanatok alatt.
Mi maradunk a szakma fundamentumainál, és az alapítót vizsgáljuk. Maradunk pre-seed befektetők, de azt is ki merem jelenteni, hogy a nagyon kutatás-fejlesztési fókusszal működő dolgoknak nem mi vagyunk a megfelelő partnere.
