Átfogó jelentésben elemezte a Magyarországon 30 éve jelenlévő Grayling Közép-Kelet-Európa gazdasági helyzetét. Riportjuk Magyarországgal is foglalkozik, kiemelt figyelmet fordítva az áprilisi választások hatásaira. Annyi biztos, hogy a három éve stagnáló magyar gazdaságot rendkívül nehéz lesz élénkíteni, miközben stabilizálni kellene a hazai költségvetést. Április 12. után biztosan megszorítások következnek. A kérdés már csak az, hogy a stratégia milyen irányba változik 2026-ban.
Nem érkezett el a várt áttörés a magyar gazdaság számára 2025-ben. Annak ellenére, hogy az évet olyan ígéretekkel indítottuk, mint a „repülőrajt”, végül a GDP pusztán stagnálni tudott – 0,3 százalékos növekedés – az év egészében. Lesújtó adat, hogy a jelentős kormányzati támogatások, illetve a külföldről érkező projektek ellenére is harmadik éve csökkenő pályán maradtak az ipari és beruházási adatok.
Az év elején vezették be a kis- és középvállalati (kkv) szektort élénkíteni hivatott Demján Sándor Programot, amit 2026-ban ki is terjesztettek. A program nem érte el a kívánt hatást, a cégek likvid tőketartaléka ugyan sosem látott szintre emelkedett, viszont a beruházások nem indultak el. Mondhatni, a magyar cégvilág jelenleg a túlélésre játszik.
Az ipari termelés esetében akár bizakodásra is adhatna okot, ha kiemeljük, hogy hosszú idő után először fordult elő, hogy havi bázison egymás után növekedés látszik. A feltételes mód azonban indokolt. Ha szétszálazzuk a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor láthatjuk, hogy a növekedést januárban az energiaszektor húzta, ami nem meglepő az extrém hideg fényében. Emellett, régiókra bontva az adatot is azt látjuk, hogy egy Komárom-Esztergom vármegyei elektronikai üzem, valamint a Hajdú-Bihar vármegyei BMW gyár a két pont, ami kozmetikázza az adatot. „Mindenhol máshol síri csönd és hullaszag” – értékelte az ipari teljesítményt az ING Bank vezető elemzője, Virovácz Péter a Forbes Money podcast vendégeként.
Összességében az ipari oldalon nem mutatkoznak optimista jelek a hazai gazdaság jövőjére nézve. Mondhatnánk, hogy a tavalyi év végén a fogyasztói és üzleti bizalom mintha élénkült volna, de ehhez mindenképpen hozzá kell tenni a kormányzati jóléti intézkedések hatásait. Valamint az infláció enyhülését, ami még az elemzői konszenzusnál is kedvezőbben alakult 2026 januárjában.
Az infláció letörése valóban jelenthetné egy konszolidáció kezdetét. Természetesen magyarázhatjuk a fogyasztói árak 1,4 százalékos növekedési ütemét pusztán a bázishatással, de el kell ismerni, hogy még az elemzők sem számítottak ilyen kedvező adatra. Azonban
február 28-án az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, ez a lépés pedig a magyar inflációban is hamarosan meg fog látszani. A Hormuzi-szoros lezárása elszorítja a globális ellátási láncok egyik verőerét.
A kőolaj és a földgáz mellett olyan nyersanyagok is eltűnnek a világpiacról, mint az alumínium, ami az autógyártás nélkülözhetetlen eleme. Az üzemanyagon keresztül nemcsak a tankolás és a szállítás lesz drágább, de a rezsiköltségek is hamarosan emelkedni kezdenek. Ráadásul a földgáz a műtrágyagyártás alapja, így a krízis az élelmiszerárakba is átgyűrűzik.
Meddig egyensúlyozhat Magyarország a globális erőközpontok között?
A magyar gazdaság helyzetét az utóbbi öt évben nagy mértékben meghatározta a Fidesz-kormány külpolitikája. Az Orbán-adminisztráció zászlójára tűzte, hogy a geopolitikai hovatartozástól függetlenül ápol kapcsolatokat a nagyhatalmi központokkal – írja Közép-Kelet-Európai jelentésében a Magyarországon 30 éve működő Grayling. A jelentés kiemelte, hogy a magyar kormány törekvése, hogy jó viszonyt tartson fel az Egyesült Államokkal – Donald Trump újraválasztása óta –, illetve Oroszországgal egyre nagyobb feszültséget okoz az országon belül, és európai szinten is.
Magyarország 2026-ban kénytelen lesz új külpolitikai stratégiát kialakítani. Ennek egyrészt a nyugati szövetségesek nyomása az oka, másrészt a gazdasági folyamatok is indokolttá teszik ezt a lépést. Az új stratégia elemei az energiaimport diverzifikálás, illetve az orosz és kínai kereskedelmi, valamint beruházási kitettség csökkentése. Az energiabeszerzés kiszélesítésére már láthatunk lépéseket. Kiemelhetjük a Shellel, Chevronnal, vagy az Engie-vel között LNG-szerződéseket.
A Grayling kiemelte a kutatásában, hogy az áprilisi országgyűlési választások vízválasztók lesznek az új külpolitika tekintetében. A jelentésük szerint az Orbán-kormány Washingtonnal fűzheti szorosabbra a kapcsolatot, ami az amerikai nukleáris technológia importját, űripari együttműködést, fegyver-bizniszeket és amerikai beruházásokat jelenthet Magyarország számára. Amennyiben az ellenzék kerekedne felül a választáson, akkor a Tisza-kormány is a nyugati orientációt képviselheti, viszont Washington helyett Nyugat-Európa felé.
Gazdaságtorzító extraprofitadók
A választások utáni legfontosabb kérdés Magyarország szempontjából az extraprofitadók sorsa. A Grayling jelentése kiemelte, hogy
ezek a tételek rendkívüli terhet helyeznek a kiskereskedelmi, energetikai, banki és biztosítási szektorokra. A szabályozási bizonytalanságokról nem is beszélve.
Az Orbán-kormány jelezte, hogy az extraprofitadók fenntartása mellett tették le a voksukat, sőt, bizonyos ágazatokban – pénzügyi szektor – még a növelnék is ezek mértékét. Fotó: Nick Pampoukidis
Az adók kifejezetten fontos bevételi forrásai az államnak, azonban az extraprofitadók fenntartása már eddig is több problémával járt. A piaci verseny torzítása mellett már az Európai Unió is kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálja az intézkedéseket.
Az Orbán-kormány jelezte, hogy az extraprofitadók fenntartása mellett tették le a voksukat, sőt, bizonyos ágazatokban – pénzügyi szektor – még a növelnék is ezek mértékét. A stratégia kritikusai sűrűn hangoztatják, hogy ezeket a terheket a vállalatok áthárítják a fogyasztókra.
Amennyiben kormányváltásra kerülne sor áprilisban, az nem jelentené automatikusan az extraprofitadók végét. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nem lehet erről a bevételi forrásról egyik napról a másikra lemondani. A Tisza Párt kampányígéretei szerint az intézkedések fokozatos kivezetését tervezik. Kérdés, hogy ez ösztönözné-e a vállalatokat az áthárított terhek visszavágására. Az viszont biztos, hogy az Európai Unió elvárásaival összhangban lenne a lépés, ami a hazánk elől elzárt uniós források folyósítását is segíthetné.
Összességében ez azt jelenti, hogy egyik kormány esetében se válnánk meg azonnal az extraprofitadóktól. Az ellenzéki győzelem a vállalatokra nehezedő terhek középtávú enyhülését jelenthetik, bár kérdéses, hogy az áthárított terheket a cégek visszafogják-e a későbbiekben.
A választási eredménytől függetlenül megszorításokra kell számítani
A 2020-as évek válságai miatt Magyarország az elmúlt évek egyik leggyengébb költségvetésével lépett be 2026-ba – olvasható a Grayling riportjában. Kiemelték, hogy az államháztartási hiány 2025-ben 4,6 százalék körül maradt. 2026-ban várhatóan 5,2 százalékra nő. Eközben az államadósság GDP-arányosan enyhén emelkedik és 2027-re megközelítheti a 75 százalékot – ennek okát a tartós hiány és az alacsony gazdasági növekedéssel magyarázza a jelentés. A költségvetési nehézségeket a választások előtti osztogatások súlyosbították. Ilyenek voltak a nyugdíj-kiegészítések, vagy a támogatott hitelek.
Ezeknek az intézkedéseknek a kivezetése politikai öngyilkosság lenne, így a leendő magyar kormánynak ezek fenntartása mellett kell majd stabilizálnia a költségvetést.
A Fidesz vélhetően az extraprofitadókkal, az árkorlátozó intézkedésekkel, valamint a kiskereskedelmi különadóval vonna be még több forrást az állami kasszába, miközben reménykedni kell, hogy a Magyarországra érkezett külföldi gyárak termelése minél előbb fel tud pörögni.
A Tisza Párt programja szerint gazdagok terheinek növelésével igyekeznének javítani a gazdasági adatokon, miközben próbálnák kerülni a megszorításokat. A terhek átrendezése mellett abban bízhat a jelenlegi ellenzék, hogy hatalomra jutásukkal az Európai Unió megnyitja a pénzcsapokat hazánk előtt. A Tisza ígéreteinek egyik legfontosabb és utólag számon kérhető pontja az euró bevezetése, amit 2030-ig terveznek megtenni. Nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi helyzetben Magyarország 2030-ig megfeleljen a maastrichti kritériumoknak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Horvátország esetében is lazított az elvárásokon az EU.
A Grayling jelentése úgy összegzi a költségvetési kilátásokat, hogy
a választások eredményétől függetlenül Magyarországnak meg kell húznia azt a bizonyos nadrágszíjat a következő években.
Lemerült az akkumulátor?
Az ipar adja a magyar GDP több mint ötödét. Kulcsszerepet játszik a foglalkoztatásban, különösen Budapesten kívül. A magyar gazdaság iparnak való kitettsége meghaladja az uniós átlagot, viszont a koronavírus-válság után egyszerűen képtelen tartósan jól teljesíteni az ágazat. 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben is visszaesést láthattunk az ipari adatokban, ami már elbocsátási hullámhoz is vezetett.
Hazánk mondhatni mindent egy lapra tett fel az ipar esetében. A jármű-, és akkumulátorgyártás lett a hazai termelés zászlóshajója. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy a termelés pont ebben a két szegmensben gyengélkedik a leginkább.
Az iparpolitika az elmúlt években egyértelmű volt: be kell vonzani a távol-keleti akkumulátorgyártókat Magyarországra, hiszen a zöld átállásban van a jövő. Emellett az elektromosautó-gyárak elcsábítása is zajlott, gondoljunk csak a BMW-re, vagy a BYD-re. Annak érdekében, hogy ezek a vállalatok Magyarországot válasszák, jelentős állami támogatásokban részesültek. A gyárak fel is épültek, viszont a világgazdasági problémák hatására a termelés nem tudott érdemben beindulni.
A 2026 februárjában megjelent oknyomozó cikkek rávilágítottak ezeknek az üzemeknek a veszélyeire, illetve végérvényesen politikai kérdéssé emelték ezeknek a beruházásoknak a helyzetét. Fotó: Samsung SDI
„Az akkumulátorgyártás 2023 vége és 2025 eleje között a korábbi szint kevesebb mint felére esett vissza, ami az egész ipart gyengítette”
– írta riportjában a Grayling.
A hivatalos kommunikációban a német ipar gyengélkedését szokták a fő problémaként említeni, amikor az ipar hanyatlása kerül szóba. Azonban az elmúlt évek beruházásai után sokkal inkább a globális autóipar teljesítményétől függ a magyar termelés. A probléma tehát strukturális jellegű.
Az akkumulátor-stratégia megítélését a Samsung SDI gyár körül kialakult botrány sem segíti. A 2026 februárjában megjelent oknyomozó cikkek rávilágítottak ezeknek az üzemeknek a veszélyeire, illetve végérvényesen politikai kérdéssé emelték ezeknek a beruházásoknak a helyzetét.
A Grayling felhívta rá a figyelmet, hogy nem arról van szó, hogy az akkumulátor-ipar lett zsákutca. A jövő szempontjából fontosak az ilyen üzemek, hiszen abban az esetben, ha a világgazdaság normalizálódik, az akkumulátorokra szükség lesz. Inkább azt lehet mondani, hogy a stratégia futott zátonyra. Az akkumulátor-ipar felé történő lépések vélhetően rossz időpontban történtek. Egyrészt a globális gazdasági krízisek, másrészt a technológia rohamos fejlődés miatt.
