A keresztapa a világ öt legjobb filmjének egyike, de hamis képet mutat a Cosa Nostráról – ez a véleménye Salvo Riinának, aki összesen majdnem tíz évet ült börtönben maffiaszervezetben való részvételért. A család melegéről és maffiafőnök apjáról tíz évvel ezelőtt írt első, nagy botrányt kavart könyve, a Mr. Riina – Született a szicíliai Corleonéban most jelent meg magyarul. Közben már a második köteten dolgozik, amiben az olasz börtönök körülményeit kritizálja.
Milyen volt Totò Riina, a hírhedt szicíliai maffiafőnök fiaként felnőni? Salvo Riina, az igazi Don Corleone kisebbik fia még nem volt tizenhat éves, amikor apját 1993-ban letartóztatták, többek között a Falcone és Borsellino vizsgálóbírók és Dalla Chiesa tábornok elleni merényletek miatt. A főnökök főnöke, a Corleone klán vezetője a 70-es években építette fel a Cosa Nostrát a ma ismert formájában, és családjával sokáig álnéven élt.
A gyerekei – két fia és két lánya – úgy tudták, hogy apjuk neve Giuseppe Bellomo, és foglalkozása földmérő. Nem járhattak semmilyen iskolába, évente többször is költözniük kellett.
Az igazi keresztapa letartóztatása után a család Corleonéba költözött, innentől a rendőrség minden lépésüket figyelte. Totò Riina 2017-ben (a könyv megjelenése utáni évben) a börtönben elhunyt, Salvo bátyja, Giuseppe szintén életfogytiglant kapott. Két nagybátyja tűzharcban halt meg, egyikük a rivális maffiaklánnal, másikuk a rendőrséggel szemben. Édesanyját, Ninetta Bagarellát is többször megvádolták különféle bűncselekményekben való részvétellel, de nem ítélték el.
Maga Salvo Riina is bűnözői tevékenység miatt került bíróság elé és börtönbe.
2002-ben letartóztatták Corleonéban, mivel a hatóságok szerint maffiakapcsolatban állt, és aktívan részt vett bűnszövetkezeti tevékenységekben, például pénzmosásban, zsarolásban és közbeszerzések jogosulatlan megszerzésében. 2004-ben elítélték, tizennégy és fél év börtönbüntetést szabtak ki rá, később fellebbezésen ezt nyolc évre és tíz hónapra csökkentették. Az olasz legfelsőbb bíróság szerint már támogatható volt a szabadlábra helyezése, ezért 2008-ban kiengedték a börtönből, ami nagy felháborodást váltott ki a közbeszédben.
Szabadulása után még sokáig speciális jogi felügyelet alatt állt.
Paplan alá rejtett lófej ugyan nincs Salvo Riina könyvében, mint Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiájában, van viszont levágott borjúfej a corleonei polgármester menyasszonyának ajtajánál, könnyező maffiafőnök a börtönben és gyermekkori boldogság végtelen motorozásokkal és tengerparti nyaralásokkal. A szerző három napon át Budapesten népszerűsíti a magyarul frissen megjelent, mindössze 140 oldalas kötetet, és az első este a magyar pálinkát is megkóstolta – ötfélét is.
Fotó: Sebestyén László/Forbes.hu
Interjú egy igazi Cosa Nostra-figurával, akinek az Ilda név hallatán szerencsére nem Olaszország leghírhedtebb maffiaellenes bírója, a Vörös Ildaként emlegetett Ilda Boccassini jutott eszébe, hanem az Aida című opera.
Forbes.hu: Hogyan fogadták Olaszországban a könyvedet, amiben családi melegségről, idilli szeretetről írsz, miközben a közvéleményt a maffia brutalitása sokkolta? A kritikusok azt írták, az ilyen könyvek legitimálják a maffiát, ami pedig különösen érzékeny téma még ma is Olaszországban, hát még 2016-ban, amikor kijött a kötet.
Salvo Riina: Hát igen, voltak, akik nem akarták, hogy megjelenjen, mondhatni egész mozgalom tiltakozott a terjesztése ellen. Több független könyvesbolt nem rendelte meg vagy nem árusította. De én felvettem a harcot, nem hagytam a cenzúrát, és sikerrel is jártam.
Olaszországban több mint 25 ezer példányban kelt el a könyvem, Magyarország a negyedik ország, ahol megjelent. Angliában még nincsenek eladási adatok, annyira friss a kiadás, Bulgária pedig kicsi ország, nem gondolom, hogy sokat nyom a latban. Remélem, Magyarország lesz a második legjobb ország az eladások szempontjából. Nem állok meg, annyi nyelven jelentetem meg, amennyin lehetséges.
Nem azért, hogy tisztára mossam az apám, Totò Riina nevét, nincs is arra szükség, hanem azért, hogy bemutassam őt egy másik nézőpontból: mint családapát. Majd az olvasó eldönti, hogy tetszik-e ez neki vagy nem.
Nem sokkal a megjelenése és az újabb büntetésed után elköltöztél Olaszországból. Hogyan élsz mostanság?
Spanyolországban élek a menyasszonyommal, főleg könyvírásból tartom fenn magam. Először érzem azt, hogy szabad ember vagyok. Csaknem tíz évet töltöttem börtönben összesen, aztán rendőri megfigyelés alatt éltem. Azt kell mondjam, akkoriban legszívesebben meghaltam volna.
Nem tehettem, amit akartam, és nem mehettem, ahova szerettem volna. Amikor ez megszűnt, akkor éreztem, hogy újra élek.
Padovában sem voltál szabad? Egy időben aláírást gyűjtött ellened a város, hogy ne élhess ott, de nem jött össze elég tiltakozás.
Amikor ott éltem, speciális felügyelet alatt voltam. (Ez nagyjából a magyar rendőri felügyeletnek felel meg, ami egy büntetőeljárásban alkalmazható kényszerintézkedés. Nem börtön, de korlátozza a szabadságot, és a rendőrség ellenőrzi az érintettet – a szerk.)
De nem tartottam be a szabályokat, például, hogy csak reggel nyolc és este nyolc óra közt hagyhatom el a tartózkodási helyemet, éjszaka nem.
Ezért egy ponton speciális kényszermunkára küldtek. Ott úgy éreztem, megbolondulok. Pszichopaták között voltam, akik egyfolytában ordítottak, az anyjukat hívták, egészen borzalmas volt. Ez a kényszermunka-intézmény még a fasizmus ideje alatt jött létre, politikai elítélteket vittek oda, akik nem követtek el nagy bűnt, csak épp mást gondoltak, mint amit szabad volt. Németországban és Olaszországban is elterjedt, aztán nálunk túlélte a rendszert. Nem volt komoly munkám, kaját hordtam ki az intézményen belül.
Összességében kilenc évet költöttem így, és amikor már tényleg az őrület szélén álltam, akkor szerencsére újratárgyalták az ügyemet és felmentettek.
Végül 2019 májusában szabadultam, és még abban az évben, júliusban ott is hagytam Olaszországot.
Mikor döntötted el, hogy könyvet írsz a családodról és a gyerekkorodról?
2008 körül jött az ötlet, az első börtönbüntetésem ideje alatt. Egy barátom kérdezte tőlem, hogy miért nem írom meg az emlékeimet. Érleltem magamban a gondolatot. 2011-ben szabadultam, akkor kerültem Padovába, ott írtam évekig.
Salvo Riina
A könyv nem igazán taglalja, hogy szerinted mennyire volt jogos vagy jogtalan a büntetésed. Sok év távlatából most mit gondolsz róla?
Már egyáltalán nem foglalkoztat. Letöltöttem a rám szabott büntetést, megfizettem mindennek az árát. Egyébként mindig is ártatlannak tartottam magam. De a lényeg, hogy most szabad ember vagyok, azt mondom, amit akarok, amit gondolok, senki nem tud semmivel fenyegetni.
Mi volt a legnehezebb a fogság alatt?
Talán a börtön csendjétől szenvedtem a legtöbbet, illetve az ünnepektől. A börtönben az ember egyetlen társa a televízió. Láttam, hogyan ünnepelnek mások, rettenetes érzés volt! Nehezen éltem meg a családi látogatásokat is, egyrészt persze nagyon örültem mindenkinek és mindig izgatottan vártam azokat a napokat, de utána visszatérni egy üres cellába maga a borzalom, minden alkalommal másfél nap kemény szenvedés következett. Nem tudom, te hiszel-e a család melegségében, nekem mindig nagyon fontos volt.
Ez a könyvedből is kiderül. Mire emlékszel legélesebben a gyerekkorodból? Azon túl persze, amikor apádat és a bátyádat letartóztatták.
Minket mindentől megfosztottak a papa elfogásával és a testvérem bebörtönzésével. De az érzelmeket, a családi melegséget nem tudták elvenni tőlünk. Emlékszem, amikor apámmal főztünk, vagy amikor együtt voltunk mind a hatan a tengernél.
Az én apám mindig jelen volt a gyerekkoromban, sosem hiányzott, minden estéjét velünk töltötte.
Áprilisban jelenik meg az új könyved. Miről fog szólni?
Arról a közel tíz évről, amit börtönben töltöttem, hogy mit tapasztaltam, és hogyan bántak velünk, fogvatartottakkal. Az olasz börtönrendszerben nyugtatózzák a rabokat, és nem nagyon engedik dolgozni őket. Pedig fontos lenne, hogy a büntetés letöltése után vissza tudjanak térni a normális életbe, akár jogos volt a büntetés, akár nem. A cél az lenne, hogy a szabadulás után be tudjanak illeszkedni, de a rendszer nem ezt segíti.
Mennyire követed a belpolitikai eseményeket, az úgynevezett maffiaügyeket, amik mostanában zajlanak Olaszországban?
Nem igazán követem a politikát. Az lenne a feladata, hogy segítse az embereket, de egészen más zajlik, úgyhogy nem érdekel.
Láttad a Keresztapa-trilógiát? Mit gondolsz róla?
Ha a filmművészeti értékét nézzük, a világ öt legjobb filmje között van. A második rész jobban tetszett, mint az első, pedig általában fordítva szokott lenni.
Ugyanakkor sok kárt okozott a film, mert a Cosa Nostráról hamis képet fest. Csak arra volt jó, hogy stigmatizáljon embereket és szituációkat.
