S&P: +16%. Nasdaq: +20%. DAX: +23%. BUX: +36%. Mit mutat ez? Szép, kiegyensúlyoztt növekedés a világgazdaságban? Na persze. Akkor hogy lett az olaj -18,5%? Mondjuk többet számít a fogyasztás bővülésénél az, hogy kevesebb a para a világban? Oh, wait, arany +64%. Mégis van infláció? De a bitcoin -6%.
Utólag bármit könnyű megmagyarázni, de ezek az éves változások így együtt mindenképp szokatlanok. Amin tényleg nem szabad fennakadni és nem csak azért, mert önkényesen ragadunk ki épp egy naptári évet a változások összevetésével, októbertől októberig teljesen eltérő számokat láthattunk. De a fő folyamatokkal, mozgatórugókkal érdemes tisztában lenni, már csak a jövőbeli jó hozamok reményében is.
Az évnek úgy futottunk neki, hogy az amerikai tőzsdék értékeltségi szintje a történelmi csúcsokhoz közelít, miközben nem tudjuk, hogy a nárcisztikus bohóc Donald Trump mekkora baromságokkal fogja idegelni a világot és a piacokat. A tavaly év elején írt kitekintőmből a leginkább az az ötlet bizonyult helyesnek, hogy „ha valami eszement nagy baromságára beint a Wall Street, azt az esést érdemes lesz megvenni, mert korrigálni fog és amúgy is közel lesznek a félidős választások, Trump népszerűtlen intézkedéseket se fog hozni dögivel.” Áprilisban, a nagy szétadóztatós mutatvány idején omlott be látványosan a Wall Street, hogy aztán onnan végigemelkedje az évet, újabb és újabb csúcsokig.
Erre három fő okot érdemes említeni.
Erősödtek a kamatcsökkentési várakozások, amelyek később igazolódtak is, hármat vágott a Fed, összesen 75 bázispontot. Aztán, a piac ismét látványosan belehitt az AI-sztoriba. Nem csak abba, hogy a nagy amerikai tech cégek és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó mindenféle vállalkozások profitja ezzel tartósan megugrik, de általában is komoly hatékonyságjavulást tesz lehetővé a teljes cégvilágban az AI fokozódó használata. A harmadik ok is részben kapcsolódik: a profitvárakozások szinte egész évben lassan nőni tudtak. Az új évre a tavalyihoz hasonló, annál picit magasabb értékeltségi szintek mellett fordulunk rá.
A piac erejét mutatja, hogy amikor ősszel bejött egy AI-szkeptikus időszak (jaj, mégiscsak túlértékeltek a cégek, kevésnek lesz közülük nagy profitja, gyanús, hogy körbe és egymásba fektetnek be), akkor nem általános kitárazás jött, hanem rotáció. Tehát csak az AI-közeli területeket ütötték, a pénz nem elment a tőzsdéről, hanem csak átfolyt a többi szektorba és más iparágakban tevékenykedő cégek részvényeit kereste.
Amerika összességében nem izgatta magát a vámháború és Trump miatt.
Addig is pénzt kell keresni, amíg kiderül, hogy az égbe szállt költségvetési hiány mikor bosszulja meg magát, rövid távon meg jó, hogy az amerikai cégeket támogatni próbálja a politika.
Az, hogy Trump felrúgta az eddigi világrendet és különös módon utálja Európát, a tengerentúlon sokakat nem izgat, Európa viszont kénytelen volt reagálni. Az itteni tőzsdék emelkedésében már vaskosan benne van, hogy az államok megemelték a hadászati és infrastrukturális kiadásaikat, a cégek árfolyamaira a költségvetési problémák nem hatnak annyira, mint a növekvő megrendelések és profitok.
Mol, OTP, forint, arany és bitcoin
A magyar piac külön sztori. A makrofolyamatokhoz nem sok köze van a tőzsde teljesítményének, a régóta érthetetlenül alulértékelt OTP-t egész évben vették a befektetők, nagyrészt a bank, kisebb részt a Magyar Telekom drágulása húzta fel a BUX-ot, miközben a Mol és a Richter végigszenvedte az évet.
A forint erődödése volt az év nagy meglepetése, pontosabban az első fél év nagy meglepetése.
Tavaszra ugyanis már kiderült, hogy épp a ramaty gazdasági helyzet erősíti, hiszen e miatt kénytelen a jegybank magasan tartani a kamatot. Nem igazolódtak azok a várakozások, hogy Varga Mihály jegybankelnökként is kicsit politikusként viselkedik és belazul az MNB, ebből lett az, hogy a különböző devizák közti kamatkülönbséget kihasználó carry trade kitartott az év végéig. Az viszont már figyelmeztető jel volt, hogy novembertől egyre több kisebb megingás jött az árfolyamban, a legapróbb jelek a kamatcsökkentésre forinteladásokat hoznak.
A forint tehát nagyon nem úgy viselkedett, ahogy tavaly év elején én is vártam, a lengyel piac ereje viszont pont olyan volt, ahogy elképzeltem.
A varsói tőzsdeindex potom 46 százalékot ment fel és nem két részvény húzta, mint a BUX-ot. Annyira erős a lengyel gazdaság, hogy nem igazán látni, mi okozhatna ebben középtávon változást, ráadásul rá lehet húzni a békeváró sztorit is. Ugyan Putyin eddig mindenkit átdobott a palánkon (a legkönnyebben Trumpot, aki a legtöbbet tehetné ellene), de talán nem tudja a végtelenségig húzni az időt és közelebb kerülhetünk a háború lezárásához. Ami a legtöbb közép-európai eszközt felértékelheti.
Az arany óriási sztori lett, szinte mindenki szereti és veszi mezei befektetőktől a jegybankokig, aggodalomra igazából csak az ad okot, hogy a folyamatos stabil emelkedés gyorsuló szakaszbe lépett és lufijeleket mutat, az év végén már hirtelen 4-5 százalékos esések színesítik a trendet. De az alaptrend nem sérült még. Nem vagyok aranyfan, itt az időzítés számít, általában évekig nem jó befektetés a nemesfém (simán és tartósan alultljesíti a részvényeket), majd rövid idő alatt értékelődik fel. Ebben vagyunk most és még nem látszik a trendforduló.
Amerikával kapcsolatban ugyanazt érzem, mint tavaly év elején. Kéne egy pofon a piacnak, hogy ne túlértékelten lehessen csak részvényeket venni.
A Trump-omlás megvolt 25-ben, nem tudjuk, mi hoz korrekciót idén, de a nagyobb vásárlásokkal talán érdemes megvárni.
A bitcoin mindig homály, a sokadik lufipukkadás nem is volt olyan durva, mint a korábbiak, a csúcsról még csak nem is felezett az árfolyam, semmiféle támpontot nem látok a trendet illetően.
Sorsdöntő választás Magyarországon, mi lesz veled forint?
Ahol viszont szinte biztosan minden más lesz, mint 2025-ben, az a magyar piac. A sorsdöntő választáshoz közeledve egyáltalán nem látok okot az optimizmusra és ezt valószínűleg a forintot eddig erősítő carry-traderek se látják nagyon másként. Kiélezett harc jön áprilisig, utána pedig bizonytalanság.
Paradox módon most már az lenne jobb a forintnak, ha a kormány maradásának esélye nőne, mert akkor a posványban tapicskoló lecsúszó országban a változás utolsó esélye tűnik el, a finanszírozáshoz pedig kénytelenek lesznek továbbra is fenntartani a magas kamatszintet. Változás esetén hosszan tartó bizonytalanság, rosszabb esetben káosz következhet (kivéve egy Tisza-kétharmad, de ez jelenleg teljesen esélytelennek látszik).
Kisbefektetőként azt fontos látni, hogy a világot agyonhülyítő nagy populista katyvasz és a sok értelmetlen áldozatot követelő háborúk nem izgatják a piacokat, a tőzsdén szinte csak a profitvárakozások számítanak.
Attól tehát, hogy egyre kellemetlenebbül érezzük magunkat a bőrünkben és elmondjuk a gyerekeinknek is a félelmeinket, a befektetői racionalitás más: a gyerekeknek úgy tudunk többet megtakarítani, nagyobb hozamot elérni, ha a kizárólag a profitokra és trendekre koncentrálunk.
Ha meg semmi kockázatot nem vállalunk, ott az állampapír. A tisztes reálhozamért 2026-ban se kell messzire menni.
