Tavaly év végén az Európai Unió történetében először, Magyarország véglegesen elveszített 1,04 milliárd eurót a kohéziós forrásaiból. A fejleményre számítani lehetett akkor már hónapok óta, foglalkoztam is vele még ebben a cikkben, amiben az uniós forrásaink akkori helyzetét összegeztem.
Röviden: alapvetően 44 milliárd eurónyi forrás lett megítélve az országnak, ebből 22 milliárd kohéziós forrásként, 10,4 milliárd pedig az úgynevezett Helyreállítási és Rezílienciaépítési Eszközből, azaz az RRF-ből. No, meg 12 milliárd mezőgazdasági támogatásokra közvetlenül a termelőkhöz, és vidékfejlesztésre. Ez utóbbi kategória az egyedüli ami egyébként soha nem is volt korlátozva, és nem is tűnik reálisnak, hogy ehhez hozzányúlnának.
De mi a helyzet a maradék 32 milliárddal, hogy állunk most a felfüggesztésekkel, zárolásokkal, forrásvesztésekkel, büntetésekkel, kizárásokkal?
A jogállamisági vagy más néven kondicionalitási eljárás keretében az Európai Tanács 6,4 milliárdnyi kohéziós forrást, 3 operatív program 55 százalékának kifizetését függesztette fel 2022 végén. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a kormány folyamatosan nyújthat be számlákat, az Európai Bizottság pedig térít is, egészen addig, amíg a 3 program – a KEHOP Plusz, a TOP Plusz és az IKOP Plusz – teljes keretének 45 százalékát el nem érjük. Ez egyébként nem fenyeget: a KEHOP Plusz 4,4 százalékát, a TOP Plusz 6,1 százalékát, az IKOP Plusz 5,9 százalékát fizette ki eddig a Bizottság.
Ugyanis, ha a befagyasztástól számolva két éven belül nincs megoldás a helyzetre, a pénzek arányosan elvesznek, évente az adott évre jutó összeg 55 százaléka. Ahogyan tavaly, úgy idén sem látunk ezzel kapcsolatban előrelépést, a forrásvesztés gyakorlatilag már most biztosnak tekinthető.
Mivel teljeskörűen továbbra sem teljesülnek az úgynevezett horizontális feljogosító feltételek, a kohéziós jellegű pénzek egy része, 2,7 milliárd továbbra is blokkolva van, tehát kérelmeket nyújthatunk be, de a Bizottság nem fizet. Ez a pénz olyan programokhoz tartozik, amelyek a menekültekkel való bánásmód (30 millió), az akadémiai szabadság megsértése (2,2 milliárd) és az LMBTQI-közösség jogainak (540 millió) korlátozása miatt nem elérhetőek.
Ezeken az összegeken felül ráadásul továbbiak vannak blokkolva az úgynevezett tematikus feljogosító feltételek miatt, amelyekből jelenleg hármat nem teljesít a magyar kormány. Az elveszett források pontos mértéket itt nehéz lenne megmondani, ugyanis átfedések vannak ezen és a felfüggesztett, illetve a kondicionalitási eljárás keretében felfüggesztett pénzek között.
Ha már akadémiai szabadság…
Az Erasmus és a Horizon+ támogatások közvetlenül pályázható források, így egy kicsit máshogyan működnek mint az eddig tárgyalt programok, és más okokból is vannak kizárva belőlük az ún. modellváltó magyar egyetemek hallgatói.
Amikor a Tanács felfüggesztette a kohéziós pénzeket, arra is utasítást adott, hogy az Unió nem köthet új pénzügyi megállapodást a 2021-es magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve az ilyen alapítvány fenntartásába került jogi személlyel.
A kormány aztán ezt tavaly megpróbálta megoldani egy törvénymódosítással, amit a Bizottság viszont visszadobott. Azóta semmiféle változás nem történt az ügyben, a modellváltó egyetemek diákjai továbbra sem vehetnek részt a programokban.
Szinte mindegy ki nyeri a választást, még négyezer milliárd forintot bukhatunk jövőre is
A fentiektől függetlenül az RRF és a REPowerEU programokkal érkezne további nagyjából 10,4 milliárd euró. Az RFF-ből 5,8 milliárd vissza nem térítendő támogatás, a REPowerEU programból pedig 700 milliónyi vissza nem térítendő támogatás, és 3,9 milliárd kedvező hitel.
Ezeknél a programoknál minden esetben kizárólag utólag térít a Bizottság, nagyon leegyszerűsítve akkor, ha az adott projekt intézkedései kapcsán az előzetesen lefektetett feltételek teljesülnek. Így kerülhettünk abba a helyzetbe, hogy a kormány 1320 milliárd forint értékű RRF-projektre ítélt oda forrásokat, de ezeket a magyar költségvetés előlegezi. Ha a Bizottság nem térít, ez az összeg államadósságot növeli – az egy kérdés, hogy melyik évét, erről a Bizottság sem kívánt „spekulálni” a Portfolio-nak.
Na, de miért ne térítene a Bizottság?
Mert ezekhez a pénzekhez sem férünk hozzá, 2021 óta ugyanis – az új jogi keretnek köszönhetően – az uniós költségvetés fokozott védelmet élvez azokban az esetekben, amikor a jogállamiság elveinek megsértése veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit.
Ez igaz a 2021-27-es költségvetésre is, de ami még fontosabb, hogy az RRF-nél és a REPowerEU-nál már előzetesen is alkalmazni kell.
Ahhoz, hogy akár csak egy eurocentet elkezdjen folyósítani a Bizottság, az úgynevezett szupermérföldkövek mindegyikét teljesítenünk kell. Sőt, mint ahogy arról szó volt, csak akkor térítenek, ha adott feltételek teljesülnek, ha a Bizottság látja az eredményeket. Ennek a határideje pedig minden programnál 2026. augusztus 31.
Így szinte mindegy, ki nyeri a jövő tavaszi választásokat. A programokat szeptemberig legalább részben le kéne zárni, a Bizottságnak pedig 2027 januárjáig téríteni kellene. Ha ez nem történik meg, a teljes 10,4 milliárdos keret elúszott úgy, ahogy van.
Illetve fizethetjük vissza a REPowerEU 20 százalékát, 920 milliót, amit már megkaptunk előlegként. Kamatostul természetesen.
EP/Alain Rolland
Ami jön, abból is napi szinten csipegetnek a kormány miatt
Az Európai Bíróság tavaly júniusban büntette egyszeri 200 millió euróra a magyar kormányt, erre jön rá a napi 1 millió euró, amit addig kell fizetnie a kormánynak, amíg a migrációs és menekültügyi szabályait nem hozza összhangba az uniós elvárásokkal. A Bizottság kéthavonta összegez, és küld egy hivatalos fizetési felszólítást. Mivel ezekre a fizetési felszólításra hivatalosan nem érkezik magyar válasz, így a Bizottság a következő kiutalásokból vonja le az összeget.
Ráadásul így még késedelmi kamatot is fizetni kell a büntetésért, a Népszava szerint minden felszólításnál az Európai Központi Bank aktuális irányadó kamatánál három és fél százalékponttal magasabb kamatot számítanak föl.
Nagyon leegyszerűsítve tehát tegyük fel a legutóbbi levonás utáni két hónapban felgyűlik nagyjából 60 millió eurónyi bírság. A Bizottság küldi a számlát, a kormány nem válaszol. Majd beérkezik 100 millió eurónyi fizetési kérelem magyar részről, mondjuk egy vidékfejlesztési projektre. Ebből 60 milliót lenyakaz a Bizottság, és csak 40 milliót utal a nekünk „járó” uniós pénzből. A maradék 60 viszont nem felfüggesztve, vagy blokkolva marad, hanem véglegesen elveszik.
Bár azt nem tudjuk, hogy az eddigi nagyjából 2,1 milliárdos számlaalapú kohéziós kifizetéseinkből pontosan mennyit vontak le, a bírság összege mostanra több mint 730 millió eurónál jár.
Lehet állítani, hogy milyen jól haladunk a pénzek lehívásával uniós szinten is – ami alapvetően igaz is lenne, hiszen előzzük Szlovákiát, Horvátországot, Szlovéniát, sőt épphogy, de még Lengyelországot is – de a többi tagállam kifizetéseit nem csökkentik folyamatosan napi egymillióval.
A kormány már manőverezik, eddig nem túl sikeresen
Tavasszal lehetett először arról olvasni, hogy a kormány a kohéziós keret félidős felülvizsgálatához kapcsolódva olyan javaslatot készített, amely forrásokat mozgatna ki a jelenleg felfüggesztett tételek közül olyan programokba, amik nincsenek sem felfüggesztve, sem blokkolva.
Erre egyébként minden lehetősége megvan, a Bizottság jóvá is hagyta az átcsoportosítást, Ujvári Balázs, az Európai Bizottság szóvivője viszont azonnal világossá tette: a feltételességi mechanizmus alapján felfüggesztett pénzekhez semmilyen formában nem lehet hozzányúlni.
A kormány nagyjából 545 millió eurót irányított át úgynevezett STEP-prioritásokra, ebből 400 millió származott felfüggesztett programokból. A bizottság viszont lépett: fogta és a teljes 545 milliós keretet blokkolta a horizontális feljogosító feltételekre hivatkozva.
Végeredményben a kormány a tervezett „kimozgatás” helyett további pénzeket mozgatott be a blokkolt források közé.
Bár ennek a 30 százalékát, 163,5 milliót előlegként megkapta Magyarország, a valós összeg valószínűleg kisebb lett a menekültügyi bírság miatt.
Mást is bevetne a forrásvesztés elkerülésére a kormány: júniusban két rendelettervezetet bocsátott társadalmi egyeztetésre, ezek lényege, hogy teljesen lemondanának a REPowerEU 3,9 milliárdos hiteléről, és átcsoportosítanák a vissza nem térítendő RRF és REPowerEU projekteket a kohéziós programokhoz, hiszen ott kapunk visszatérítést akkor is, ha nem teljesítjük a szupermérföldköveket. Utóbbi manőverrel 6,5 milliárdról mondanánk le végérvényesen.
Azonban itt is van egy kérdéses elem, még akkor is, ha a tervezet átmegy, és a Bizottság is elfogadja azt. Ugyanis a magyar fél azokat a projekteket pakolná át a kohéziós programokhoz, amik jól haladnak. Az uniós szabályok szerint viszont erre nincs lehetőség, csak olyat lehet átcsoportosítani, ami nem valósulna meg a jövő nyáron esedékes határidőig. Kérdés, mit bír majd el ezzel kapcsolatban a tinta.
Budapest, 2022. május 9.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét a Karmelita kolostorban, ahol munkavacsora keretében tárgyalnak 2022. május 9-én. Mögöttük Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter (j).
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Ne számítsunk sok jóra a SAFE programtól sem
Tavasszal hozta létre az EU a SAFE programot (Security Action for Europe) aminek lényege, hogy 150 milliárd euróig kiterjedő, hosszú lejáratú hitelt biztosít az Európai Unió tagállamainak. Ennek Magyarország a benyújtott tervek szerint több mint a 10 százalékát, 16,2 milliárd eurót hívná le.
Az első folyósítások 2026 februárjától érkezhetnének, a teljes keret 15 százaléka. Csakhogy addig még egy hosszas jogi procedúra van hátra, november 30-ig a kormánynak be kell nyújtania a pontos tervét, mire költené a pénzt. Majd a Bizottság elbírálja azt, a Tanács dönt, a Bizottság egyeztet, és a folyamat végén, ha minden jól megy, megszületik az egyezség a hitelről.
Ami itt is problémát jelent, hogy az uniós megegyezéseknek általános szabály szerint része a költségvetés fokozott védelme, így a kondicionalitási eljárás alapjául szolgáló problémák megoldása ebben az esetben is nehezítheti – ha nem egyenesen gátolhatja – az uniós forráshoz jutást.
A nettó befizetés margójára
A Népszava szerint október végéig Magyarország több tagdíjat fizetett be az uniós költségvetésbe, mint amennyi uniós támogatás érkezett a magyarba, tehát nettó befizetőkké váltunk. Mindezt úgy, hogy a GKI tavaszi elemzése szerint 2004 és 2023 között az éves átlagos GDP növekedés az uniós támogatásokkal 2,1 százalék volt. 0,7 százalék lett volna a támogatások nélkül.
A kormány azt hangoztatja, hogy ezek a források pótolhatóak mégis, de a piaci alapú hitelek hatékonysága és ára közel sem ugyanaz, mint a vissza nem térítendő ingyen pénzé, vagy kedvező kamatszinten felvett hiteleké.
De rövid távon is látszik a hiány, a beruházások volumene az idei második negyedévebn 8 százalékkal esett vissza, e mögött pedig elsősorban az uniós támogatások elmaradása áll. Ugyanis nem csak közvetlenül van hatása annak, hogy nem lehet EU-s pénzt felhasználni a beruházásokhoz. „A hazai költségvetésből megvalósuló beruházások együtt estek vissza az uniós támogatásokkal” – mondta Molnár László, a GKI vezérigazgatója a Szabad Európának.
Összegezve:
- tavaly év végén elbuktunk 1,04 milliárdot,
- idén pedig minden bizonnyal újabb 1,08-at fogunk a felfüggesztett kohéziós forrásainkból.
- További 4,28 milliárd felfüggesztve, 2,7 milliárd blokkolva van.
- Jövőre bárki is lesz kormányon, elbukhatjuk a teljes RRF és REPowerEU támogatásokat, ez 10,4 milliárdot jelent, bár ennek elkerülésére a kormány már elkezdett trükközni.
- Csak nehogy úgy süljön el, mint a legutóbbi, ahol sikeresen bemenekítettek további pénzeket a blokkolt források közé. Bár azt tényleg sikerült elérni, hogy ebből 163,5 milliót előlegként megkapjunk.
- Mondjuk ezt sem teljesen, mert mivel a kormány nem tartotta be a menekültügyi szabályokat, a Bizottság a kifizetésekből aktívan vonja le a kiszabott bírságot. Ez egy egyszeri 200 millió euróról, és azóta további napi egymillióról szól.
